Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 1. szám - Jogeset. Felsőbánya városának a m. k. bányászati kincstár elleni szerződés teljesitési ügye [1. r.]

sitésének időpontja, s csak ettől kezdve lehet tehát a földesúrnak joga a kamatokhoz. Hogy pedig a kamatoknak folyniok kell, a toké teljes lefizetéséig, az indokolást sem igényel. Ezekből áll igénytelen nézetem a felmerült fentebbi jogkérdésben, melyben azon ellenvetés sem ingathat meg, hogy az 1862-ik évi korlátnoki rendelet nyomán, már is több község marasztaltatok el a kamatokban 1848-ik május 1 -tol kezdve; mert abból, hogy némelyeken méltánytalanság, — hogy ne mondjon igazságtalanság követtetett el, épen nem következik, hogy az másokon is elkövettessék. Észrevételei A kolozsvári iigyvédegyletnek az úrbéri s rokon birtokviszonyok rendezéséről a képviselőház elé terjesztett törvényjavaslatokra. Az ország közfigyelme örömmel nyugszik meg a magyar királyi igazságügyministeriumnak megalakulása pillanatától fogva máig azon magasztos államczél felé való öntudatos, szabadelvű és következetes törekvéseiu, sőt az igazságszolgáltatás terén már tettleg életbe léptetett üdvös reíorm-intézményeken, melyek végczélja az, hogy hazánkban az 1848-n a nemzet tapsai közt kimondott s nemes vérével megpecsételt szabad alkotmányelvek a magánjog, a törvénykezés ós igazságszolgáltatás nagy kérdéseiben is valósággá legyenek. Amaz elvek egyik legmagasztosabbika a „szabad föld" t. i. a birtoklási szabadság, a jobbágyi szolgálmányok megszüntetése, mi alatt közönségesen — bár nem egészen szabatosan — a hűbéri kötelékek teljes feloldását, megszüntetését, a személy, föld és munka felszabadítását értette, várta s hála istennek! megérte a nemzeti közóhajtás. Az egyén, föld és munka szabadságának, igazságügyünk szabadelvű reformjának e nagy vívmányai becsét s állami fontosságát megkétszerezi hitelünk növekvő szilárdsága, az ipar fejlődése, a forgalomnak az emberi igyekezet minden ágában megélénkülése, jogéletünk látható megújhodása. A magas igazságügyministerium alkotásai határozott léptekkel viszik hazánkat és népünket az európai miveltség s evvel járni szokott jóllét magaslata felé. Egyletünk benső örömmel vallja be s üdvözli a közelebbi három év e lélekemelő jelenségeit. Hálás hazafiúi érzettel ismeri el erdőn-túli kis hazánk közelebbről a magyar kir. igazságügyministeriumnak az alkotmány helyreállítása óta a telekkönyvi és úrbéri birtokviszonyok rendezése tárgyában Erdélyre nézve tett intézkedései ezélszerüségét. Ezek között kiváló helyet foglalnak el a magas igazság- és belügyministerium által az országgyűlés mindkét házának felhatalmazása következtében a székelyföldi úrbériségek megállapítása tárgyában az 1854-n június 24-én kelt császári kormányi egyoldalú rendelet hiányos intézkedéseinek kiegészítéséül 1868. márczius 11-én (törv. s r. tára 85 sz.), továbbá a székelyföldi Úrbériségek országos kárpótlása, s az ebben követendő elvek meghatározása tárgyában ugyanazon évi augusztus 12-én (törv. s r. t. 92 sz.), végre az Erdélyben felállított külön úrbéri bíróságok számára a birtokszabályozási perek körüli eljárás tárgyában ugyan 18G8. october 12-én (114 sz. a.) kiadott rendeletek. Ezeket ez országsész átalános örömmel fogadta, mert általok egy husz év óta függőben levő oly kérdés lőn a nemzet szokásaival, ősi intézményeivel, hagyományos jogigényeivel öszhangzólag elenyésztetve, melyből az osztályok közti súrlódás és féltékenykedés mint egy élő forrásból szüntelen fel-felbuzdult, mely számos sértett polgárnak sebeit megorvosolta, mely a székely nép kebelében a társadalmi egybeolvadás és megerősödés útját hathatósan egyengeti, tehát Erdély politikai és társadalmi beléletére rendkívüli befolyással bir; de ezen kívül arra is reményt nyújt, hogy a magas igazságügyministerium a megkezdett úton tovább haladva, az erdélyi részek egy másik — szintén régi és keserű s hosszas vita tárgyát képező — úrbéri kérdését is tekintettel a föld természetére és helybeli viszonyokra hasonló körültekintő bölcsességgel, erélyesen, igazságosan és a közvéleményt megnyugtatólag szünteti illetőleg orvosolja meg. Fájdalmas igazságként hangzott felénk három évvel ezelőtt az egyesülés tényleges végrehajtásakor egy magyar államférfi ama nyilatkozata, hogy Erdély Magyarországnak nász-ajándokul néhány alig megoldható kérdést hozott magával. Egyike volt ezeknek a székely úrbériség