Magyar Themis, 1871 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1871 / 2. szám - A második magyar jogászgyülés üléseiből [1. r.]

— 13 — ról, hogy ezen nyelvek melyikében van a kinevezésénél felmutatott bizonyítékok alapján jogosítva közjegyzői okiratokat felvenni. Ha azon tartományban, hol a közjegyző székhelye van, több nyelv használtatik, akkor a másodfolyamodásu törvényszék, mindig megadhatja a jegyzőnek azon jogot, hogy mindezen nyelvekben vehet fel közjegyzői okmányokat, ha kimutatja, hogy érti ezen nyelveket. De a másodfolyamodásu törvényszék el is veheti a közjegyzőtől ezen jogot, ha közjegyzői okmányok felvétele alkalmával oly hibákat követ el, melyekből kitűnik, hogy ezen nyelveket kellőleg nem ismeri. A közjegyző részint a másodfolyamodásu törvényszék, részint a közjegyzői kamara által mozdittathatik el hivatalától. A törvény mindkettőnek hatásköréhez tartozó elmozdithatási eseteket egyenként felsorolja. A III. fejezet a közjegyzői biztosítékokról szól. A biztosíték Bécsre nézve 8000 frtban, azon városokra nézve, melyeknek népessége legalább is 30,000 lakosból áll 5000 frtban, más oly városokra nézve, melyekben elsöfolyamodású törvényszék létezik, 2000 írtban, minden egyéb helyekre nézve 1000 frtban van megállapítva. E tekintetben ezen törvény lényegesen eltér a magyar közjegyzőségi törvényjavaslattól, mely a mult nyáron az enquéte-bizottság által megállapittatott, és mely a következő felosztást vette alapul a biztosíték tekintetében : Pesten 6000 frt, 30,000 lakosnál többet számláló városokban 3000 frt, minden egyéb helyeken 1500 frt. A második magyar jogászgyülés üléseiből. H al m o s y Endre ministeri tanácsos urnák, mint kissebbségi előadónak a teljes ülésben a közjegyzői kényszer mellett tartott beszéde. (Folytatás a „Theinis" 43. számából). Eltörölhető a három évi elévülés, a bejegyzés alapján szerzett jog teljesen biztos és semmiféle megtámadásnak, a mi a saját jogkörén kivül esik, kitéve nincsen, ez most midőn az anyagi összeköttetésünk már túllépte a község, a megye, de az ország határait is, okvetlen szükséges, minthogy midőn szűkebb körre szorítkozott anyagi összeköttetésünk, lehetett ellenőrizni a bejegyzés alapjául szolgáló jogügylet érvényességét, személyes ismeretség, személyes tudakozódás által: most ezen összeköttetések kiterjedésénél ez a jogi forgalom bilincsének tekintetnék, és azért is más módról kell gondoskodni; ha a fennebbi elv keresztülvitetik, a személyes tudakozódás nem szükséges, maga a bejegyzés ténye nyújt biztosítékot, de ez lehetségessé teszi a tárna iható perek gyors lefolyását is és ez kiválólag szükséges: ihert a perfeljegyzés az ingatlan fölötti rendelkezést megszünteti, és igy az ily vagyonrész a jogi forgalomból kivétetik, mi által sokszor családok tönkre tétetnek, de az ily szünetelések nemzetgazdászatilag is károsak. Hallottam hangsúlyozni telekkönyveink hiányosságát —• én is osztom e nézetet, de egészen más oknál fogva; én megengedem, hogy sok helyütt a felvétel hiányos volt, azonban ezen hiányok merem állítani, csak csekélyek éskönynyen eltávolíthatók voltak, azonban én a hiányosságot másban találom, tudniillik hogy a felek a bejegyzéseket rendesen nem eszközlik, bármily szakavatott jogászok vették volna fel a telekkönyveket, azok nem lennének a mostaninál jobb állapotban: a birtokállási lap a tényleges birtokállapotnak jobbadán meg nem felel, mert a birtokváltozások bejelentve nem lettek, az ily állapotot nem tűrhetni, ha a fentebbi elv keresztül vitetik és ily állapot mellett jó telekkönyvekről szó sem lehet. A közjegyzői kényszer e helyzeten akkép segitene, hogy minden birtokváltozásnak jelentése a közjegyzőre bizatik és minthogy ily alkalommal a netalán becsúszott hibákat is kiigazítja: a telekkönyvek rövid idő alatt tökéletes képét adják a tényleges birtokállapotnak. —• Ha telekkönyvi rendszerünk tökélyesitését hangsúlyozzuk, ne rettegjünk vissza az egyedüli módtól, — az egyedüli eszköztől, melylyel azt eszközölhetni; legyünk tehát következetesek