Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 9. szám - Esküdtszéki csarnok. [3. r.] Az esküdtszéki intézmény hazánkban - Esküdtszéki tárgyalás

106 — váltó, rendes Írásbeli keresetlevele Jassik Menyhértnek s. a. t. sat." Tekintetes királyi itélö tábla '. Törvényes igazság kiszolgáltatása végett előterjeszteni bátorkodom, miszerint sz. kir. Debreczen városa határával közvetlen érintkezési! Ebes, Szepes, Boldogfalva, Paoz, Fancsika, Biharvármegyében fekvő pusztabeli egész részeket, és Szabolcsmegyében kebelezett Szováth helység határában létező azon nemesi birtokokat, melyek tulajdon jogon a Szepesy család ivadékát illetik, a néhai Szepesy családból részint egyenes részint mellék, ugy férfi mint női ágon leszármazó elődök által, ezek, és a sz. kir. Debreczen városa között régi időkbon kötött, de időről időre az osztályos leszármazottak által folytonosan megújított csekély felfizetési zálog-szerződések alapján, sz. kir. Debreczen városa birtokába jutottak, mint az az ide A) B) C) D) alatti, s több, alperes előtt is bőven tudvalévő — de a szükségesetébeu, annak idejében felmutatandó zálog, illetőleg felfizetési (auctionalis) levelekből kitetszik. Sz. kir. Debreczen városa mint a fennebbiek szerint csupán zálagtartó. az ujabb időben eszközlött telekkönyvezés alkalmával zálogbirtokosi jogkörét áthágva, a fenntebb érintett zálogos birtokokat részint a maga, részint egyes városi polgárok, részint másutt lakók nevére telekkönyveztette, mely ebbeli jogtalan és törvénytelen gazdálkodása ellenében a törvényszabta szükséges felszólamlások részünkről a kellő időben meg is tétettek, az E) F) G) H) szerint. (Folytatjuk.) Esküdtszéki Csarnok. Az esküütszéki intézmény hazánkban. (F.) Az „Uugariseher Lloyd--ban K. B. jegy alatt az esküdtszéki intézményről megjelent ; két czikket ismertette lapunk, és mult számunkban meg is tétettek annak főpontjaira az észre- | vételek. Nem mulaszthatjuk el azonban, hogy I ezen rovatban, mely tisztán az esküdtszéki in- j tézménynek van szentelve, azon czikksorozatra | vissza ne térjünk. Tennünk kell ezt annál in- I kább, mivel K. B. ur czikke kétségtelenül fi- | gyelemre méltó; nem ugyan, mintha valami ! nagy igazságokat tartalmaznának, hanem azért, I mivel czikkiró ur első nyüatkozzik, azon irányban hogy hazánkban nem lehet általánosan meghonosítani az esküdtszéki intézményt. Eddig | csak azt halottuk többé kevésbé erélyesen hangsúlyozni ugy a kormány-padokról, mint a közvélemény képviselői részéről, hogy kívánatos, miszerint az esküdtszéki intézmény minél előbb kiterjesztessék a közönséges bűntettekre, most egyszerre, midőn már közel kilátásban van, hogy ezen kérdés napirendre kerül, felüti fejét egy uj nézet — irány, mely az oportunitás azon köpenyébe burkolózva, hogy kívánatos ugyan, miszerint kiterjesztessék az esküdtszéki intézmény közönséges bűntettekre is, de ez még egyelőre nem lehetséges — megtámadja ezen reform-intézményt. Nem kiáltunk ugyan mindjárt, mint ez a mai napság szokás, jajveszékelve reactiót — ámbár igen csábítóan hiv fel bennünket elmélkedésekre azon körülmény, hogy épen most, midőn a levegő saturálva van ilyen mindennemű hírekkel, mintegy jelszóra ezen intézmény ellen is megkezdetik a franc tireurs harcz — nem kiáltunk rádiót, szükségesnek tartjuk azonbanmégis K. B. urnák kissé közelebbről szemébe nézni. Mi constatáltuk ugyan már több mint egy hónappal ezelőtt az „Esküdtszéki Tanulmányodban, hogy jogász köreinkben bizonyos hidegség kezd terjedni az esküdtszéki intézmény irányában. Azt azonban még sem hittük, miszerint már ennyire ment a dolog. K. B. ur ugyan nyíltan nem támadja meg az esküdtszéki intézményt mint ilyent, sőt ugylátszik, hogy az esküdtszék azon hatáskörével, melylyel az jelenleg nálunk bir, megbarátkozott, mert az ellen, hogy sajtóvétségekben esküdtek itéljenek.egyszótsem mond. 0 csak azt ellenzi, hogy az esküdtszéki intézmény a közönséges bűntettekre is kiterjesztessék. Épen ez mutatja azonban azt, hogy az egész esküdtszéki