Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 36. szám - Személyes jogok bejegyzéséről

- 406 vünk, a várszerkezet, teljesen elenyészett volt, uj alapokon nyugvó véderőt törekedett létesíteni s korának szelleméhez képest a nemességet hivta zászlai alá. Intézkedéséhez képest a minden nemesi család anyagi erejéhez mért csapatot tartozott a szükségben kiállítani; ez azonban sikerrel csak ugy történhetett, ha bizonyos vagyonmennyiséget a család elidegeníthetien tulajdonává átalakítva, ez képesítve leend a reá rótt kötelességnek mindig teljes mértékben megfelelni. így lett behozva az ősiség. De legjobb bizonyítéka annak, mennvi súlyt fektetett nemzetünk mindig az egyéni szabadságra, abban fekszik, hogv a javak ezen megkötésének egy hajszállal sem lett nagyobb kiterjedés adva, mint a szükség niulhatlanul megkívánta; mi nem szorosan az ősi ..azaz nemző elődöktől törvényi öröködés folytán valakire szállott vagyon - fogalmába esett, arra mint szerzeményre tulajdonosának feltétlen hatalma ezentúl is elismertetett. Bizonyítják ezt Verbőezy, számos törvényhelyek, folytonos törvényszéki gyakorlatunk, legjelesebb jogtudósaink, végre az országbírói értekezlet indokolása. Hármask öny vünk I. 5. így szól: ra hadi. valamint polg. szerzeményről... a fiúnak szabad azt tenni, a mit akar, az atyja akarata ellenére és viszont," ily tartalmú az I. öl. 9. az I. 57.: rMinden zászlós stb. — kinek fiai és leányai vaunak, ezeknek minden beleegyezése nélkül, sőt akaratjuk ellenére is tulajdon szolgálatai által szerzett és nyert vagy saját pénzével.. . vásárlott javai iránt és felől életébeu szabadon, mint tetszik, rendelkezhetik, a fiuknak s leányoknak ellenmondása ellent nem állván." E számos helyek határozottan kifejezett tartalma mellett az 1. 53. §. 10. „a természetjog szerint (jure naturali) az ratya a fiúnak és viszonyt a fin az atyának szerzi, mindazt a mi vagyont és jószágot szerezni képes" — sulylyal nem bírhat, mert egyrészt egészen általános s határozatlan, másrészt hivatkozása a „jus natm-ale"-ra eléggé bizonyítja, hogy korántsem hazánkban uralkodó valamely jogszabálynak, hanem pusztáu az akkori jogiskolákban elterjedt nézetnek adott ezzel kifejezést a szerző. Azonban a kételynek legkisebb árnyékát is eloszlatják későbben alkotott számos törvényeink. 1687: 9. és 1723: 50. tezben megengedtetik a szerzőnek hitbizományokat állithatni, oly jog teliát, mely a közönséges végrendelkezési szabadságon is messze túlmegy; az 1715: 27. tcz. egy szóval sem említve köteles részt — mely fogalom jogainkban egész az országbírói értekezletig egyáltalában teljesen ismeretlen volt, — kimondja, hogy végrendeletekben örökösnevezés nem is szükséges, az az elhunyt szabadságára hagyatik; ujabb bizonyíték az 1715: 71. §. 2. az 1836 : 9. §. 2. 1836: 14. és 1840: 8. §. 1. utóbbi még a parasztoknak is, kiknek szerzeményeiből addig a jobbágyi viszonynál fogva — gyermekek nem létében — a felerész a földes urat illette volt, megengedi, hogy ezekről minden megszorítás nélkül rendelkezhessenek; képzelhető-e, hogy a törvény oly jogot adott volua a parasztnak, mit a nemestől és polgártól megtagadott? I

Ugyan ennek igazolója az 1723: 105. és 1 766: 26. tez. hol a kiskorú gyermekeknek, kikről szüleik végintéz! kedésükben talán megfeledkezI tek volua, meg van engedve, tartást s nevelést követelhetni ; fényes bizonyítéka ez annak is, hogy józanul gondolkodó i nemzetünk a szülők valódi kötelességeiről mii}- helyes nézettel bírt már akkor is. