Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 8. szám - A törvénykezési rendtartás 448-ik §-ának értelmezése

— 92 — ság szolgáltatott, és szolgáltatik folyvást az alsóbb birói eljárásoknál; annyira: hogy az a nép szokásába ment által; melyet semmi ujabbi eljárási formával felcserélni nem tanácsos. — Mi a nyilvánosságot illeti, — á birósági termekbe nem lebet a hallgatóságot beparancsolni, — arra a közönség hamar reá fog unni, inkább munkája után látand. A kényszerítő közvetlen eljárással továbbá, a perlekedő feleket azon esetben sem lehetne sújtani, ha azok a bíróság előtt sem kívánnának, ellenségeskedésök miatt egymással találkozni. Az ily kényszerítés szomorú eredményeket vonna maga után, — milyenekre a bíróság előre nem számithatna. Ez előtt harmincz évvel, életbeléptetése első évében, a váltótörvényszék is, az 1840. 15, t ez. értelmében, szóbeli tárgyalásokat kezdett tartani, törvényszéki ülésben, — azonban a pereknek szaporodása után a váltóbiróságok számára kiadott kegyelmes királyi utasítás 17."). íj. engedélye mellett, a tárgyalások választmány előtt vitetni kezdettek, és folytattattak. Vannak kik tovább mennek: a szóbeli eljárásnak, a Felsőbb és legfelsőbbb bíróságok előtti törvénykezésre leendő kiterjesztését és szükségesnek látják. Melynek ellenében lényeges okokat lehet felhozni. — Ugyanis: azon esetben ha a felsőbb bíróság előtt a felek, az első bíróság előtti előadásaikkal ellenkező állításokat hoznak tel. és azokat a felsőbb bíróság tekintetbe nem veheti, •— mivel az első bíróság előtt igazolt tények, bebizonyitottaknak tekintendők; akkor czéltalanná vált a felső bíróság előtti szóbeli és közvetlen tárgyalás, — elleneseiben pedig szükségtelen, sőt hasztalan költséget és fáradságot okoz a feleknek. Melyekből önként következik, hogy csak oly esetben lenne szükség felső bíróságokra, ha a feleknek az alsó bíróság előtti szóbeli eljárásban felhozott ténykörülményeknek megváltoztatását, a felső bíróságok, az előttők folyó szóbeli eljárásoknál, tekintetbe vennék; ugy az alsó bíróságokat ekkép megszüntetni, és mindeunüvé felsőbb bíróságokat kellene állítani. — Már magában ezen egy ok elegendőnek tűnhetik föl arra, egyebeket nem tekintve is, hogy felsőbb bíróságok előtti törvénykezésnél, a szóbeli és közvetlen eljárás behozatala czélboz nem vezetne ; és a felsőbb bíróságoknak annyi idejét és fáradságát venné igénybe, hogy az a gyors igazságszolgáltatásnak nem előnyére, hanem hátrányára történnék. Visszatérvén a javaslatra, megismerem azt, hogy a javaslat kitűnő szakavatottsággal és szabatos irmoddal van szerkesztve; nem is szorult dicséretemre ; hanem engedje meg mindamellett javaslattevő, miszerint észrevételeimet folytatván, azon nézetemet kifejezzem, miként kételkedem azon, hogy a javaslat törvény erejére emeltethessék. Es pedig azon okból, mivel a törvénykezésben előforduló azon részletekről : birói hatóság, illetőség, képviselet, beavatkozás, szóbeli és rendes eljárás, ítélethozatal, bizonyítás és egyebekről értekezik, melyekről már az 1868. évi 54. tcz.