Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 43. szám - Külföldi börtönök és fegyházak. A Bruchsali fegyház - A távirdai jog. 2. [r.]

meg 300 frtért Heekenast ur nevében, Eudn y á n s z k y A. kisasszonytól, kin ek nevében Rudnyánsz k y B é 1 a k i v, t á b 1 ai b i r 6 u rrm i n t megbízott irta alá a s z e rződóst; estefelé azután a Rudnyánszky-féle könyvnyomda • üzletvezetője levelileg értesített arról, hogy a „Themis"nek már k iszedett száma sem fog megjelenni, miután a tulajdonjog átruháztatot: lleokenast úrra. A fentebbiekből kitűnik, hogy mig egyrészről Rudnyánszky A. kisasszony íizl 'e t vezet 6 j e a lap tulajdonjogának alakszerű átruházásával folytonosai) b i zt a t o tl, addig Rudnyánszky Béla ur, Rudnyánszky A. k. a. m e g b i z o t1 j a a lapot lleokenast urnák t é n y 1 e g e 1 a d t a, és erről engem a kisasszony csak ü t ó I a g értesíttetett u z le tv e Z e t, ő j e által, mert megszokta minden ügyeit részint üzletvezetője, részint megbízottja által elintéztetni. Hogy a köztünk létrejött szerződés szószerinti értelmében a „Themis"-t e g y á t a 1 a a eladni jogosítva volt a kisasszony, az kétségtelen, de hogy ezen jogát mennyiben alterálta a már nekem megígért átruházás, az más kérdés, melynek valamint annak megbirálását, váljon a fenébb vázolt eljárás ildomosnak mondható-e, bátran a közönség „pártatlan ítéletére'" bizhatom. Ügyesen igyekszik tehát ugyan magát a kisasszony kivágni azon hínárból, melybe magát azon ténye által keverte, hogy a „Themis" előfizetőit, nem találta elég érdemeseknek arra, miszerint őket azon lap utján, melyre azok előfizettek , értesítette volna a lap eladásáról és az előfizetők mikénti kártalanitásáról, — de nem „egész hűséggel" adja elő a „tényálladékot" már csak azért sem, mert „nagy bölcsen" elhallgatja azon igen lényeges körülményt is, hogy mig tőlem azon ténnyel szemben, hogy — mint maga igazolja levelében — szerkesztői dijaimmal rendszerint hónapokig volt hátralékban, a tulajdonjogátruházásáért dijat restéit követelni, Heekenast úrtól azért 300 f t n y i kárpótlást köt ö t t ki szerződésileg, — amire egyébiránt tagadhatlanul joga volt. ha annak gyakorlatában a nekem tett Ígéret által nem érezte magát erkölcsileg gátolva.— Esozeil 300 írt. volt a legfőbb indok arra, hogy a kisasszony „rögtön" elad ja a „Themis"-t, nem pedig a nyilatkozatban „elsorolt körülmények", — mig másrészt azt is reméllette, hogy ez uton legkényelmesebben megszabadul az előfizetők jogos igényeinek kielégítésétől. De hiszen erre nézve azt mondja Rudnyánszky A. kisasszony, hogy ezekről „legkétségbevonkatlanabb" jogánál fogva akként „gondoskodott," hogy őket a „Jogtudományi Közlöny"-nyel, vagy az előfizetési pénzek visszaadásával kárpótolandja. Már engedjen meg a kisasszony, de itt „a történet tényálladékát" ismét nem „egész hűséggel" terjeszti elő, mert ő sehol sem igérte az előfizetők pénzeinek visszaadását, de ebbeli állitólagos szándókát tettleg valósítani sem látszik hajlandónak ; a pénz visszaadását nem igérte, mert a „Jogtudományi Közlöny" 45. számában szárazon csak azt mondja a „Themis" kiadója , hogy „az előfizetők kártalanításul a Jogtudományi Közlönyt veendik" különös kedvezmónyképen felemiitvén még hogy a „Jogtudományi Közlöny" magasabb előfizetési dijának pótlása a „Themis" előfizetőit nem terheli" ; de a pénzt nem is akarja visszaadni, mert nekem, mint számos előfizetőknek a pénz visszakövetelése tekintetébeni megbízottjának Rudnyánszky A. kisasszony üzletvezetője azt üzente, hogy a Rudnyánszkyféle könyvnyomdának ahoz (t. i. a pénz visszaadásához) semmi k ö z e, és c „tekintetben" Heekenast G. kiadó hivatala fog intézkedni. Heekenast G. kiadóhivatala pedig megkeresésem folytán kijelenté, hogy e „tekintetbon" semmi kötelezettséget nem vállalt. Hogy tehát „kellőkép" gondoskodott-e t. előfizetői