Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 12. szám - Fegyelmi eset

— 93 anyaperbeni felperesek nevében az E. alatti adás-vevési szerződésen alapuló vételi joguk érvényesítése helyett az M. alatti szerint megtartott tárgyalásnál a lefizetett 650 frt vételár visszafizetését követelje, s igy követelésöknek jogezimét megváltoztathassa, kellő meghatalmazással ellátva volt, mint ilyen lényegileg a per tárgyára vonatkozik. Az ligy érdemére nézve azonban, tekintve hogy az anyaperben azon jogelv állapíttatott meg, miszerint az anyaperben felperesek az E. alatti szerződésnek telekkönyvi előjegyzése folytán a kereseti ingatlanra nem zálogjogot, hanem feltételes tulajdoni jogot szereztek; ezen jogelv az újított perben vita tárgyát többé nem képezheti; másrészt pedig sem az N. alatti téritvényből, sem pedig Faigl Ferencznek a jelen ujitott perben kivett vallomásából az: hogy anyaperbeli felperesek őtet a fent jelölt értelembeni képviselettel s jelesül azzal is megbízták volna, hogy nevükben az E alatti szerződésen alapuló előjegyzés folytán szerzett feltételes tulajdonjugokról érvényesen lemondhasson — ki nem tűnik: de ugyanazon ügyvéd alperesek tulajdonjogáról, habár a vételárt kifizetés végett felszámította is, a vételár felosztása tárgyában felvett jegyzőkönyv szerint valósággal le sem is mondott, s igy az anyaperbeli tények a jelen ujitott perben megczáfolva nem lettek ; az első bíróság ítéletét megváltoztatni s ehez képest az anyaperbeli ítéletet a maga hatályábanu fentartani kellett. Felperes mint vesztes fél a perköltségek megfizetésében a prt. 251. §. alapján marasztaltatok ; az ügyvédek dijai pedig a 252. §. értelmében állapittatak meg. Ezen táblai ítélet ellen ismét Kaán Ágoston élt felebbezéssel a következő indokoknál fogva: 1- ör. A jogtudomány elméletében jogelvnek az átalános és minden hason esetre kiható szabályt nevezik, ellentétben az egyszerű factumokkal, melyeknek speciális természetüknél fogva hason esetekre vonatkozásuk nem lehet. Jogelv például az: hogy az elévülést hivatal- I ból, vagy csak a fél kifogása folytán lehet tekintetbe venni, — hogy az állitóuak kell bi- I zonyitani stb. — ellenben azon tétel, mely a I királyi táblai ítéletben a jogtudomány kezdet- j leges elméletével ellenkezőleg ,.jogelv"-nek kereszteltetik, hogy „az anyaperbeli felperesek az E. alatti szerződés telekkönyvi előjegyzése ! által nem zálog-hanem tulajdoni jogot sze- i reztek" a legegyszerűbb factum, a mely képzelhető. Az igaz, hogy a valóságos jogelvektől és jogszabályoktól a felsőbb bíróságok perújítás folytán el nem térhetnek ; mert általános szabályokat egyes factumok bizonyításától vagy nem bizonyításától függőkké tenni nem lehet; — azonban egyszerű tényeknek jogelvekké té- | ves emelése oly hiba: mely a perrendtartás ! szerint eljáró/ésaz anyaperbeli factumok ellen | kezőjét bizonyiió félnek igazságtalan kárt okoz. j 2- szor. Még nagyobb tévedés a királyi tábla ítéletének azon indoka: hogy ujitott al- j pereseknek anyaperbeli képviselőjük a tulaj doni jogróli lemondásra meghatalmazva nem i volt, és hogy valósággal le sem mondott. Ugyanis telekkönyvi ügyben arra, hogy a folyamodó fél jogát eljátsza: jogróli lemondás nem szükséges; elég, ha a kérelmet nem azon formában intézi, melyben azt a telekkönyvi [ rendtartás megkívánja. Schmidt hitesek tulaj- < doni joguktól nem lemondás folytán estek el, hanem azért: hogy a tulajdon átruházás akkori módja, — t. i. a felvallás helyett, betáblázást kértek, és ennek folytán a bírótól zálogjogot nyertek. Ennélfogva nincs helyes értelme a királyi táblai Ítélet azon indokának: váljon az anyaperbeli felperesi ügyvéd lemondásra meg volt-e hatalmazva, vagy sem? — arra a mit tett, és a mit egybehangzó birói határozatok szerint érvényesen is