Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 8. szám - Az igazságügyi budget-vita - Esküdtszéki csarnok [2. r.] - Torontálmegye sajtópere (folyt.)

— 97 — intézi, hogy a törvény annálfogva bizta „ vétkes" vagy „nem vétkes" kimondását szabad és független polgárokra, mert e kérdésben az ember élő lelkiismerete biztosabban ítél, mint a holt szabályok; — hogy a törvény nem kéri tolok számon miáltal és miért éreznek magukban meggyőződést; nem adott elejökbe szabályokat, mely szerint bizonyítékok teljessége, a próbák igazságos volta mérendő, nem parancsolja, hogy minden tényt igaznak ismerjenek, már azért, mert ennyi vagy annyi tanuktól állíttatik, hanem csak azt hagyja meg nekik, hogy aggódó gondossággal figyeljenek a tárgyalás egész folyamává, s most már magukba szállva, tiszta lelkiismerettel kérdjék meg maguktól: vájjon ugy a vádlott ellen, mint mellette felhozott próbák és erősségek miként hatottak itélő tehetségökre, s igaz meggyőződésük szerint, részrehajlás nélkül, és férfiakhoz illő bátorsággal mondják ki az elejökbe terjesztett vádra nézve — a felhozott bizonyítékok nyomán — a „vétkest," ha a vádlott vétkes, — és a „ nem vétkest" ha a vádlott nem vétkes. Ezután átadja az írásba foglalt kérdéseket a perbeli oklevelekkel együtt az esküdteknek és felhívja őket, hogy szobájokba vonuljanak. Az esküdtek szobájokba vonulnak, mely időre elnök az ülést felfüggeszti. Félórai tanácskozás után az esküdtek megjelennek és az esküdtek, főnöke, Dobzsa Sámuel a következő verdictet hirdeti ki: „ Becsületemre és lelkiismeretemre Isten és emberek előtt az esküdtszék határozata az első kérdésre egyhangúlag „Nem;" a második kérdésre egyhangúlag „lg en." a harmadik kérdésre egyhangúlag „Nem." Éljenzés a hallgatóság részéről. Elnök a hallgatóságot rendre utasítja, s egyszersmind kijelenti, hogy a pestkerületi sajtó bíróság az imént felolvasott esküdtszéki határozat kapcsában mely a vádlottat egyhangúlag „nem vétkesnek" mondotta ki, vádlott Czappel Károlyt birólag felmenti a sád alól. Erre fel kéri vádlott képviselőjét, hogy a költségjegyzékkit nyújtsa be, a mi megtörténvén, a bíróság rövid tanácskozás után a költségeket 151 ft 30 krban állapítja meg, melynek megfizetésében Torontálmegye törvényszéke marasztaltatik el. Ezzel a tárgyalás 372 órakor véget ért. * (A pestkerületi esküdtszék) előtt f. hő 16-án folyt le a közvádló pere Bényey István, a „Szabad Magyarország" szerkesztője Ellen, Az incriminált Czikk az uralkodó dynasí iát átoknak mondja a nemzetre nézve és vampyruak a nemzet testén, sehonnainak, féltékeny-* f<éget, viszálkodást szítonak stb. A közvádló ebben a sajtotörvény 7. és §. értelmében a király s az uralkodó család személyei elleni sértést látván, kérte a vádlott elitéltetéset. A közvádló Rozgonyi Bertalan volt, bíróság Sárkány József elnöksége alatt Bellaagh és Knorr birákból, az esküdtszék Deutsch Jakab, Ghiczy, Kunig, •Schmidtlechner, Saxlehner, Szónoky, Gieszriegl, Baronyi Benedek, Lammann, Depóid, Brunner György, Deszkás Gusztáv tagokból állt. A válottat Szakácsy Dániel országgyűlési képviselő védte. Ezen tárgyalás tisztán politikai jellegű, •és kiválóbb jogi momentumot csak egyet mutathat fel. Mellőzzük teliát e helyen az egész tárgyalás részletes közlését, és csak azon egy momentumot emeljük ki. Bényey