kérdése. S még is az közmegelégedésre lőn megoldva; mert minden közreműködőket — a székely birtokos, valamint a volt úrbéres osztályt — egymás és a magyar állam iránti teljes jó indulat, az alkotmány előtt való őszinte meghódolás érzete, s a törvényhozásban való bizalom vezetett, s mert a törvényhozás is a fennforgó külön birtokviszonyokat, a Székelyföld természetét s az ősi székely szokásokat a tényleges állapotokkal és az uralkodó közvéleménynyel együtt tekintetbe vette. Az erdélyi bonyolult s ezért nehéznek látszó kérdések elintézésének egyetlen egyenes és biztosan czélravivő útja, az erdélyi sajátságos külön viszonyoknak, politikai és jogintézményeknek mélyen ható, részletes és alapos tanulmányozása. I E nélkül el lehet intézni valamely dolgot, meg ( lehet alkotni egy törvényt, de ha a baj okai el , nem hárittatnak, ha létező százados sérelmek orvoslást nem nyernek: az elfojtott seb mint betakart parázs a legkisebb szelletre kigyúl, minden alkalom érintésére felszakad: vérzeni és fájni fog, s a polgárok meg nem nyugtatott kedélye nem engedi az államnak a belső nyugalomban rejlő valódi megerősödését. Egy ily kérdéssel áll szemben e perczben is a magyar törvényhozás az úrbéri és rokon birtokviszonyok maradványainak gyökeres és végleges rendezésénél. A magas igazságügyministerium — a mint egyletünk az előterjesztett törvényjavallatból látja — az erdélyi részeknek a VlII-ik fejezet 60-ik czikkétől kezdve a 79-ig terjedő czikkeit szentelte, de az azokban levő intézkedések alap- és vezérelve szerént, az absolut kormányzás idejében az alkotmány útjáról letérve, egyoldalulag hozott s tényleg fennálló úrbéri törvények és rendeletek elvileg épségben tartása mellett, azoknak csak magyarázata van adva, a tapasztalt hiányok kipótoltatnak és a bíróságoktól téves értelmezések következtében tett téves rendelkezések jövőre mintegy jóvá tétetnek, szabatosan megállapittatnak. És ez eljárás avval van indokolva, hogy az erdélyi sajátságos viszonyokat, szintúgy mint a székelyföldi úrbériségi kárpótlásoknál, tekintetbe kellé venni. Egyletünk tisztelettel hajlik meg ez üdvös elv és bölcs kormányi eljárás előtt; fennebb már hangsúlyozta is, hogy a székely úrbéri kárpótlásügy az illető feleket megnyugtató, valóban szerencsés elintézése főképpen ennek tulajdonítandó. Éppen ezért benső hazafias óhajtása az, hogy az erdélyi összes úrbériségek mostani végleges elintézése is a tulajdonjognak és jogérzelemnek minden irányban megfelelő, az érdekelteket kiengesztelő, a létező sérelmeket meggyógyító s megnyugvást előidéző módon hajtassék végre. Nem érintve az előterjesztett törvényjavaslat erdélyi részekre vonatkozó intézkedéseit, melyek az elfogadott alaptól lényegesen eltérő elveket nem állitnak fel, hanem csak szabatosabb rendelkezéseket állapitnak meg, ugy hiszszük, hogy a magas igazság- és belügyministerium iránt tanúsítunk tiszteletet s egyszersmind érdekeltséget a hon közügyei iránt, a midőn ez előterjesztésnek meggyőződésünk szerént egy létező hiányát felfedezzük s orvoslásáról igénytelen nézetünket nyilvánítjuk. E hiány abban van, hogy a királyföldi úrbériségről nincsen e terület sajátságos viszonyai által okvetlen igényelt érdemleges külön intézkedés. Ennek okát a magas igazságügyministerium intézkedései azon kiindulás-pontjában véljük lenni, hogy egyfelől az e tárgyban 1848 előtt alkotmányos úton, azután pedig az alkotmány mellőzésével egyoldalulag hozott kormányi határozatokat bevégzett tényeknek tekintvén: azok belső jogosságába s czélszerüségébe bele nem bocsátkozott, másfelől a Királyföld sajátságos politikai viszonyaira kellő tekintettel nem volt. Erdélynek — egyebeket mellőzve — úrbériségi sajátságos viszonyait tisztán megállapítják s érthetővé teszik némely átalánosan ismert tények. Mindenki tudja, hogy itt a legelső úrbéri szabályozás 1769-n egyoldalulag történt a kormány által az úgynevezett „Bizonyos Punctumok"-ban; n-ik József császár szintén egyoldalulag az egész országban összeiratta a jobbágy-birtokokat s tett hatós szabályozási intézkedéseket; 1791-n a XXVI-ik erdélyi törvényczikkben a jobágyoknak szabad költözködés van adva, a XXX-ikban az erdőlési ügy van szabályozva; 1819—1820-n gróf Cziráky által ismét, de harmadszor is törvényhozási úton kivül kormányilag összeiratott minden erdélyi jobbágg-birtok. Mindezekben vannak az erdélyi úrbéri viszonyokat többé-kevesebbé megvilágosító irott és szóbeli adatok; de valamennyinél azon észrevétel támad a figyelmes olvasóban, hogy itt a székely úrbériségek csak mintegy elburkolva fordulnak elő, a királyföldieken pedig egészen átsiklik a figyelem : derekasan tárgyalva csak a vármegyei vagy is úgynevezett magyarföldi úrbéri viszonyok vannak. 