és ha reformot akarunk, ne legyünk szükkebblüek a kivitelnél. De végül felhozom még, hogy mi a világforgalomba be lettünk vezetve , világforgalom alatt ne hogy félreértessem, azt értem, hogy mi anyagi összeköttetésbe léptünk a világ mívelt államaival, és hogy anyagi tekintetben ezen előre haladt államok szövetségeseivé váltunk; minden szövetkezésnél az egyéni szabadság a közakaratnak többé kevésbé alárendeltetik; és ha nem akarjuk, hogy e világforgalomból kisodortassunk, magunkat ezen mivelt államok által elfogadott jogintézmények elfogadásától sem vonhatjuk vissza; az ily érintkezés tartóssága csak teljes jogbiztonság mellett lehetséges, ez pedig létezőnek a külföld által csak akkor ismertetik el, ha ez az általa is helyeseknek elismert jogintézményekre van alapítva: azért is, ha már külfölddeli összeköttetéseinket félbeszakitani nem akarjuk, törekednünk kell, hogy jogintézményeinket is hason alapokra fektessük; és e tekintetben mit veszünk észre: kint Bajorhonban a jegyzői kényszert behozták 1861-ik évben — nehézségekkel kellett küzdeniök, azonban ezen keresztül estek és íme mindenki áldja ezen intézményt, és telekkönyveik azóta rendesen vezettetnek; most porosz jogtudósok tanulmányozzák a bajor közjegyzöséget, és várható, hogy legközelebb egész Németországban a bajor jegyzői törvény be fog hozatni. De kérdheti valaki: „Mi köze a világforgalommal az ingatlanoknak ?" — Én sem hiszem, hogy az ingatlanok világforgalom tárgyát képezik, azonban ne feledjük a hitelügyet. A telekkönyvi rendszer tökéletesítése által a földhitel nemzetgazdászati tökéletesítése lehetségessé válik, a mely a hitelintézetekben találja tökélyének tetőpontját; én sem hiszem, hogy külföldiek egyes kisebb birtokosoknak hitelezzenek, de hiszem és a tapasztalat mutatja, hogy földhitelintézetek keletkeznek, melyek közvetítésével a külföld fölösleg pénze átszáll birtokosainkra; —igaz, hogy az ingók forgalma képezi a főszerepet, de ne feledjük, hogy épen a telekkönyvi rendszer tökéletesítése az ingatlanokat mozgósítja, és azok értékét forgalom tárgyává teheti. Külföldiek pénzeiket ily földhitelintézetek alakítására csak akkor fogják átengedni, ha a hiteltelekkönyvi rendszer tökéletességéről és jogrendszerünk szilárdságáról biztosítva vannak. 2. ) Kiterjesztjük a házastársak közti szerződésekre. Mert a házasságot mi a legfontosabb jogviszonynak tekintjük, mely az egész állami éiet alapját képezi; e fontosságánál fogva már a személyi viszonyok rendezése mindenütt hatósági felügyelet alá helyeztetett, de mi azt a vagyoni jogviszonyok rendezésénél is szükségesnek tartjuk, mert tapasztalás szerint a megkötésnél azon komoly megfontolás, továbbá azon szabad elhatározás hiányzik, a mi ily fontos szerződések létesítéséhez szükséges, azért is már a római jog a nőket védelem alá vette, úgyszintén a franczia jog és porosz Landrecht is; — de a perek lehetősége s hosszadalmassága nagyon veszélyes és káros hatású, ily házas viszonyra, melynek erkölcsi tekintélye ily viszályok által elvész: ezért is a közérdek sürgősen követeli, hogy itten már a per lehetősége is eltávolittassék. 3. ) A siket-némák és vakok szerződéseinél ugy hiszem a gyámkodást senki sem találja helytelennek, mert ezen egyének testi főgyatko zásaiknál fogva a szerződéseknél könnyen kijátszathatnak, és azért az állam ótalmát méltán követelhetik. Váljon czéhzeiü e a jegyzői kényszer, erre ugy hiszem már feleltem, és most a harmadik kérdésre megyek át: a kivihelőségre. A kivihetöség két factortól függ: képes egyének vállalkoznak-e és vállalkoznak-e elegendő számban. (Vége köv.) Esküdtszéki csarnok. Egy siket-néma a berlini esküdtek előtt. F. hó 4 kén a berlini esküdtek előtt a nyilvánosság kizárása mellett igen érdekes, és a büntető igazságszolgáltatás évkönyveiben csak ritkán előforduló eset tárgyaltatott, Güntzel Károly, szabósegéd, ki harmadik életéve óta tökéletesen siketnéma volt, arról vádoltatott, hogy egy ötéves lánykával szemérmetlenül bánt. Á gyermek a mult nyáron egy alkalommal játszva