ugyanis sértő állításainak valódiságát iparkodott védbeszédében bebizonyítani, és hosszasan értekezett arról, hjgy a dinastia bárom száz évi óta hátráltatja ti magyar nemzet kifejlődését stb. Erre a sajtóbiróság elnöke öt félbeszakitá. Nem szükséges jogász - közönség előtt bővebben bizonyitatanunk vádlott eljárásának törvénytelenségét, és megelégszünk azzal, hogy a sajtóbiróság elnökének közbeszólását mely a fennforgott kérdést teljesen megvilágítja ide igtassuk. „Vádlott ur előadása egy törvényes kötelességre int engemet. A törvény és birói függetlenségem elengcdhetlenül követeli tőlem azt, bogy e teremben n törvény és a magyar alkotmány iránti tiszteletet bárki irányában megóvjam. Birói függetlenségem teljes érzetében biztosithatom önt, hogy a védelem jogait e teremben senki jobban nem tiszteli, mint én; de a védelem jogkörében kell maradnia s hogy vádlott ur azt tehesse, mit elvárok, felvilágosítom a törvényről. A sajtótörvény 24-ik §-a határozottan azt mondja, miszerint a sértő állitások bizonyítása meg nem engedtetik, csak egy köztisztviselő irányában. Itt nem köztisztviselőről van szó, hanem a magyar fejedelemről, kinek személye az 1848. XVIII. l-ő §. szerint szent és sérthetetlen. Az eljárási szabályok 51-ik §-sa ugyanazt kívánja, hogy a bizonyítás egy ily esetre soha sem terjedhet ki. „A vádbeszéd s védbeszédek után az esküdtszék 7 szóval 5 ellenében vétkesnek találja vádlott Bényey Istvánt és a bíróság 1 évi fogságot és 500 frt pénzbírságot rótt reá. Lapszemle. A„Jo gtu dom ány i Kö zlöny"-ben Dr. Németh József ur gyakorlati szempontból igazolja, miszerint a közvetlenség és szóbeliség behozatala a mi viszonyaink között nem feltételezhető codificált anyagi törvények létesítésétől, számokkal bizonyítván, hogy már jelenlegi sommás eljárásunk is a közvetlenség és szóbeliség mielőbbi behozatalát elkerülhetlennek tünteti fel, azt mondja, miszerint" azon ellenvetés, hogy a szóbeliség és nyilvánosság elveire alapított törvk. rendts csak a magánjogi Codexxel együtt léptettessék életbe, már magában hordja czélszerüségi szempontból való megczáfolását, mert ha már csak egy uj törvényk. rendts. helyes alkalmazására is tetemes idő szükséges, ugy csakugyan czélszerütlen és a peres felek hátrányával járó tény volna: egy jónak bizonyult rendszer behozatalát bizonytalan időre elhalasztani, holott más országokban is a mieinkhez hasonló viszonyokban már régtől fogva alkalmaztatik, a nélkül hogy ott codificált anyagi jog már létesült volna. De végre tekintve a gyakorlati életet, a létező viszonyokat és öszszeliasonlitva a rendes eljárásnak, különösenaperek nyilvános előadásának részleteit a sommás szóbeli eljárásai, kétségtelen, hogy csak ez utóbbi rendszernek lehet áldásos jövője törvénykezési életünkben." (Czikkiró ur nézetét teljesen osztjuk, főleg azért mert ha az uj eljárási rendszer mellett még egyidejűleg uj törvények is hozatnának be, és igy a szokatlan eljárási forma mellett egészen uj törvényt is egyideüleg kellene a bírónak és ügyvédnek alkalmazni, az csak az igaz ságszolgáltatás hátrányára a felek kárára történhetnék, a biró és ügyvéd természetszerű tájékozatlansága és igy elkerülhetlen habozása folytán. Szerk.) A „Törvényszéki Csarno k"-ban Pap Gyula ur közöl két ellentétes semmitőszéki döntvényt és bevezetőleg