Magyar Themis, 1871 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1871 / 5. szám - Alakítsunk országos ügyvédi nyugdíjintézetet

5. szám. Megjelenik minden kedden; a „magyar jogászgyülés" tartama alatt naponként. A kéziratok és megrendelé­sek bérmentve akiadó-tulajdonoshoz intézendők. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. Előfizetési árak: helyben házhozhordással, vagy vidéken bérnientes szétküldéssel: negyed évre . . 2 frt. fél évre .... 4 frt. egész évre ... 8 frt. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. Kiadó-hivatal': kalap-utcza 6 sz. Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő: ür. SlEGS-jM"TJTN"r> VILMOS. A „Magyar Themis" jövő évi folyamára az előfizetési felhívást jelen számunkhoz — melyet egyúttal mutatványszámként is szétküldünk, — csatolva, t. elvbarátainkat bizalomteljesen kérjük, hogy lapunkat továbbra is anyagi és szellemi támogatásukban részesíteni és ismerőseik körében terjeszteni szívesked­jenek. Előfizetési árak: negyedévre 2 frt. félévre 4 „ egész évre 8 „ A t. gyűjtőknek minden 8 előfizető után egy tiszteletpéldány nyal kedveskedünk. Százalék a könyvárusi uton történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről legczélszerübben postautalvány utján a „Magyar Themis" kiadóhivatalának (Pest, kalap-utcza 6. sz. a.) kéretnek beküldetni. Pest, deczember 3-án. Nem volt még nemzet, mely előtt ily óriási feladat állott volna az állami köz­rend csak egyetlen ágának rendezése kö­rül is, mint jelenleg nálunk az igazság­szolgáltatás ügyénél. Mindent de mindent át kell idomitanunk vagy épen újból te­remtenünk, intézményeket s törvényeket. Törvényeink és igazságszolgáltatásunk minden zugából a középkor kandikál ki, fonnyadt beesett arczával megváltásért esdve! E megváltás csak megfeszített mun­ka árán eszközölhető.Egyénenként s testü­letileg közre kell működnünk, hogy czélt érjünk, és felemeljük jogi intézményein­ket a mai nap szükségei, s a müveit vi­lág tudomány megállapította elvek nive­aujára. A munka tere nagy és sokoldalú; jut belőle mindenkinek, ki hivatással bir. A vezérszerep kétségtelenül a kor­mányt, tekintve igazságügyministeriumot illeti meg; s őszinte elismeréssel foga­dunk s egész erőnkkel támogatni fogunk minden jót, mi innen jő; örömmel köve­tendjük azon zászlót, melyen e büszke jel­ige leend olvasható: „öntudatoshaladás." De mert a tudomány terén nem ismerünk párttekintetet azért mindazt, mi a korszel­lemnek, saját viszonyainknak, vagy a tu­domány által megállapított elveknek meg nem felel —, mi a maradás vagy ép visz­szaesés szinét viselné magán: kíméletle­nül bírálni, támadni, a logika s — ha kell — a gúny fegyverével is ostromolni fog­juk, bárhol tapasztalandjuk is. Jogügyi politikánknak nagyszabású­nak, rendszeresnek kell lennie; erőnket oly foltozgatásokra, melyek csak mától holnapig szolgáljanak, fecsérelnünk nem szabad ; egy általános jogrendszer felál­lítása, s az egyes részmunkáknak ehez alkalmazása nélkül jogi törvényhozásunk soha sem lesz öszhangzatos; ha pedig ezt elérni nem tudjuk: akkor kár időért, fá­radságért. Azt hisszük viszonyaink közt s azon feladattal szemben, melyet meg kell olda­nunk, kicsinyes eszközökkel, filléres ta­karékossággal czélt nem fogunk érni; de addig, mig az egész nemzet az igazság­szolgáltatás gyökeres és mindent átölelő reformjának szükségéről meg nem győző­dik, — mig mindenki azt, hogy anyagi jólétének állandósítása és egységes s jó igazságszolgáltatás közt causalis nexus van, be nem látja; mind addig nincs kilá­tás ahoz, miszerint a törvényhozás s kor­mány akép kezdjenek e feladat megoldá­sához, hogy már a megkezdés módja biz­tosítsa a sikerteljes befejezést! S mi a hivatása e részben szakközön­ségünknek, mely az országban külterjedt­ségre nézve mérkőzik bármely más mí­veltebb nemzet szakközönségével? az: hogy önmaga is gondoskodjék magáról. Ne tekintse az ügyet oly szemmel, mintha mindennek magától