ült a szabad mezőn, a midőn vádlott hozzá meit és szemérme ellen támadást intézett. Egy a közelben volt cö ezt megfigyelvén, feljelenté a dolgot. Vádlott, tökéletesen ismeri a siketnémák jelbeszédét, és a törvényszék vele szakértő tolmáos által közlekedett. Lényegében bevalláa bünt, melylyel terhelve volt, és azt is beismerő, hogy tudta, miszerint büntetésre méltó tettet követ el. Vádlottnak a tett elkövetésekori beszámitbatósága iránt a két kihallgatott szakértő egyetértőleg oda nyilatkozott, hogy vádlott daczára annak, miszerint két lényeges érzéke hiányzik, bírt azon belátással, hogy tudta, miszerint büntetésre méltó cselekvényt követel. Elismert dolog, hogy a siketuémák csaknem kivétel nélkül igen erős érzékiséggel bírnak, és ezt megerősítette vádlottat illetőleg is mostoha atyja. Az esküdtek a vétkesség kérdésére igenlőleg feleltek ugyan, de a védő által indítványozott azon pótkérdésre, hogy vádlott a tett elkövetésekor bírta e a tett büntethetőségének tudatára szükséges belátást, ne m-mel feleltek. Miután e szerint vádlott tettének beszámithatósága ki volt zárva, felmentésnek kellett bekövetkeznie, mit a törvényszék ki is mondott. — (Esküdtszéki tárgyalás.) F. hó 9-kén tárgy»ltatott a pestkerületi esküdtszéki sajíóbiróság előtt Kaunitz Tódor, az állami zálogház igazgatójának becsüle'sértési vádja Scherter Gyula budai műegyetemi segédtaaár ellen, egy a „Pester Journal" czimü napilapban megjelent „Beküldött" miatt. Az esküdtek vádlottat 8 szavazattal 4 ellenében nem-vétkesnek mondották ki. Nyilt levél a megszűnt „Themis" kiadójához. Léva, 1871. nov. 11-én. Mint 1848—1849 ki volt honvédhez illik, hü akarok maradni azon zászlóhoz, melyet Dr. Siegmund ur a „Themis" czim alatt lobogtatott. Azért, nem akarva a „Themis" volt tulajdonosától a „Jogtudományi közlöny"-ben ajándékot elfogaeini, tudatom, hogy részemre tudtom és beleegyezésem nélkül igen helytelen volt ugy intézkedni, miként én két hónapig a „Jogtudományi közlöny"-t, melyre elő nem fizettem, és ne a „Themis" t, melyért ön az előfizetést tőlem elfogadta, kapjam; hanem előfizetői iránti méltányos tekintetből, vagy várnia kellett volna a „Themis" eladásával — az előfizetési idő lejártáig, vagy annak megszüntetését 1/i év előtt előfizetőivel tudatni, s a „Themis"-t, melyre 1871 dec. 31-ig az előfizetési pénzeket felvette, azoknak megküldeni, hogy igy a „Themis"-t melyre előfizettünk, és nem a „ Jogtudományi közlöny"-t, melyre elő nem fizettünk, s melyet a „Themis" volt kiadójának közbenjárása nélkül is megkaphatunk, olvashassuk. Miután pedig nem kívánhatom, hogy Dr. Siegmund ur ajánlata szerint dec. 3l-ig a „Magyar Themis" t ingyen kapjam a szerkesztő urnák különben becsülendő ügyszeretetéből, felhívom a „Themis" volt tulajdonosát, hogy mert részemről lealázónak tartanám általa birkának tekintetni, amelyet mint laptulajdonos nagyuri szeszélye szerint eladhasson, az általam megküldött, s általa elfogadott előfizetési díjnak két hónapra (Nov. és Deczemberre) eső részét a „Magyar Themis" szerkesztőjének kiadni szíveskedjék ; a tudtom, és beleegyezésem nélkül kegyesen kieszközlött „Jogtudományi közlöny"nek azon két példányát pedig, melyet már kaptam, de melyre elő nem fizettem, ámbár e zászlót is tisztelem, tehát nem béltartalmáért, hanem a „Themis" volt kiadójának illoyalis modoráért, visszautasítani vagyok kénytelen, felvágatlanuí szabad rendelkezésére tartom fen és kívánatára s költségére posta utján önnek megküldöm. Intézkedjék azonban, hogy a „Jogtudományi közlöny" ingyenpéldányaiban az ön kegyelméből tovább részem ne legyen, s engedje meg, hogy azt a lapot járassam, a melyik nekem és nem a melyik önnek tetszik. Molnár József, m. k. ügyvéd. Lapszemle. A „Pesti Napló"-ban Dr. Busbach Péter ur a jó igazságszolgáltatásról értekezik, melynek két fő feltételét, az időszerű törvényt és a jó bíróságot, sehogy sem bírja még nálunk feltalálni. Törvényeink nagyobbára elavultak és a hol ujat kellene alkotnunk, ott is az aggodalom bizonyos nemével fogunk a munkához és