kiemeli, hogy ha néhány döntvény arról győz meg, hogy ama kiváló testület, mely ez idő szerint, a legfőbb birói hatóság gyakorlatát törvényi alalon bírja, — melynek ennélfogva első gondjának kellene lenni a törvény megtartása és helyes értelmezése felett szigorúan őrködni, — majd a positiv törvénynek ad azzal ellenkező magyarázatot, majd saját határozatát czáfolja meg más alkalomkor, de analóg jogesetben hozott határozattal, — hol ekként számos ügyek nem a tudomány magaslatára felemelkedett elv, de gyakran egyéni (jogászi) szeszély és felfogás alapján intéztetnek el, önként felmerül a kérdés — mi lehet oka ama tétovának, mely tényleg létezik, — s következései ha ideje korán nem orvosoltatnak, kedvezők az igazságszolgáltatásra semmi esetben sem lehetnek, mert jöhet idő mikor a m. k. seinmitőszék dötvényei annak mik eddig voltak, tudniillik közhitelességit jogforrásnak, a tudomány kárára tekintetni nem fognak." (E tárgyban már mi is ismételve felszólaltunk hason értelemben és igy nem tartjuk szükségesnek aggodalmainknak ujabbau is tüzetes kifejezést adni; habár törvény erejével birói Ítélet természetesen nem bir, mindamellett nálunk a hol codificált törvény hiányzik, a feltörvényszékek döntvényei azok, melyek jogi elvek tekintetében irányt adni és igy törvényt pótolni hivatvák, kétségtelenül igen sajnos tehát ha egy és ugyanazon jogikérdés különböző megoldást nyer ugyanazon egy fórum által két hasonló esetben, mert ez által maga a jogérzet ingattatik meg, — nálunk pedig épen a jogérzet nevelése az, a mire igen nagy szükségünk van. Szerk.) Az Ellen ör"-ben Dr. Vécsey Tamás ur a „bánya" törvényjavaslattal foglalkozván, kikel mindenekelőtt a nálunk megszokott másolási mánia ellen a codificatió terén; a törvényjavaslatról azt mondja, hogy, bár az kevésbé docrinár mint az alapul vett osztrák bányatörvény, mégis örökölte ennek elvi hiányait; igy p. o. az államot mint absolut öuczélt nézi, és a törvénynyel azonosítja, midőn igy szól: az állam védi az első föltalálót; az állam elhárítja az akadályokat; az állam határozza meg a feltételeket s a t. (1. indokolás 2 lap); továbbá szükségtelenül szaporítja a felek és a hatóság teendőit, jelesül költséges bányaszemlét s térkép beadást rendel (1. 48—52 §§); a bányaszolgalmaknak kelleténél inkább kedvez (1. 196—204 §§); a társpénztárak ügyében több életrevaló eszme mellet igen gyámkodó es casuistikus intézkedéseket tartalmaz (1. 228—229 §§): a bányászatot, mely ugy is nagy tőke-beruházással és koczkáztatással jár és melV ugy is magas jövedelmiadóval van terhelve, ezen felül még bányatelekdij- fizetésnek veti alá (1 239-244 §§) a bányaipar feletti felügyeletet nem a köziparhatóságra bizza, hanem meghagyja a bányakapitányságot, sőt e felett még egy collegialis főbányahatóságot szervez (1. 246—261 §§); a bányahatóságot kelleténél szélesebb körű büntetési joggal ruházza fel (1. XV. fejezet); kedvez az administrativ justitiának, méhben legfőbb fórum a ministerium, mely nálunk, miután a kormány sok bányát miveltet, érdekelt fél és biró lehetne egy személyben. A tüzetesebb és szaklapba való birálátot mellőzve sietek kijelenteni, hogy ezen bányatörvényjavaslatnak elvitázhatlan előnyei is vannak, p. o., hogy a bányafőuri jog elejtésével a bányaszabadságot fogadja el alapul, hogy a