intézménynek ellensége. Bátran állithatjuk ugyanis, hogy a ki az esküdtszéki intézménynek azon hatáskörrel való lenntartása mellett szól melylyel az jelenleg bir, az esküdtszéki intézménynek nagyobb ellensége, mintha valaki annak azonnali megszüntetését kívánná. Ez ugyan paradox állitásnak látszik, de annak valóságát be kell ismernie annak kilátja, hogy jelenleg alig múlik el egy esküdtszéki tárgyalás, a nélkül, hogy az esküdtek meg ne támadtatnának egyik vagy másik hirlap által. Ez demoralizálólag hat a közvéleményre, és magukra az esküdtekre és ez okozza egyrészről azt, hogy az esküdtek csak nagy nehezen vehetők rá kötelességeik teljesítésére, és másrészről azt, hogy az esküdtszéki intézmény nem tud tekintélyre emelkedni. Mind ennek pedig nagyon természetes, és az esküdtszéki intézmény ellenei által óhajtott következménye : hogy lassanként a calumniare audacter utján a közvélemény is el fog fordulni ezen intézménytől. Holott ha kiterjesztetnék az esküdtszéki intézmény a közönséges bűntettekre is és ezáltal az esküdtszék elvesztené tisztán politikai jellegét: ha az esküdtek, élet és vagyon ellen elkövetett büntettek felett ítélnének : akkor mint a társadalom legközvetlenebb érdekeinek őrei tekintélyt szereznének maguknak, és nem volnának folytonosan kitéve a politikai pártok hányattatásának. És ha valaki mégis arra fogna vetemedni, hogy igazolatlanul megtámadná az esküdteket, senki sem fogna reá hallgatni. Ugy hisszük, hogy felesleges tovább bizonyítanunk miszerint K. B. ur, midőn az esküdtszéki intézményt jelenlegi hatáskörével akarja továbbra is fenntartani, ezzel azt mutatja, hogy ő annak határozott ellensége, mert épen e hatáskör legalkalmasabb annak eszközlésére, hoiy az esküdtszéki intézmény teljesen lejárja ir.agát, Megjegyezzük itt még azt hogy az esküdtszéki intézmény legjelesebb ismerői és védői semmit sem perhorrescálnak annyira, mint azt hogy az esküdtszék hatásköre a bűnök bizonyos nemére szorittassék; határozottan ellenzik azt, hogy a politikai büntettek kivétessenek az esküdtszékek elbírálása alól. de még sokkal erélyesebben lépnek fel az ellen, hogy az esküdtszékek mint kivételes bíróság kizárólag politikai természetű büntettek felett ítéljenek. A ki tehát barátja ezen intézménynek, annak minden esetre oda kell hatnia, hogy a jelenlegi állapot minél elébb megszüntettessék. K. B. ur czikkeire még visszatérünk. I Esküdt széki tárgya 1 á s. (Február 23-án 1871.) Hirsch Henrik, a „Varieté* részvény színház igazgatójának magánvádja. Adler Mór, a „Kobold" czimü német élezlap szerkesztője ellen. É1 n ö k: Sárkány József. Birák: Paizs Andor Bellaagh István. Jegyző: D u 1 o v i c s Béla. Tolmács: Gyöngyösi Horváth 1 mre ügyvéd. Yádló: Hirsch Henrik. Ügyvédje: Dr, Füzesséry Géza. A vádlottak padján: Adler Mór. Védője: Dr. Fehér Vilmos. Az esküdtszék a szabályszerű kisorsolás után a következő tagokból alakult meg: Re-ndes tagok: Baumanu Jakab, Szokolay Dénes, Deutsch Jakab, Kollaritsch Ferencz, Guba József, Szónoky János, Hotfmaun Lipót. Eckermann Ede, líberling Gusztáv, Rajnay Vilmos, Hunfalvy Pál, Dombay Péter. Póttagok: FöldesyLajos, Suhajda György. A tárgyalás kezdete 93/4 órakor. Meg kell itt előlegesen jegyeznünk, hogy a panaszlevél vádló részéről még m. é. jun. 10-én nyújtatott be a vizsgáló bíróhoz. Ennek következtében Adler Mór feleletre vonatott s felhivatott, hogy az inkr. czikkek szerzőjét nevezze meg. Ez alkalommal Adler szerzőül Glück Ignáczot a lap kihordóját nevezte meg. Ennek következtében Glück ígnácz feleletre vonatván, beismerte, hogy a kérdéses czikkeknek ő a szerzője, vádló azonban daczára ennek Adler ellen adta be a vádlevelet, mert Adlert tartotta a sértő czikk szerzőjének, ámbár Adler szerzőül Glück Ignáczot nevezte meg. Vádlevelében vádló tanukra hivatkozik s ezekkel akarja bizonyítani, hogy Glück nem lehet a szerző, miután Adler a tanuk előtt beismerte volna, hogy ő maga a szerző. Kitüzetvén a tárgyalás napja, (vádlott részérő] a kereshetőség ellen