-ben törvény alkottatott. Es hogy ha a javaslat szakaszait tekintjük, azokat nagyobb részben a most érintett törvényben feltaláljuk; nevezetesen egyebek közül, a javaslat 2. §. az említett törvénynek 10. §., a 3. §., az 50. §. mi a javaslat 40. §-ábau ismételtetik, - 15, 16, 17 §6. azon'törvény 30, 31, 32 §§-ainak felelnek meg, a 24. §. a 43. §-ban, a 29, a 35, a 30, a 39, a 45, az 56, az 53, az 57, a 60-tól 64-ig a a 60tól 63-ig terjedő §§-ban sat. foglaltatnak. A második czim szerinti ügyfelekről, a törvénynek szinte második czime törvényt szab. A javaslat második könyvében foglaltakról a törvény harmadik czimében van intézkedés. A javaslat harmadik könyvében felsorolt bizonyítás tárgyait, a fennérintett törvény negyedik czime foglalja magában. Különbözik pedig a javaslat a már meghozott törvénytől, az országgyülésileg még eddig törvény erejére nem emelt ujjitásokra nézve, és a menynyiben az 1868 évi öl tczikkben foglaltak, bővebb értelmezéssel kiszélesítve adatnak elő, ugyannyira, hogy egy tanári előadásnak anyagul szolgálhatnának. A javaslat 33. lapján, a határidőkről szóló 50. §. szerinti tervezet, valóban jobb az 1869. évi april 8-án kelt igazságügyi rendelet 75. §-ban foglalt határidő kitűzésénél : mivel a ministeri rendeletben, a végzés keltétől az igén) kereset beadására számított 8 napi határidő, a gyakorlatban nem érvényesíthető, minthogy a hozott végzést az illető sokszor még 8 nap múlva sem kapván meg, arról nem értesülhetett akkor, midőn már a határidő elmúlt. A mulasztásról szóló 64. §. szerinti javaslatot, arról, — hogy ha a fél a folytatólagos tárgyalásra meg nem jelenik, ugy az előbbi tárgyaláson tett előadása tekintetbe ne vétessék, — ellenkezőnek tartom azon törvényes elvvel, hogy a biröság az előtte előadottakat meg nem történtekké nem tehetvén, azokat meg nem tagadhatja, és a mennyiben bizonyítás tárgyait képezik, nem mellőzheti. A"javasat 39 lapjától a a 44 lapig, újólag a szóbeli tárgyalás, ülésijegyzőkönyv, Ítélethozatal jönnek elő, annyira kibővítve; miszerint csodálkozni kell, azon, hogy az i83'2/fi : 20 tez. néhány úgymint: 12 szakaszai, mikép lehettek a multakban elegendők vezérfonalul szolgálni a hazában elterjedt szóbeli eljárás gyakorlatára? A szóbeli eljárásnál, nem látom szükségét az előkészítő periratoknak; avagy legalább óhajtanám tudni, hogy a javaslattevő, a szóbeli eljáráshoz még vádlevelet és védiratot kivánna-e? A járásbiráknáli eljárásról az 56. szerint előadatík, miszerint a kézbesítésről a biró gondoskodik; még is az azt megelőző 66. §. ban, a fél tartozik igazolni az idézés szabályszerű megtörténtét; inirfil e helyen alább a javaslat semmit elő nem hozván, ugyanaz ide is értendőnek látszik; már pedig az esetben, ha a biróság a fél idézéséről gondoskodik, — tartozni fog egyszersmind ezen gondoskodásáról az illető félnek számot adui. Nem különben, az eljárás a kereskedelmi törvényszékeknél, négy szakaszt foglalván magában; az azok előtti eljárást, a járásbirák előtti eljárásra utasítja, — ezt azonban határaiban és módozatában elhallgatja; de itt a 66. §. oly homályszerüségbe burkolt szavakkal él, melyeknek a javaslattevő szakavatott értelmezési gyakorlatánál fogva, bővebb kifejtését nyújthatta volna, hogy általában érthetővé válhassanak. Itt valami idézvény kiadásáról van szó, keresetlevél elmellőzésével ; még is az eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező lenne ; mire nézve fel| említem azon észrevételemet: hogy, ha a ! felek ügyvédi képviselettel tartoznak az eljárásban élni, •— akkor az ügyvédek ál| tal készítendő keresetlevélnek beadását elmellőzni nem szükséges. A biztosításról a 16. §. szerinti javasI latot; mely szerint hivatalból, a fél kéi relme nélkül kelljen a bíróságnak a kár' nak megállapítása iránt intézkedni, —. szükségtelen birói hatáskör kiterjesztésnek tartom. A fizetési meghagyás felett, öt szakaszban foglalt javaslat, a közjegyzői intézmény behozatala iránti törvényhez tartozandó leend; és azt is nem fizetési meghagyásnak óhajtanám neveztetni mivel így birói parancsnak tartható lenne, melyet, mint a birói határozatot szükséges, — okokkal támogatni nem is lehet; ellenben a hiteles okmány indokából, sommás elmarasztalási határozat hozatalának lenne helye, a fizetési meghagyás helyett; — mely kifejezés a törvényes formáknak jobban megfelelne. Nem terjeszkedhetvén ki bővebben ezúttal, a javaslat minden egyes pontjaira, és azoknak a törvénynyeli összehasonlítására 5 miután azok hosszasabb időt igénylenek ; az eddigiekből, is csak azon következtetésre jutok, misze int az 1868. évi 54 tezikket, továbbá az 1869. évi 55. igazságügyministeri rendeletet a birói ügyvitel tárgyában, — ugy a birói szervezet iránt hozandó törvényt vévén tekintetbe, — e javaslatban a szóbeli és rendes eljárások tárgyában felhozottak, egy perkezelési utasítást tárgyazó ministeri rendeletben legméltóbbban foglalhatnának helyet. f

törvénykezési-rendtartás 44vik §-ának értelmezése. B og dány Lajos ügyvéd úrtól. A tek. kh\ tábla 2278C/IBTO sz- végzésével — négy rendű, hosszú éveken keresztül folytatott perben az el9Ö bíróságnak a kifizetés sorrendét megállapító határozatát megváltoztatván, a tervezetben felsorolt töke követelésekkel egyenlő rangsorozatban csupán az utolsó 3 évi kamatokat rendelte kifizettetni. Ezen sérelmes végzés ellen benyújtott fellebbezésben különösen a 448. §-nak helyes értelme szándékoltatván megvilágítani, következőkben közlöm a szóbani fellebbezés vonatkozó ér; velését: A hivatkozott kir. táblai végzés eme sérelmes része azzal támogattatik, miszerint a biró! ság a felek meg nem jelenése esetére is a törvény szabályait megtartani tartozik. Ép ezen szempontból indult ki a telekkönyvi S törvényszék akkor, midőn megemlékezve a telek| könyvi intézvény azon alapelvéről, hogy a mi a telekkönyvben előjegyezve, vagy bekeblezve van, az soha és semmi körülmények között nem ignorálbató, — fellebbezőknek a tőkével együttesen és egyidejűleg bekeblezett összes kamatait, a tőkével egyenlő rangsorozatban rendelte kifizettetni ; — ebbeli eljárása közben tehát, nem csak hogy a törvény lendeleteit szem elől nem téveszette, nemcsak a telekkönyvi rendelet 62. §-át melyszerint a bekeblezés vagy előjegyzés dologbani jogot ád, és ezzel összefüggésben az osztr. polg. törvénykönyv jelenleg is érvényben levő 448. és következő §-ait teljes figyelmére méltatta, hanem különös gondját lorditotta a telekkönyvi hitel fenntartására, mely meg nom engedheti, hogy a telekkönyvben kitüntetett zálogjogok akkor, midőn a követelés kielégítéséire kerülne a sor, másként és sokkal szűkebb terjedelemben magyaráztassanak, mint a mely joghatály azoknak a jogok megszerzése alkalmával tulaj donittatott. Azon további indokolása a kir. táblai Ítéletnek, hogy a törvényszék a törvénykezési rendtartás 448-ik §-át meg nem tartotta, szinte alaptalan mert épen a tek. kir. tábla alkalmazza