Magyar Themis, 1871 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1871 / 2. szám - A bekeblezett hozomány előjoga a csődben - Az országházból

— 10 — 4) Az önkormányzat joga szintén a társadalmi jog természetében fekszik, mert ha joga van a társulatnak arra, hogy magát mint egy önjogú egészet tekintse, hogy saját czéljaiuak fedezésére a szüksé­ges eszközöket megszerezhesse, — akkor jogának kell lenni arra is, hogy saját esz­közeivel saját belátása és tetszése szerint rendelkezzék, Ügyeit és vagyonát maga intézze el. vagy mint Fröbel mondja: „Ueher die eigeuen Mittel far die eigeneu Zwecke gebieten." Politik. I. 165. lap. Mind ezen társadalmi jogok az egyéni jogok biztosítása éa kifejtése végett szük­ségesek és ezeknek korlátozása bármi te­kintetben maga az egyéni jognak korláto­zásával egyértelmű lenne. Az egyes tár­sulatok épen mert az egyének jogait fog­lalják össze azon jog-és hatáskörre nézve, mely őket megilleti, ugy tekintendők, mintha egyes személyek volnának, — in­nét fejlődött ki azon jogi fogalom is, hogy a társulatok jogi vagy erkölcsi szemé­lyek. Meg keli még jegyeznünk. hogy a társulati jog átalános és mindenkire kiter­jed, de senkinek nem nyújthat olyan elő­jogokat, mely másoknak hasonló jogait sértené, más társulatok vagy egyének fej­lődését gátolná. Kiváltságos és rendi elő­nyök azaz rendek csak is akkor részesül­hetnének különös jogokban és kiváltsá­gokban, ha ezeknek megfelelöleg külön terhesebb kötelezettségeket teljesítenének, — de az átalános és egyenlő kötelezettsé­geknek csak egy átalános rend felelhet meg — az állampolgárság *). J e g y z e t. Az egyéni és társadalmi jog­nak fejlődését kiválólag az uj kornak kö­szönjük. Az ó-korban az egyéni jog fej­lődése lehetlen volt, mert annak alapfel­tétele, az ember önjogu személyisége elis­merve nem volt. A görögöknél megvolt ugyan a szabadságérzet, de az embernek, mint önjogu személynek, eyyenlöségét és egyenjogúságát még képzelni sem tudták. (Pplyt. köv.) A bekeblezett hozomány előjoga a csődben. Dr. B r ó de Lip <í t ügyvéd UTtól Azon veszélyre, hogy a szépnem előtt rosz hirbe jövök, ezen tárgy feletti véleményemet megvitatás végett a jogászközönség elé ter­jesztem. Az 1840 évi XVI. t. cz. azt határozza : „Ha a kereskedő akkor midőn czimét az illeiö ha tóságnál bejegyeztette, házas, felesége hozotná nyának, hitbérének és jegyajándékátlak ineuy­nyiségét mindjárt a bejegyzés alkal­mával. — ha később házasodnék meg, hat hóra az egybekelés után, — azon hozomá­nyokra nézve pedig, melyek a házasság után jöttek kezéhez, a z o n n al (!) bejelenteni és be­jegyeztetéseért folyamodni köteles." Az ideiglenes törvénykezési szabályok is a IV. fej 20 §-ban, épeuúgy mint az 1840. évi XXII. t. cz. 85 §. a bekeblezett „hozomány"-t előjoggal ruházzák fel a harmadik osztályba so­rozott csödhitelezők váltókövetelesei irányában és ezen előjogot csak egy feltétel és egy korláthoz kötik. A feltétel abban áll, hogy a hozomáuy csak annyiban bir előjoggal: amennyiben annakvalóságasaférj kezéhez lett jutása bebizonyitatik. A korlátozás pedig, hogy a hozomány csak azon egyéb harmadik osztálybeli követelése­ket előzi meg, melyek a bejelentés (az­azbejegyzés)utániidöből erednek. Ennyit mond a hazai törvényhozás. Ha honi törvényeink ezen határozatait a hozzánk legközelebb levő külföldi, nevezetesen pedig az *) Held. Staat und Gesellschaft. II. köt. 47. lap. ausztriai törvények erre vonatkozó ) atározmá­nyai val Összehasonlítjuk, azt' látjuk, hogy ha­bár a részletes határozatok némileg különböz­nek is egymástól, de lényegileg ott is fontos előjogokkal rnbáztatik fel bejegyzett hozomány. A kereskedelmi törvényt életbeléptető ren­j deleinek 1(3 § a (1862 és decz. 17-ről kelt tör­vény, az 1863 évi Reichsgesetzblatt első szá­mában) azt rendeli, hogy a bejegyzett kereskedő nejének vagyoni jogai, hogy érvénynyel bírjanak a kereskedelmi hitelezők ellenében a bejegyzés tárgyát képezik, tekintet nélklll arra, váljon a házasági szerződés a kereski