alaki kifogások tétettek, melyekben érvényesítette vádlott azt. miszerint őt, miután mint felelős szerkesztő' a szerzőt megnevezte, vád alá helyezni nem lehet. Azonban e kifogások felett tárgyalás tartatván, a pestkerületi sajtóbiróság a kifogásoknak helyt nem adott. A bíróság e határozatában azon elvből indult ki, hogy egy büntetendő cselekvénynek nem az a szerzője, a k; magát annak vallja, de a kire az töivényszerüen bebizonyítható, és miután vádló erro vállalkozott a kifogások elutasíttattak annyival inkább, mert azon kérdés felett, vájjon vádlotc-e a szerző, vagy nem? — nem a törvényt alkalmazó bíróság, de az esküdtszék határoz. Vádlott ez ellen semmiségi panasszal élt és ennek folytán a semmitőszék a pestkerületi sajtóbiróság határozatát megsemmisítette, és a bíróságot oda utasította, hogy ez ügyben pótlólagos vizsgálatot rendeljen el, annak utána pedig a vizsgálat befejeztével ujabb határozatot hozzon. A semmitoszék ezen határozata folytán a pótviz?gálát elrendeltetett. A pestkerületi sajtóügyi vizsgáló biró a felek által megnevezett tanukat kihallgatta. Vádlott tanúi különösen azon kérdésére lettek kihallgatva, vájjon való-e, hogy Glüek az inkr, czikkek szerzője; — vádló tanúi ellenben .arra nézve: való-e miszerint Adler elismerte volna, hogy ő a szerző, de miután a sajtóperekben jártassággal bir, maga helyett más valakit fog a bíróság elé állítani. — Ezen vizsgálat folyamában Glück visszavonta előbbi vallomását és tagadta a szerzőséget. Ezen ujabb vizsgálat befejeztével a pestkerületi sajtóbiróság ujabb határozatában korábbi határozatánál megmaradt s kimondotta, miszerint a megejtett ujabb vizsgálat nem nyújtott támpontot arra, hogy Adler által a kereshetőség iránt benyújtott kifogásoknak helyt adjon. Áttérünk már most magára a tárgyalásra. Vádlott 29 éves hevesmegyei, verpelléti születésű, sajtóvétség miatt már egyszer el volt ítélve. Elnök: Vádlott ur, mint a „Kobold"nak felelős szerkesztője a vizsgálat folyamán oda nyilatkozott, hogy az incr. czikkek szerzője bizonyos Glück ígnácz. Ugy van-e? Vádlott: Hogy Glück-e a szerző, azt nem tudom bizonyosan; de ő adta át nekem a czikkeket. Elnök: Tehát ön szerzőnek tartja? Vádlott: Én annak tartom. Elnök: Ön előtt tudva van, hogy Glück ígnácz elismerte a szerzőséget? Vádlott: Ezt tudom. E1 u ö k: Ön azt is tudja, hogy Glück e vallomását a vizsgálat további folyamában viszszavonta ? Vádlott: Arra nézve, hogy Glück irta a czikket tanukra fogok hivatkozni, kiket már meg is neveztem. Ez után felolvastatnak a vádlevél és az inkriminált czikkek, melyek a ,,Kobold" több számában foglaltatnak. Az incriminált czikkek Hirschet a részvényszínház hütelen kezeléséről vádolták önkéuykedőnek. semmirevalónak, felfuvalkodottnak s esztelennek nevezték; fajtalanságot és csalást vetettek szemére stb. A czikkek általában oly botrányosak voltak a minőket a közönség még a botrányokból élő zugsajtóban sem szokott meg. Elnök röviden előadván a vizsgálat ment tét. áttér a tanuk kihallgatására, vádló részéről tanukul bejelentettek: Glück ígnácz, Weisz Sándor. Rózsa László és Meiszner Henrik. Védő megjegyzi, hogy azt ugyan nem ellenzi, miszerint Glück ígnácz a korábban általa mondottakra nézve kihalígattassék, de ujabb kérdések tétele ellen kifogást tesz, mert Glück közvetlenül érdekelve van. Ezen kivül ő előbb beismerte, hogy ő a szerző, később azonban visszavonta ; tehát egyszer nem mondott igazat. M e i sner ellen is kifogást tesz, mivel ő sógora vádlónak, és igy érdekelve van. Vádló ügyvédje nem ragaszkodik Glück kihallgatásához. A Meissner ellen tett ^kifogást azonban semmiesetre sem fogadhatja el, mivel a sógorság törvény szerint nem akadály valamely tanú kihallgatása ellen, érdekelve pedig az esetnél nincs. Elnök: vádlott részéről az al an y i tényálladék igazolására, hogy t. i. valósággal nem Adler, hanem Glück a szerző következő tanukra történik hivatkozás: Hoffmann Nathan, Szilvay György. Horváth Mihály, Sauerwein Géza,Deutschlánder Adolf, Neuer Márk.