tett, hogy t. i. zálogjogot eszközölt, és a vételár-felosztásnál közbenjárt: a közbenjövetele folytán keletkezett birói határozatok és az anyaperbeli külön bizonyítékok szerint kellőleg meg volt hatalmazva. A legfőbb ítélőszék 1873 évi január hó 10-én 9839. sz. alatt következő Ítéletet hozott: A pesti kir. ítélő tábláiak fentebbi keletű és számú Ítélete, a mennyiben a perújítás megengedtetett — érintetlenül, egyebekben pedig helyben hagyatik. Indokok: Tekintve, hogy az anyaperbeli hozott ítéletekben, melyeknek hatályon kivüli tétele kéretik, a jelen peres kérdésre nézve jogérvényesen kimondatott, miszerint a jelenlegi ujitott alperesek, mint anyaperbeli felperesek az E. alatti adásvételi szerződésnek H. szerint 1854-ik évi október hó 7-ik napján 3244. sz. alatt lett előjegyzése folytán a kereseti ingatlanra nem 050 frt vételár erejéig zálogjogot, hanem feltételes tulajdonjogot szereztek és hogy ennélfogva ujitó felperes később 1859-ik évben ezen ingatlanságra többé tulajdonjogot nem nyerhetett, valamint daczára annak, mi kép ujitott alpereseknek ezen vételi joguk felperes kérelme folytán később a telekjegyzőkönyvből kitörültetett, ezen jogukat ujitott alperesek az anyaperben még is jogszerüleg érvényesitheték, ezen kérdés a jelen ujitott perben többé vita tárgyát nem képezhetvén, ez okból a csupán ennek megezáfolására ujitó felperes által már az anyaperben is felhozott, de ott nem igazolt, azonban a jelen ujitott perben iga/oltatni szándékolt előadásai és bizonyítékai annyival kevésbé vehetők többé birói tekintetbe, amennyiben az alapbérben hozott és a volt hétszemélyes tábla által egész terjedelmében helyben hagyott 1938

/807- sz- kir. táblai ítélet indokaiban már kimondatott, miszerint, ha az e tekintetben ujitó felperes ujitott alpereseknek ezen vételi joguk ellen intézett megtámadásait az anyaperben igazolta volna is, ujitott alpereseknek a kereseti ingatlanra vonatkozó vételi jogukat el nem enyésztethetné. A legfőbb ítélőszék ítélete ellen ujitó felperes részéről a fegyelmi eljárás megindítása kéretett a következő indokokból: a) A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék elmulasztotta a ppttás 320. § -át figyelembe venni, mely nem azt tekinti, hogy mikép járt. el valamely felsőbb bíróság egy perben, ez esetben tehát a hétszemélyes tábla, s nem az előbbi perben fejtegett viszonyokat veszi tekintetbe, hanem azt rendeli, hogy „az el járás a közönséges szabályok és elvek szerint történik s mindenik fél követelését és bizonyítékait épp ugy előadhatja, mint az alapperben tette" ; ennek mellőzésével a legfőbb Ítélőszék eljárásában a közönséges szabályokat és elveket lényegileg annyira figyelmen kivűl hagyta, hogy az Ugy alapos megítélése leheletlenné vált. # b) Elmulasztotta a bizonyítékokat figyelembe venni, különösen a telekkönyvi kivonatot, melyben Schmidt és neje nem mint telekkönyvi tulajdonos, hanem csak mint záloghitelező szerepel és követelésére nézve a hitelezők közt csak előjegyzést nyert. c) Nem vette figyelembe, hogy midőn az ujitó felperes a telket nyilvános árverésen megvette, és rz árt birói kézbe letette ujitott alperesek a vételár fölosztásánál P. A. X. Y. okmányoknál fogva csak mint záloghitelező léptek fel. d) Figyelmen kivül hagyta, hogy a L. a. okmány szerint minden betáblázások és elő jegyzések a kérdéses telken hivatalból kitöröltettek, és erről ujitott alperesek S. a, ügyvéde hivatalos végzéssel értesíttetett, az ellen sem tett kifogást, s igy az jogérvényre emelkedett, és hogy nekik az értesített megbízott rendes ügyvédük volt, nem csak N. a okmány nyal, hanem tanuvallomási jegyzőkönyvvel, melyben ügyvédük kihallgattatott és megeskettetett, igazoltatott. e) Elmulasztotta az előadott egyéb tényeket és bizonyítékokat, melyek a keresetnek