1846— 1847-n egy elfogult, mindent megtartani kivánó aristocratiai kormánypárt az ellenzék üdvös javaslatait leszavazván: az erdélyi úrbéri kérdés elintézése annak égető-volta daczára oly módon történt, hogy azt halva születettnek méltán tartotta és nézte minden belátó hazatí; intézkedései igy is csak a magyar vármegyékre nézve kimerítők: bevonattak ezen törvényekbe a székely úrbériségek is mint a III. czikk 4. §-sa mondja: „oly világos kifejezéssel, hogy a majorság földek, és székely örökségek, habár jelenleg a szolgáló emberek kezénél léteznének is, úrbéri szabályozás tárgyai nem lehetnek", a Királyföldet pedig már csak annyiban érinti, hogy a IV-ik törvényczikk az úrbéri állományok és helységek osztályzatába a VII. birák jószágait és Brassó város községe birtokait felvette: hogy azonban ezen birtokok alatt a szász nemzetnek „nemesi jogon birt jószágai," tehát nem a Királyföld területén birtak is értettek, nyilván mutatják maguknak a szász nemzet követeinek ezen törvényczikkek megállapításánál tett nyilatkozatai, ellenvéleményeik, és a XIV. t. czikk ezen tétele: „a szász nemzet által nemesi joggal birt azon jószágokban, hol a helyhatósági állás iránt kérdés áll fenn, annak végső elhatározásáig az úrbéri tábla személyzetére nézve az eddigi gyakorlat megtartandó." A rendezés tehát itt is mint a Székelyföldre vonatkozólag csak kezdeményezve, de az elvek kifejtve s bevégezve nem voltak. Az országgyűlés előtt kétségkívül tudva volt az, hogy a Királyföldön tettleg fennálló úrbéri viszonyok egyszersmind államszervezeti, köz- és magánjogi nagy érdekekbe ütköznek; tudta, hogy 1837-ben, 1841—1843-ban az országgyűlésen a román püspökök az ő nemzetök fiait jogellenesen nyomó jobbágysági kötelékek és alárendeltség megszüntetését kérelmezték, és hogy a közigazgatás felsőbb közegei előtt politikai úton ez ügyben tárgyalások vannak folyamatban; hallgatása által mintha fenntartotta volna jogát arra, hogy e kérdéseket később tüzetesen vitassa meg, és törvényhozásilag döntse el, mire azonban a nemsokára bekövetkezett események miatt idő és alkalom nem maradt. i A kolozsvári 1848-ik IV. és V. törvényczikk-javaslat a magyarországi ugyanazon évi IX., X., XI. t. czikkek nyomán indulva, röviden és átalánosan megszüntette egész Erdélyben az úrbériségeken feküdt úri szolgálatot, dézmát és pénzbeli fizetéseket; az eddigi jobbágyokat és zselléreket meghagyván azon telkek és földek használatában, melyek ez időben kezükön voltak, bárminő természetűek voltak legyenek is azok ; mert az országgyűlés tudta, hogy Erdélyben alkotmányosan hozott és végrehajtott derekas és részletes úrbéri rendezés nem volt, meghatározta: hogy egy felsőbb és alsóbb biróság neveztessék ki, hogy ezek azon egyetlenségi esetekben, melyek a földesurak és volt úrbéresek közt a föld természete felett fel fognak merülni, az erdélyi törvények és magánjog elvei szerint Ítéljenek. Ha az itt kimondott elvek alapján a részletes megoldást a magyar alkotmányos országgyűlés teheti vala meg, bizonyára Erdély múltját, három alkotmányrészes földje külön területeinek, s e területeken az úrbéri viszonyoknak különböző módozatok szerinti kifejlődését, alapos tanulmányozás s beható megfontolás alá yeendi, és a birtokos és úrbéres közötti viszony megszüntetését ugy viendi vala végbe, hogy egyik félnek is, sem tulajdoni joga s jogérzelme, sem általában az osztó igazság ne szenvedjen, és kinek-kinek a mi övé, latinul: „Suum cuique" elv megtartva s tiszteletben legyen; az alkotmányos törvényhozás bölcsesége eltalálta volna azon útat, melyen a százados sérelmek orvoslást, Erdély lakói és újonnan lett földbirtokos polgárai állandó és tartós megnyugvást nyertek volna. Azonban a balsors csapásai 1849-en hazánkat s vele minden függőben maradt közügyeink derekas elintézését egy jóakaratú hazai alkotmányos törvényhozás helyett a hazánkra nehezedett absolut kormány, s annak ellenséges érzésű viszonyainkat nem ismerő s megromlásunkra törekvő hivatalnokok vették kezökbe. , , . _ . 1850-ben az alkotmányt félrelökő s mindenben saját önkényét és hatalmi akaratát koveM