kellene jönnie, — mint­ha a kormánynak minden szükséget is mernie, minden teremtendőt már előre tud­nia kellene, vagy mintha a mi feladatunk csak akkor állana elé, ha már egy kész müvet bírálni kell. Nem! ellenkezőleg já­ruljunk a középitkezés tervéhez saját el­veinkkel, eszméinkkel is; ne bízzunk má­sok képességének emelkedettebbségébe; tekintsük valódi értéknek saját tudomá­nyunkat, a magunk tapasztalását is, s ez értéket emeljük egyik tényezővé a haza oltárán! Azon munkás, ki saját terén nem tö­rekszik a kevésbé avatott közönségnek segélyt nyújtani, mikor ép az ö szakmájá­nak tökéletesítéséről van szó: ne várja, miszerint lépést fog tarthatni gondosabb és gondolkodóbb s önön érdekét jobban felismerő versenytársával. Mint egyesek­nél, ugy van ez egész osztályoknál. Tekintsünk végig a megoldandó fel­adatok felett, és csak általánosságban em­lítsük meg az egyes szakokat Korszerű s a szükségnek csak távolról ís megfelelő anyagi polgári tör­vénykönyvünk nincs, mert a corpus jurist ma már ilyenül nem tekinthetjük. Vannak egyhelyütt némely jogelvek, má­sutt töredékes rendelkezések, ismét má­sutt jogszokások vagy szükségből idegen törvényekből áthozott tételek, melyek az anyagi törvénykönyvet helyettesitik, me lyeknek a hiányokat pótolniok kellene ; — peres eljárásunk keserves állapot­ban; egy már kezdetben elitélt törvény­nyél lön szabályozva, s hogy ez mily jog­állapotokat teremt, elég megemlíteni, hogy most 3 év után pláne már novelláris uton akarják átalakítani; — fenyítő eljárás' szintén nincs,vagy helyesebben: a hány ház, annyi szokás. Büntető co'dexünk hasonlagnincs s hogy ezen mikép segít a gyakorlat, mu­tatta ja mindennapi tapasztalat, midőn a bíróságok bűnügyi tanácsaiba, rendsze­rint a ^leggyengébb erők alkalmaztattak. Vjáltótörvényünket s eljárásun­kat a kor szintén meghaladta — keres­kedelmi törvényünk áll: némely oly töredékes intézkedésekből, melyek 24—30 év előtt haladás jelzői voltak, de ma ódonságok s lomtárba valók. így megy ez in infininitum. Kell tehát érdeklődés a jogi közönség részéről, kell a helyzet ismertetése, kell iz­gatás, kell küzdelem s mindenek felett kell készülődés és tanulmány, helyes elvek megállapítása s ezek részére érvényszer­zési törekvés. Minden nap, mely a nélkül folyik le, hogy e részben szakférfiak va­lamit lendítenének — oly mulasztás, mely miatt bennünket a jövő nemzedék fog kár­hoztatni. Magukban a viszonyokban rej­lik felelősségünk súlya, mert ott, hol min­dent újból kell teremteni, ott minden egyesnek munkaerejére van szükség, egy­részt hogy teremtsünk, másrészt hogy bí­ráljunk és hogy a döntő körök kedélyes tétlenségét önelégült nyugalmából fel­riasszuk. Ezért költőnk szavaiként, „Hass, alkoss, gyarapits — „S a haza fényre derül!" Búsbach Péter. . Alakítsunk országos ügyvédi nyugdíj­intézetet. A mit egyes ember, egyes egyletek legjobb szándéka, de korlátolt ereje tenni nem képes, azt létre hozza a tömör egye­sülés , az egyenérdeküek összeségének vállvetett tevékenysége, — csak akarni kell tehát és lesz országos ügyvédi nyug­díj intézetünk ! Ha valahol, úgy épen nálunk Magyar­országon van szükség egy országos ügy­védi nyugdíjintézetre, mert aránylag sehol sincs annyi ügyvéd mint nálunk, s így a jövedelem melyet az ügyvédkedés nyújt, sehol sem oszlik annyifelé, sehol sem osz­lik fel oly aránytalanul, sehol sem képez az ügyvéd keresetmódja saját és családjá­nak jövőjére nézve ingatagabb támpontot — mint nálunk. Nem akarom ezúttal az indokokat ku­tatni, miért van ez igy; de hogy jgy van, azt sajnosán igazolja a mindennapi tapasz­talás, igazolják az egyes ügyvédegyletek­hez beérkező segélyezési kérvények és azon számtalan könyor-adomány-gyüjté­sek, melyekkel özvegyek és árvák férjeik és atyjuk kartársaihoz fordulni kénytele­nek, — nemhogy tiszteségesen megélhes­senek, hanem csak — hogy az éhhalál áldozatai ne leg} enek ! A legrendezettebb vagyoni viszonyok

Next

/
Thumbnails
Contents