támaszul szolgáltak, figyelembe venni; szóval, sem törvényeket, sem telekkönyvi intézményt, sem tényeket, sem bizonyítékokat nem vett tekintetbe s ugy tekintette azokat mintha a perben nem is léteznének. Minthogy pedig a kir. Curia mint legfőbb ítélőszék — törvényes kötelessége a törvényt a telekkönyvi intézményt, a tényeket és bizonyítékokat és egyéb érveket figyelembe venni; ezt elmulasztván, a kártérítési kereset megindithatására az 1871. VIII. t. cz. 66. §-a alapján kötelességellenes mulasztás és vétkes gondatlanság miatt a fegyelmi eljárásnak van helye, melynek folyamatba tétele ezennel kérelmeztetik is. Ezen kérvény mikénti elintézéséről — legközelebb. Kaán Ágoston. Könyvészet. A Di etrich-f é 1 e j avasl at. (Törvényjavaslat- vádat ae 1868. évi 5á. t. cz.ben foglalt törvénykezési rendtartás módosításáról. Irta Dietrich Ignácx, pécsi ügyvéd.) Több oldalról megbeszéltetett ezen törvényjavaslat, és ritka egyhangúsággal ugy a jogi folyóiratok, mint a budapesti Ugy védegylet által feltétlenül elitéltetett. Ily sújtó verdicttel szemben valóban vakmerőséggel határosnak látszik a javaslat alapeszméjét illetőleg az eddigi nyilatkozatoktól eltérő véleményt nyilvánítanom. S mégis koczkáztatom azt. Mert habár elismerem azt, hogy a munkálat telve van a kivitel módozatára vonatkozó excentricus javaslatokkal, melyek legnagyobb részt nem habozom kimondani — teljesen elhibázottak: vane munkálatban egy nagy jövőjtt reformeszme megpendítve, mely megérdemli, hogy vele behatóbban foglalkozzunk, és ez azon eszme, mely szerint agyorsirás lébe t ő 1 eg s e g i t s é gü 1 vétessék a szóbeli tárgyalás f i xir o z á s ára. A gyorsírás ilyszerű igénybevétele a dolog természetében fekszik. Az írásbeli eljárás követelményeit képes kielégíteni a hosszadalmas folyóirás is, mert ezen eljárás mellett elég idő van mindent kényelmesen az ügyvédi irodákban papírra tenni. De a szóbeliség az általános közlekedési közegül szolgátható folyóirás mellett még oly irást is megkíván, mely szükség esetében képes legyen az élő szót követni. Az állami élet minden oly terén, hol az élő szó szerepel, ma már igénybe vétetik a gyorsírás, és senkinek sem jut eszébe ezen segédeszköz jogosultságát kétségbe vonni. Tagadhatlan azonban, hogy a gyorsírás behozatala mindenütt csak előítéletek és hosszas ellentállás leküzdése után sikerült. A parlamentáris életben is eleinte szívósan ragaszkodtak a maradás emberei ahoz, hogy elégséges a jegyzőkönyv és'nem szükséges a gyorsirási napló. S az óta mi történt? A parlamentek jegyzőkönyvei alásülyedtek csaknem a semmiségbe, a gyorsirati napló pedig államokmány, mely a parlamentáris élet egyik első rendű tényezőjét képezi. Sőt az állami functióknak legconserv a t i v e b b része : a törvénykezés sem vonhatja már magát teljesen ki a gyorsírás igénybevétele alól. A bűnvádi igazságszolgáltatásban a gyorsírás kiküzdötte már magának az elismertetést csaknem minden országban, s egyedül a polgári 'örvénykezést iparkodnak még hermetice elzárni előle. Kérdjük azonban, váljon a polgári törvénykezés szóbelisége más alapelveken nyugszik-e mint a bűnvádié ? Legkevésbé sem. Mert minél következetesebben vitetnek keresztül a szóbeliség elvei, annál közelebb hozatnak a polgári és bűnvádi igazságszolgáltatás formái egymáshoz. S hozzáteszem : ha ma van még különbség a polgári és bűnvádi eljárás szóbelisége közt, akkor ez jó részt abban leli indokát, hogy a bűnvádi igazságszolgáltatásban már némileg megbarátkoztak a gyorsirászat igénybevételével, a polgáriban pedig az európai continensen eddig nem. Van azonban két állam, a hol a gyorsírás már igenis a polgári eljárásban is alkalmaztatik és ez a gyakorlati szellemű Anglia és Amerika. A skót törvényszékeknél majdnem mindenütt, hol a szükség mutatkozott, behozatott