delmi czégnek be­jegyzése előtt vagy után köttetett; továbbá, hogy ezen jogok az emiitett (tehát a kereskedelmi) hitelezők ellenében azon naptól fogva érvénye­sek, a melyen a házassági bejegyzés eszközölte­I tett; végre, hogy csőd esetében a nőnek ímlitett jogai a kereskedelmi hitelezőknek a bejegyzés napja előtt keletkezett igazolt követeléseit meg nem előzik; fhogy tehát a nő vagyoni jogai n férj kereskedelmi hitelezőinek későbbi iga­zolt köv- telései ellenében előjoggal birnak ) Ha már most még az említett életbeléptető I rendelet 17. szakaszát idézem, melynek értei- I méhen a házassági szerződés csak akkor jegyez­hető be, ha az közjegyzőileg vagy bíróilag hite­lesített okmányon vagy jogérvényes határoza ton alapul, — s]ha még kiemelem, hogy az osz­tráktörvényhozás ez irányban alakilag még to­vább ment. midőn az 1871. nov. 1 -én életbe lépett közjegyzői rendtartásban a házassági szerződés érvényét közjegyzői okmánytól tevé függővé, akkor fenebbi áthágom: hogy a hazai és az osztrák törvények idevágó rendelkezései a rész­letekig nézve ugyan különböznek, de lényegben megegyeznek, igazoltnak tűnik fel. A külömbségek következők: 1-ször. A ni törvényeink bizonyos határ­időket állapítottak meg, melyeken belől a hozo­máuy bejegyezhető, illetve bejegyzendő, raig az osztrák törvény ily határidőket nem ismer. És valóban ha meggondoljuk, hogy az előjog | csak későbbi hitelezők irányában érvényesít­hető, teljes alaptalannak és jogilag tarthatlan- i nak tűnik fel a határidő megállapítás. A határ­idő megállapítás inkább bizonyos előérzetnek, j hogy visszaélések történhetnek, mint alapos j jognézetuek látszik kifolyása lenni. 2 or A mi törvényeink a bejegyzett hozo­j mánynak előjogot adnak minden későbbi váltó • hitelező ellenében és miután a könyvkivonati és egyéb hitelezők ínég későbbi osztályozás alá esnek, a bejegyzett hozomány előjoga, minden, J nem az első és második osztályba sorozandó hi telezők ellenében fenáll. Az osztrák törvény mindentltt csak keresi; e d e 1 m i hitelezőkről szól és miután egy kereskedő csődjénél uem kereskedő hitelezők is létezhetnék, ennél­fogva a bejegyzett hozománynak a hitelezők utóbbi neméhez való viszonya szabályozottnak nem látszik; a törvénymagyarázat helyes sza­bályai alapján tehát fel kell tételeznem hogy a bejegyzett hozomány a nem kereskedő hitele­zők ellenében előjoggal nem bir. Ámbár én egy­átalán határozott ellene vagyok a bejegyzett ho­zomány elöjogosultságának, és ámbár ezen elő jog az osztrák törvényben inkább meg vau szorítva mint nálunk, tagadhatlan mégis, hogy ezen fogalom : „k e r e s k e d c 1 in i h i t e 1 e z ö ku annyira határozatlan, hogy a kereskedelmi és nem kereskedelmi hitelezők közti különbség alig bir gyakorlati jelentőséggel. — A mi gyakor­latunk a hozomány előjogát figyelmetlen­ség által még inkább kiterjeszti, mint azt a törvény szándékolta és pedig egyrészről azáhal, hogy némely perUgyclö ur az osztályozási ja­I vaslat készítésénél arról megfeledkezik, hogy a bejegyzett hozomány csak későbbi váltó hite­lezők ellenében bir előjoggal, másrészről az ál­tal, hogy a házassági szerződés nem egész tartalmára nézve vétetik pontos vizsgálat alá. Legujabban egy bejegyzett házassági szerződés volt kezemben, mélyben a férj világosan kijelenti és kötelezi magát, hogy a megkapott hozo­mányt üzletébe sohasem fogja befek­tetni és annak érdekében értékesí­teni. Ilyen házassági szerződés pedig nemcsak váltótszékileg lett bejegyezve, hanem az abban meghatározott hozomány a csőd alkalmával előjogban is részesitetett. Ily anomáliák pedig nem ritkák. Ezen hosszú bevezetés után már most azon kérdéshez jutok, váljon a hozomány csőd eseté­beni előjogának jogilag vau-e alapja vagy csak méltányos is? Részemről e kérdésre határozott „néni­méi kell felelnem. Hogy a nő hozománya alap­ján férjénei; egyátalán hitelezője, azt elismerem. Hasztalan keresek azonban alapos indokot a nő­nek ezen előjogára nézve csőd esetében, tehát ott, hol rendszerint a hitelezők