Magyar Themis, 1871 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1871 / 4. szám - Az országházból - A királyföldi birtokviszonyok rendezése [2. r.]

— 28 — l)au vannak, vagy a kikkel negyedizigleui (a mi enquéte-Unk javaslata szerint harmadizigleni) oldalági rokonságban, vagy másodizigleui sógorságbau van, a közjegyzőnek nem szabad okmányt felvennie. Ugyanaz áll, ba valamely okmányban az ö saját, vagy az itt megnevezett személyek érdekében kellene intézkedésnek történnie. A kiszabott hivatal-kötelességek megszegése büntetést von maga után, és a közjegyző felelős a feleknek az ez által okozott kárért. Az elkövetett kötelességsértés büntethetősége a kár megtérítése által nem szűnik meg. A. közjegyzői okmányok a közjegyző kerületében használatos nyelven szerkesztendök, és -ha azon kerületben több nyelv van használatbau, a felek kívánsága szerint azon nyelvek egyikén. A közjegyzői okmányok rendesen eredetiben őriztetnek és a felek kiadványokat kapnak. Az V. fejezet a közjegyzők teendőire vonatkozó ktilönös szabályokat tartalmazza. Két tauu jelenléte kívántatik meg : a) ha örökösödési szerződés- vagy más végakarati intézkedésről készíttetik közjegyzői okmány; b) ha a felek egyike nem tud írni, vagy c) nem érti azou nyelvet, melyen az okmány felvétetik; vagy d) vak, siket vagy néma. A két tanút egy második közjegyző is helyettesitheti. Az előbbi közjegyzői rendtartás szerint minden közjegyzői iromány felvételére megkívántatott két tanú vagy egy másik jegyző meghívása. Az uj közjegyzői törvény tehát az ujabb tudomány irányának megfelelöleg kevesbíti a formalitásokat. Ezen értelemben nyilatkozott az 1871-ki német jogászgyülés és az általános német közjegyzői gyűlés is. A közjegyzők hivatva vannak a következő tényekről tanúsítványokat kiadni: a) másolatok helyességéről; b) fordítások helyességéről ; c) aláírások valódiságáról; d) okiratok elömutatásának időpontjáról; e) személyek életben létéről; f) nyilatkozatok közzétételéről; g) egyleti közgyűlések határozatairól; h) váltókés kereskedelmi papírok ovatolásáról; i) más megtörtént tényekről. Másolatok helyességéről a közjegyző csak azon esetben tehet tanuságoc, ha a lemásolt okmány oly nyelven van szerkesztve, melyet a közjegyző ért. Azon közjegyzők, kik valamely idegen nyelv számára mint tolmácsok vannak kirendelve, arra is hivatvák, hogy ezen nyelvre vagy ezen nyelvből eszközlött fordításokat hitelesítsenek. Ugyanez áll az országban divatozó egyik nyelvből a másikra való fordítások tekintetében is, feltéve, boiry a közjegyző jogosítva van mindkét nyelven felvenni közjegyzői okmányokat. A kiadványok (melyek az eredetivel egyenlő erejűek) csak is a jogügyletet alapító feleknek szolgáltathatnak ki, és ezeknek is csak egy-egy példányban, ha csak maga az okmány másként nem rendelkezik. Ezen megszorítás a közjegyzői okmányoknak törvényben behozott végrehajthatósága által (L. I. czikk „M. Themis" 2. sz.) feltételeztetik. Ezen szabály alól azonban több kivételes eset létezik, melyekben valamely okmány többszörös kiadmányozása meg van engedve, igy, hogy ha valamennyi érdekelt fél beleegyez, ha a kiadvány hiányos volt, ha elvesztés folytán megsemmisíttetett, végre ha a közjegyző a törvényszék által utasittatik a kiad vány kiszolgáltatására. A VI. fejezet a megőrzendő okmányok kezelése és a jegyzékek vezetése iránt rendelkezik részletesen, a VII. fejezet pedig a köz jegyzői jelöltek és helyettesek viszonyait tárgyalja. Közjegyzői jelölteknek a jegyzőnek csak azon segédei tekintendők, kik mint olyanok a közjegyzői kamaránál vezetett sorjegyzékbe bevezetvék. Mint közjegyzői jelölt a közjegyzői jegyzékbe csak az vezetethetik be, a ki képes kimutatni, hogy legalább két elméleti államvizsgát, ezek közt a bíróit, sikeresen letette, és a tudori fokot elérte. A közjegyzőnél való gyakorlatnak kizárólagosnak kell lennie; nincs megengedve a jelöltnek ugyanazon időben ügyvédi, törvényszéki, vagy más a közjegyzői gyakorlat kizárólagosságát sértő állami vagy magán szolgálatban működni. A közjegyzői kamara és különösen annak elnöke őrködni tartozik a felett, hogy a jelöltek a közjegyzőnél az előirt módon szenteljék magukat a gyakorlatnak. Ha a közjegyzőnek szabadsága, betegsége, távolléte, felfüggesztése, elmozdítása, halála vagy kilépése által, vagy más okokból helyettesítés válik szükségessé, akkor a közjegyzői kamara indítványára az annak székhelyén levő első folyamodásu törvényszék rendel helyettest. Helyettessé csak a helyettcsitendöével ugyanazon törvényszék kerületéhez tartozó közjegyző, vagy oly közjegyzői jelölt rendeltethetik, a ki egy közjegyzői állomás elnyeréséhez szükségelt valamennyi tulajdonokat bírja. Ha a közjegyző szabadságra ment, vagy betegség által akadályoztatik, akkor ö maga vagy más esetekben a közjegyzői kamara hozhat alkalmas helyettest javaslatba. A közjegyzői kamarákról legközelebbi czikkünkben. Az országházból. (F.) E hetet az ipartörvényjavaslat tár- í gyalása töltötte be, mely munkálat valóságos haladást jelez e téren. Az eddig érvényben volt 1859-iki 'iparrend sok tekintetben fenn tartotta a múlt idők elavult intézményeit, ezen kívül az osztrák polgári törvénykönyvre támaszkodik, és igy a magyarországi törvénykezés keretébe nem illik. Az uj ipartörvényjavaslat azonban teljesen az iparszabadság állá-pontjára helyezkedik, és elfogadja azon alapelvet, hogy iparűzésre mindenki jogosulva lóvén, nemre való tekintet nélkül bárhol egy vagy többféle ipart, egy vagy több helyen önállóan űzhet egyszerű bejelentés mellett, tehát függetlenül a hatósági engedélyezéstől. Csak is némely a törvényben megnevezett iparágakra nézve jogositvák a közigazgatási hatóságok közbiztonsági, köserkölcsiségi és közegészségi érdekek szempontjából a törvény keretén belől általánosan kötelező szabályokat alkotni. Mellőzi a törvényjavaslat a munkakönyvek tartásának kötelezettségét is, és elégségesnek találta kimondani, hogy a munkaadó csak oly segédet fogadhat fel, ki az előbbi munkaadóval kötött szerződésnek törvényes megszűnését igazolja. A czéhek helyébe ipartársulatok jönnek, melyek az ugyanazon vagy különböző ipart egy vagy több községben, önállóan gyakorló iparosokból alakulnak közös érdekeik előmozdítása végett. Ezen ipartársulatoknak jogában áll az iparosok és segédszemélyzetük közt keletkező súrlódásokat és peres kérdéseket a külön e czélból felállítandó békéltető bizottság utján, melybe egyenlő számmal segédek is fölveendök, kiegyenlíteni. Az ipartársulatba való belépésre egy iparos sem kényszeríthető, valamint a belépés sem tagadható meg oly iparostól, ki az alapszabályok feltételeinek eleget tenni akar és képes. Az ipar terén elkövethető áthágások és azokra szabott büntetések részletezve vannak. Kiemelendönek tartjuk ezek közül a strikeré vonatkozó 93. és 94. §§.-t, melyek igy hangzanak: 93. §. „Összebeszélések, melyek által az iparosok azt czélozzák, hogy üzletük félbeszakítása, vagy a munkások, illetőleg segédek elbocsátása által, ezeknek terhesebb munkafeltételeket szabjanak, különösen azoknak bérét leszállítsák, vagy melyek által a munkások, illetőleg segédek oda törekszenek, hogy közös munkaszünetelés által a munkaadókat magasabb bér megadására kényszerítsék s átalábau tőlük jobb munkafeltételeket csikarjanak ki, ugy szintén mindazon egyezmények, melyek által azoknak támogatása czéloztatik, a kik az érintett összebeszélések mellett megmaradnak, vagy azoknak károsítása, a kik azokkal szakítanak, jogérvénynyel nem bírnak. 94. §. A ki a 93. § ban meghatározott öszszebeszélések és egyezmények létesítése, terjesztése, vagy foganatosítása czéljából, a munkaadókat vagy munkásokat, illetőleg segédeket szabadakaratuk érvényesítésében fenyegetés vagy tettleges bántalmazás által akadályozza, vagy akadályozni törekszik, az, a mennyiben a büntető törvények szerint súlyosabb büntetésnek helye nem volna, 300 ftig terjedhető birsággal, vagy 2 hónapig terjedhető fogsággal büntethető." Iparügyekben következő hatóságok állapíttattak meg: I. Első folyamodásu hatóság: a) községekben a szolgabíró; b) rendezett tanácscsal biró városokban a várostanács; c) törvényhatósági joggal felruházott városokban a rendőri (kapitányi) hivatal; II. Másodfolyamodásu hatóság: a) törvényhatósági joggal felruházott városokban a város tanácsa; b) minden egyéb városokban és községekben az alispán. III. Harmad és utolsó fokú hatóság: A földm. . ipar- és kereskedelemügyi minister. Az eljárás az elsöfolyamodásu iparhatóságok előtt szóbeli.