bányatelek minimumát meg nem szabja, a bányászat és nyilvános közlekedési eszközök közti viszonyt rendezi, a hatósággali érintkezésre a táviratozási elfogadja, de kivált az, hogy az ásványszenet a bányaszabadságban részesiti s a kisajátítási törvény védelme alá helyezi." A mint czikkiró ur a bányatörvényjavaslatnak rendelkezését a kőszént illetőleg helyesli, ugy kárhoztatja az úrbéri törvényjavaslat 82 §-át, mert az ellenkezésben a bányatörvényjavaslattal, „jobb kezével a földbirtokosnak adná az ásványszenet, balkezével pedig mégis adományozási jogot tart fenn az államnak, csakhogy ezen adományozásnál nem a közérdek, hanem a telkes gazda bon plaisirje határozna. Ha a telkes gazdáé a szén, mi jogon adományozza azt az állam, ha pedig uratlan, vagy az államé, miért veti alá magát a felszintulajdonosok tetszvényjogának? melynek megtagadása ellen nincs feJebbezés, sem peres vagy perenkivüli eljárás." (A bányatörvényjavaslat feletti észrevételekre lesz később alkalmunk e javaslat feletti bírálatban reflectálni; azt azonban már e helyütt is kiemeljük, hogy a szabadelvűbb bányatörvényjavaslat rendelkezését az úrbéri törvényjavaslat bevágó §-ának egyszerű törlésével kívánjuk magunk is érvényre emeltetni. Szerk.) Az „Ungarischer Lloyd-"ban K. B. ur folytatja és bevégzi az esküdtszéki intézménynek fenyítő ügyekben leendő honosítása ellen irányzott czikkét, és mindenekelőtt azon meglepő nyilatkozatot teszi, hogy nálunk a törvény előtti és az általános erkölcsi érzet oly annyira sülyedt, hogy Isten csodája, miszerint még teljesen tönkre nem mentünk! Ebből kiindulva czikkiró ur azt hiszi, miszerint náiunk kevés ember fogja lelkiismeret dolgának tartani, hogy esküdtekre egyenesen nyomást gyakoroljon, mig viszont az esküdtek komaság és sógorságra sokkal több tekintettel lesznek mint a törvényre, különösen a magyar ember azon régi előítéleténél fogva, mely szerint az minden vádlottban az üldözött ártatlant látja. Czikkiró ur azt mondja, hogy ily körülmények között a bizonyítás is felette nehéz, mert az önbeismerésre nálunk alig lehet számítani, a tanukkalihizonyitásra pedig azért nem lehet építeni, mert a becsületes terhelő tanú részint a büuőstőli félelem miatt, részint a fáradságot és időveszteséget restelvén, nagyon nehezen határozza el magát tauuságtételre, mig a hamis tanú a bűnös iránti barátságos és kötelességszerű tettnek tartja felmentő vallomást tenni. Nem marad tehát egyéb hátra mint egymást kiegészítő gyanuokokra alapítani az ítéletet, már pedig a magyar ember ily bizonyítási eljárást nem hajlandó elfogadni, annak előállítására pedig jó és ügyes rendőrségre, és lelkiismeretes fáradhatlan vizsgáló bírákra van szükség, ily rendőrségünk azonban niucs, és ily vizsgáló bírák is ritkák nálunk. Ha már most ily körülmények közt a bizonyítékot az esküdtek - saját fogalmaik és egyéni hajlamaik szerint — helyreállítva nem látják, vagy látni nem akarják, marasztaló ítéletet nem várhatni tőlük oly esetben, midőn azt a rendes biróság okvetlenül meghozna; sőt ha igazságosan és lelkiismeretesen akarnanaK is Ítélni, visszatarthatja őket a félelem és ismét meghiúsul azon eredmény, melyet az esküdtszéktől várunk. Az esküdszékek ellen végre a politikai pártszenvedély és a nemzetiségi erdekek s hárczolnak czikkiró ur szerint, k> tehát azt ki