felől" akkor, midőn őket egy. szerűen a „Jogtudományi Közlönynyel" „kártalanítja" a nélkül, hogy őket csak meg is kérdezné, váljon a cserét elfogadják-e vagy sem, — arra nézve, „t. előfizetőinek" egy nagy része hozzám intézett, és nálam betekintNyomatott Kertész Józsefnél. hető levelekben „pártatlanul" — de reá nézve nem igen hizelgőleg „ítélt." Kár volt tehát a nyilatkozatban oly fennem ;hirdetni, hogy Rudnyánszky A. kisasszony „kellőkép eleget tett kiadói kötelezettségének", de kár volt avval is dicsekedni,' hogy nekem november és decemberre fizetni „ajánlkozott" a szerkesztői dijat, mert ez nem érdem, hanem szerződésszerű kötelesség, melynek tcljesitése annál könnyebb, mivel az esedékes 240 frt tekintetében — (és nem 270 frt. mint az a nyilatkozatban, az igazság „rovására" nagyíttatott) busásan kárpótolva van a kisasszony a Heekenast ur által n e ki fi z e t n i k ö t e 1 e z e t t 300 f'rttal és azon, a lat b a n n e m k e v eset nyomó kör il 1iii é n y n y e I, h o g y így a lap további ki ad á s á n a k kötelezettségétől, s t e r m észelesen az eTV.fi] járó költségektől i s b r ö v i ni a n u I— h a n e m is épen i 1 d om o s an — megszabadul. „Yenio nune ad fortissimum . . ." A nyilatkozat végén a kisasszony engem „párbajra" hiv fel, és választott bíróságot indítványoz a fenforgó kérdés, tehát a „T h e m i s" eladásakörüli eljárás i 1 d o moss ágának elbírálására. Jóllehet én a kezeim közt lévő és hozzám számos előfizető féSzérŐ] bek' ldött levelek alapján, teljesen megnyugtatva érzem magamat a fenforgó kérdésnek a nagy közönség általi megítélésére nézve, még is ha a kisasszony óhajtja — csupán udvariasságból — felveszem az idedobott keztyűt, s alávetem magamat a választott biróság ítéletének o 1 v feltétellel azonban, hogy Rudnyánszky A. kisasszony a nekem még járó 240 ftnyi szerkesztői dijat, a választott biróság kezéhez letegye, nehogy esetleg az irói segélyegyleinek is — megköszönni legyen kénytelen a várakozással tanúsított „gyöngédséget"-, alávetem pedig magamat az udvariasság szempontja mellett csak azért, minthogy a kisasszony a 240 ftot és esetleg annak kétszeregét, épen oly intézetnek szánta, melynek tagjai a fenforgó ügyből a kellő tanúságot levonni bizonyára nem mulasztandják el. A részemről választott birŐ nevét már magánúton közöltem a kisaszszonynyal. Csak még néhány szót a kisasszony „r o v á s á r a." A kisasszony „rovása" szerint, az ő nyomdája nekem minden lapszámot, egy ivvel számítva, üzletvezetőjének kezeim között lévő kiszámatása szerint 45 írtért ajánlkozott kiállítani, mely „rovása" szerint tehát a november-december havakra cső nyolez szám — 240 ftért ki nem állitható, és igy azon kérdés elbírálását is nyugodtan bizhatom a „t. előfizetők, pártatlan ítéletére" váljon a „Magyar Themis-nek díj nélküli megküldése által — melyhez alapul venni a Rudnyánszky A. kisasszonytól még csak ezentúl j á r ó összeget, az előzmények után nagyon merész vállalat lenne, — ón hozok-e áldozatot, vagy a kisasszony fog áldozatot hozni, ha nekem Heekenast ur által a biztositott 300 írtból 240 frtnyi tartozását fizetteti ki, — és az előfizetőkot a neki semmijébe sem kerülő „Jogtudományi Közlönynyel" Heekenast ur által kárpótoltatja. Egyébiránt a nélkül, hogy azt mit a Rudnyánszkyféle könyvnyomda és hozzátartozói e g y n é m e 1 y i k e irányában másfél év alatt én is tettem — érdemként latba vetni csak eszembe is jutna, egész nyugodtsággal nézek a választott biróság Ítélete elé is, — melyet az érdekelt közönség levelekben kifejezett igeil értheti) ítélete már megelőzött, — és melynek minél előbbi közzétehetése czéljából „elvárom", a kisasszony „souverain" hangján szólva, — hogy Rudnyánszky A. kisasszony választott birájának nevét velem haladéktalanul közölje. Pesten november 12. 1871, Dr. Siegmund Vilmos a „volt" Themis „volt" szerkesztője.