Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 36. szám - A kilenczedik német jogászgyülés Stuttgartban - Dr. Thomson tanulmányai a bünügyi lélektan terén. 1. r.

408 lezettség nélkül nem egyszersmind azt is, hogy az elismerendő jogot telekkönyvileg biztosítani tartozik. — Ennek a telekk. rend. 92. és 101. §-ai világos szavai szerint csak dologbeli jogoknál vagy valamely meghatározott követelési összeg megszerzésénél van helye, de személyes jogoknál még akkor sem, ha azok itéletileg megállapittattak. Különösen a bérleti jogok előjegyzésénél figyelmet érdemel meg; azon körülmény is, hogy minden bérleti szerződésnek természetes alkatrésze (aaturalia ne gotii) azon határozmány, melynélfogva a bérleti szerződés a bérlemény eladása esetében megszűnik. Ha tehát valaki a bérleti szerződések ezen természetes alkatrészét kizárni s magát annak alkalmazása ellen biztosítani akarja. ez iránt az átalános jog-elvek szerint külön kell egyezkednie. — És csak ha az egyezés létrejön és a bérleti jogok telekkönyvi bekeblezésének megengedésében leli kifejezését, — csak akkor állhat a bérlő jogában a bekeblezést. illetőleg előjegyzést szorgalmazni. Végül: a törvény azon egyszerű kijelentéséből, miszerint némely személves jogok bejegyzés által absolnt hatálvuakká változnak át s ily bejegyzés által mások irányában is biztosithatók. — egyátalán nem foglalja magában egyszersmind az ily biztosításhoz való jogot is. — Mert általános jogelvek szerint — különös kikötés esetén kivül (cautio volentaria) valamely személyes kötelezettségből folyó igénynek, illetőleg az ennek megfelelő kötelezettség teljesítésének biz tositását csak kivételkép és csupán akkor lehet követelni, ha a biztosításhoz való jogot a törvény világosan megállapítja, (cautio necessaria) mint ez például a ptk. 341.—343. 835. 1245.— 1365. stb. §§-aiban történik. — A szerződés megszegésének puszta lehetősége sem átalában, sem különösen a viszvásárlás és elővásárlás fentartása és a bérleti jogok fenforgása esetében a biztosítási kötelezettséget meg nem állapítja. Ennélfogva az ily jogok biztosítása sem bekeblezés, sem előjegyzés utján nem eszközölhető, ha a kötelezett fél /ima jogok telekkönyvi bejegyzésében meg nem egyezett. A harmadik irány. — melynek befalj ása törvénykezési gyakorlatunkban is észlelhető, a telekk. rend. egyes §-ainak szószerinti értelmezésén iudulva, a dologbeli és a bejegyezhető személyes jogok közt semmi különbséget nem tesz, s élihez képest az oly bérleti szerződés alapján, mely a tk. rend. 63. 8 köv. §§. átalános rendeleteinek megfelel 8 a törv. rendt. szabályai szerint bizonyítékul szolgál, az előjegyzést még akkor is megengedi, ha a bérbeadó bekeblezési engedély adására különösen nem kötelezte magát, — mely előjegyzés aztán per utján is igazolható. — Ezen előjegyzési és igazolám' eljárás azonban teljesen czéltalan, különösen azon esetben, ha a bérlő maga is elösmeri, hogy a bérbeadó a bérleti szerződésből reá háramló kötelezettségeknek a bérlemény kellő átadása stb. által teljesen eleget tett, és csak a bérleti jog bckeblezését nem akarja megengedni. Az előjegyzés megengedése és az igazolási per ily esetben puszta formalitás, — a mi leginkább onnét tűnik ki. hogy az igazolási keresetnek tulajdonképeni tartalma hiányzik. — mert alapja nem az anyagi jogban rejlik, hanem csupán arra való, — hogy az alaki jog formalitásainak elégtétessék. — Mert ha v ló az, hogy a bekeblezhető személyes jogok iránti ügyletek telj esen betölthetők bekeblezési engedély adása nélkül is, •— a mi a dologbeli jogok justa causaját képező ügyleteknél nem áll, s a személyes jogok bekeblezése nem a kötelezett fél szerződési kötelezettségén, hanem a törvényen alapul, s igy a bekeblezési engedélyt hallgatag maga a törvény adja, — akkor egyátalán semmi ok nincs a bekeblezés elrendelésének megtagadására, ha az okirat a bekeblezés egyéb kellékeivel bírj s csupán a félnek ily feltétel mellett teljesen felesleges engedélye hiányzik. Nem marad tehát egyéb hátra, mint a két előbbi felfogás közt választani, s ez esetben kétségtelenül helyesebbnek, mert következetesebbnek, tűnik fel az, mely szerint személyes jogokat a kötelezett fél beleegyezése nélkül sem bekeblezni, sem előjegyezni nem lehet. > A kilenczedik német jogászgyülés Stuttgartban. (Eredeti tudósítás.) Stuttgart, aug. 29. 1871 X I; ígéretemhez képest a kilenczedik német jogászgyülés menetéről a „Themis" számára megkezdeni a tudósítást, annál nagyobb örömmel, mert van miről írni. A jelenlegi jogászgyülés már eddig is eevikének mutatkozik a legérdekesebb, legtanulságosabb, és bátran el merem mondani, a legtöbb élvezetet nyújtó gyűléseknek. A mennyire lehet, kimerítő értesítést küldök ; ha mégis hiányos lenne, elnézést kérek, a benyomások sokkal hatalmasabbak, semhogy azok súlya alatt egy kerekded, tökéletes tudó.itást lehetne írni. Augusztus 26-án a vaspálvaudvar baloldalán levő váróteremben elfogadó iroda volt felállítva, mely iroda a jogászgyülés tagjaiul jelentkezőket még elfogadta és a tag3ági jegyeket két tallér lefizetése ellenében kiszolgáltatta. Az irodában | kellé továbbá magát beíratni a szakosztályokba i és egy tallér letevése után megkapta a tag a • bejelentési jegyet, a jogászgyűlési tagság ismer\ tető jelvényét, (piro* selyem csokor a felírással: i egyik szalagon „IX. Deutscher Juristentag." a I másikon: „Stuttgart 1871" :) továbbá a disziratot, egy csinosan kiállított könyvecskét, melynek az idegen tagok, kik Stuttgart városát még nem ismerték, igen nagy hasznát vették; ezen disz • irat a jogászgyülés alapszabályait, a kilenczedik gyűlés programját és napirendjét, továbbá Stuttgart város környékének tervrajzzal ellátott bő ismeretését és érdekesen irt történetét, ugy egy értekezést a würtenbergi törvényszéki eljárásokról és végre közlekedési jegyzeteket foglal magában. Ugyancsak az irodában megkapta minden tag a 24-án Canstattba és 31-én Hechingenbe tervezett kiránduláshoz a menetjegyet, valamint két faliéiért a díszebéd jegyet. Ezen iroda körül nagy volt az élénkség és" másnap négy óráig már 600-an felül voltak a jelentkezők, kik aztán a múzeum társaság által előzékenyen felajánlott Silberburg kertjében az első társas összejövetelre gyűltek össze, egymást a szép időben — legtöbb esetben hosszas elválás után — üdvözölve. Este 7 órakor a megnyitott „Königsbau" termeiben gyűltek össze az első zártkörű társas ismerkedési estélvre. A terem csinosan volt feldii-zitve. a bemenetet würtembergi zászlók ékesiték, inig balra és jobbra a német sas szárnyai alatt a porosz és osztrák zászlók lengtek, a teremben a würtenbergi király és királyné nagy mellTÁRCZA. Dr. ThoniNon tanulmányai a bűnügyi lélektan terén.*) (Első közlemény) (F.) Az őrültség határvonalán fekszik a bfin • tett. Ezen a tér vitás, és a törvényszéki lélektannak nincs nehezebb feladata, mint annak eldöntése, hogy a bűntettnél hol végződik a romlottság, és hol kezdődik a betegség. A tébolydák és fogházak lakói oly sok közös tulajdonnal birnak, hogy igen keskeny válaszfal különíti el őket egymástól. Sok évi tapasztalások, melyeket alkalmam volt bűntettesek közt gyűjteni, azon meggyőződést érlelték meg bennem, hogy a fegyházi orvos hatáskörében nagyobbrészt psychikus szabálytalanságok és háborodások fordulnak elő, hogy a legyenczeknél a betegségek és a halál okai különösen az idegrendszer körébe tartoznak, és végül hogy a Sünhönczczel való mikénti bánásmód a lélektan egyik ága. A bűntett és őrültség közti szoros kapocs még világosabbá fog válni, ha a bűntettnek a *) Ezen közlemény, melyet itt az „Alig. d. Str. Ztg." nyomán kivonatilag ismertetünk, dr. Thomson, scotországi fegyházi orvos tollából a „Journal of mentái science" 1870. januári füzeiében jelent meg kővetkező czimmel : The hereditary nature of erime by J. B. Thomson L. R. C. tí, Edinb. Re»ident Surgeon, General Prison for Scotland, at Perth. bűntettesek osztályában jelenkező örökletes természetét veszszük vizsgálat ala. Montaigne. az emberi természet ezen alapos ismerője, munkái közt egy dolgozatot tett közzé, melynek czimej „A gyermekek hasonlatossága a szülőkhöz.* Ezen müvében csodálkozását fejezi ki a felett, hogy nemzőinktől nem csak a psychiku^ külső, hanem a gondolkodásmód és a hajlamok is átszármaznak reánk. Ezt már Plinius is észrevette, és Lepidu- családjából három egyént, kik különböző nemzedékekhez tartoztak, nevez meg, kik csak egy szemmel, mely bőrrel volt bevonva, jöttek a világra. Nem kevésbbé nevezetes Moutaigne-uak saját esete, melyef ő maga beszél el. Atyám, mondja ö, egy nagy hólyagkő következtében halt meg, mely í csak 05. életévében okozott neki nagyobb fájdal! dalmakat. Én akkoron 25 éves voltam: 45 éves ! koromban már ugyanazon bajban kezdtem szeni vedni. A testi betegségek átszármazásának példái i a nemzőkről a gyermekekre számtalanok, nem alaptalan tehát azon hiedelem, hogy a nemzők í jellembeli sajátszerűségeik, hajlamaik, és psychii kus fogyatkozásaik is átszármaznak a sarjadékokra. Már Aristoteles is az erkölcsi romlottságról értekezvén, egy embert emlit fel, ki saját atyját megverte, és következőkép védelmezte magát : „Atyám megverte atyját, fiam engem tog megverni, ha felnő, mert ez a mi családunkban fekszik." A történelem is fenntartja némely családok emlékét, melyeken nemzedékről, nemzeI dékre az erkölcsi romlottság jellege vonul ke' resztül. Példád erre a Borgia, Farnese és a Stuart családok. A felügyeletem alatt levő fegyenczeken tett folytonos és beható vizsgálódásaim azon meggyőződést érlelték meg bennem, hogy a bűn az esetek nagyobb részében örökletes alapon nyugszik. Az ez iránti bizonyítékokat következőkben találom : 1. Van egy osztálya a büutettesekuek (eriminal class), mely ugy a többi bűntettesektől, mint az egész civilisált lakosságtól lényegesen különbözik. 2. Ezen osztály egészen sajátszerű lelki és természeti jelek után ismerhető meg. 3. A bűntettesek családfája a bűnnek örökletes átszármazására mutat. 4. Más idegbajoknak a bűntettesek osztályában mutatkozó találkozása a bűntettekkel , egyszersmind azon szoros kapcsolatra utal, melyben az örökletes bűn más lelki háborodásokkal áll. 5. A bűntettesek osztályához tartozó egyé| nek javithatlansága bizonyítéka annak, hogy a I bűntett örökletes és magában a testi szervezetben | megvan. | ad 1. I Ha felvesszük, hogy létezik a bűntetteseknek külön osztálya, ez még nem tagadása annak, ; hogy a társaság minden rétegeiben találhatók szórványosan bűntettesek. De ezektől nagyon ' különbözik a criminális osztály. Ennek közös 5 lakhelye van nagy városainkban. Tagjai soha sem 1 űztek becsületes foglalkozást. Nagyobb rószök