— A fennvázolt ipartörvényjavaslaton kívül tárgyalta a képviselőház a telepitvényesekre vonatkozó törvényjavaslat hátralevő szakaszait, a felsőház pedig a vadászati törvényjavaslatot, melybon azonban több módositványt tett, és igy ezen törvényjavaslat ismét visszakerül a képviselőház napirendjére. A királyföldi birtokviszonyok rendezése. Y (Folytatás.) Épen ezen királyi rendelvények értelmében történt a XIV. század elején a szelistyei vidék fölötti intézkedés; mert miután Róbert Károly királynak sikerült az országban egy ellene támadt lázadást elnyomni, melyben Salgóvár, 8 annak helységei, a mi községünkbe keblezett Omlás birtokkal tőle elszakasztattak, és sikerült neki hive, Miklós mester, Talmácsi Konrád (a talmácsi várnagy) fia segítségével Salgó várát s annak környékét viszaszerezni: a király e várat birtokába ismét visszavette; azt magának megtartotta, és Mikló3 mestert más helységekkel jutalmazta meg. Erről szól az 1322. év aug. 9. kiállított, és 1327. évben ismét megerősitett okmány, mely okmány még 1370. évben is mint érvényes adatott ki Miki is mester utódainak a Diszuoyon családból. Ez okmányban a király a következő szavakkal él: „castrum Salgo nuncupatum in par tibus Transylvanis constitutum, qaod habebat et detinebat, ad raauus nostras reddiditet restituít, cura novera villis, et aliis quinque villis oiaceis ad idein castrum pertinentibus, ex cujus castri et villarum restitutione praeter augmentationem nostri regiminis fidelibus nostris in illis partibus constitutis ab improvisis adversariorum nostrorum invasionibus sive insultibus, tuta quies et tranquillitas optata successit." Alább a király, Miklós mesternek a teljesített szolgálatokért más helységeket adományozott : „Exceptis castro Salgo et villis suis praenotatis nobis per eundem restitutis." A honnan kitetszik, hogy Szelistye lakosai a királynak és az országnak hü alattvalói voltak. Az ezeu korban történt gyakori betörések által lerombolt Salgó vagy Szelistye vár környéke, a király által az Omlás királyi birtokkal egy nagyobb királyi területbe egyesittetett (possessio regalis Omlás), melyre utóbb Omlás vára építtetett. Mária királyné 1383ban ezen Omlás királyi birtokot Salgó várral, most az Omlási birtokhoz tartozó Szelistyével, Gálés faluval, Szibiellel, Vályával és Kákovával, az akkori erdélyi püspöknek Goblinusnak adományozta, mely adományozás azonban érvényre nem emel kedhetett, minthogy a Disznoyon család utódai „idézvény" (litterae evocatoriae) utján, azon oknál fogva, mert Salgó az ország birtokához tartozott, az adomány ellen tiltakoztak. Ez okból Salgó vár környéke Omlás vár környékével, mely utóbbi vár 1460-ban ellenséges betörések által elpusztíttatott, Omlásfölde (terra Omlás,) név alatt továbbra is királyi birtokul maradt meg. Az 1467-évben Mátyás király és az ország egybegyűlt rendéi ezen Omlás földet Radna vidékével és Fogaras földdel (terra Radna et terra Fogaras), különösen az e végre kibocsátott, királyi levélben a fönnebb idézett rendelvények értelmében, a koronától soha el nem idegeníthető s az ország határainak védelmére szolgálandó területnek és birtoknak nyilvánították. Ezzel a szelistyei fiókszék helyzete, Omlással együtt, mint elidegenithetlen királyi föld és birtok (fundus regius) és mint királyi vár ; lakosainak minősége pedig mint várnépe, (castrenses) minden kétségen túl igazolva van. Talmács környékére nézve, mely Nagyszeben városhoz közelebb fekszik, meg kell jegyezni, hogy miután Talmácsvár, az 1369. évi betörések által elpusztíttatott, Nagy Lajos király a Vöröstorony hegyszorosban beljebb Latorvárát (castrum Latorvár; Lauterburg; Lotru;) építtette, mely épitéshez járulni a szászok különösen köteleztettek.