követeléseik bi­zonyos hányadát vagy talán egész követelései­ket is ezen előjog miatt elvesztik. Nagyon jól fel tudom fogni és méltánylom, hogy a nő férje elhalálozásával a többi családtagok ellenében bizonyos előjogokban részeshetik, hogy például a közBzerzetnényi jogot igényelheti sat. sat. szó­val, hogy családi körben előjoggal bir; hogy azonban a nő hitelezők ellenében is előjogokkal bírjon, sem nem igazságos sem-nem méltányos. Azon nő ki férje szerencséjében és kedvező anyagi viszonyaiban részt vesz, legyen részes egyszersmind annak szerencsétlenségében és kedvezőtlen anyagi viszonyaiban, legyen az utolsó és nem majdnem az első, ki csöd esetében kielégítést nyer. A ki a házasság anyagi előnyeit élvezte, a férjnek anyagi veszteségeiben is ré­szes legyen; és én teljes igazoltnak látom a hi­telezők keserűségét, kik nyugodtan kénytelenek eltűrni, hogy a hozomány a csődtömeget kime­ríti s nem is csodálkozhatom azon, bogy e hite­lezők a törvéay igazságtalansága felett panasz­kodnak. A hol hitelezők jogairól van szó, ott a szépnem iránti lovagiasság kell, hogy határát lolje, pedig csak lovagias előzékenység az, ha egyes törvényhozások a nő ebbeli előjogát el­ismerik, hasonló azon előzékenységhez, meiylyel bármely személynek hann idik személyek ro­vására előjogok engedélyeztetnek. A bejegyzett hozomány és az ingatlanra be­táblázott követelés közti hasonlatosság elméleti­leg talán helyes lehet de tryakorlatilag nem az. Én részemről nem ismerek senkit, ki két h a­sonértékü ingatlan között, arra inkább és t ö b b e t kölcsönözne, mely terhelve van, mint arra mely tehermentes Ellenben ismerek soka­kat kik olyan kereskedőnek, ki gazdagon nősül, habár a hozomány bejegyeztetik is, szivesebben hiteleznek. mint ugyanazon kereskedőnek, ha szegényebb nőt vesz el, vagy egyátalán uem nő­sül. Pedig törvényeink szerint a bejegyzett ho­zomány elöjogos tétel csöd esetében, nincs tehát ok arra, hogy a hitelképesség megbirálásánál a kapott és bejegyzett hozomáuy előny képen latba vettessék. Igaz, hogy ha a csöd megnyílik, a hi­telezők szemei is felnyílnak, — de későn. Azért törüljük el ezen semmi által sem iga­zolt előjogot. Tiszfelni. becsül ni és szeretni akar­juk a nőket és a család körében az őket megil­lető előjogokat megakarjuk adni. a hitelezők el­lenében azonban minden előzékenységnek és gyöngédségnek a szépnem irányában megkell szűnni. A t. szerkesztőség engedelmével fentartom magamnak az Ausztriában az 1868 évi decz. 25­röl kelt törvénynyel életbeléptetett, csődeljárást, és nevezetesen az ezáltal a most felvetett kér­désre vonatkozólag tett változtatásokat alkál­in lag tágyalui.*) )C Az országházból. (F.) A képviselőház f. h. 3-áu újólag tárgyalta az úrbéri kapcsolatból fennmaradt jog- és bir­tokviszonyok rendezéséről szóló két, törvényja­vaslat azon §§ ait, melyekre né^ve a mult ülés­szak alatt a felsőházzal egyetértés nem jöhetett létre. Az igazsáíügymiuister ur a fennforgó kü­lönbözetekre nézve közvetítő javaslatot dolgozott ki, mely némi módosításokkal az osztályok es az ezekből alakult központi bizottság által elfogad­tadott. Magában a házbau már csak különösen egy pont adott, alkalmat hosszabb vitára és ez a felsőház azon modositváuya, mely a 1í- §- má­sodik pontját, mely így hanglÜM »?a azonban a volt úrbéres ily megváltásul a földek egy har­madát ajánlaná fel, ezt a volt földesúr elfogadni köteles"' kihagyatni javasolja. A kormány és a központi bizottság magáévá tette emódositványt és azt a törvénynek minélelöbbi létrejöhetése tekintetéből elfogadásra ajánlá a háznak. A baloldal ellenzé ugyan a módositváuyt a több­ség azonban elfogadta azt, valamint a központi bizottság többi javaslatait is, és igy remél­hető, hogy ezen Ugy régohajtott végleges ren­dezése nem sokára tényuyé fog válni.— A irtvá­nyókról szóló törvényjavaslatra nézve is kiegyen­*) Nagyon szívesen és örömmel fogadjuk az Ígé­retet és annak mihamarabbi teljesítését kérjük. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents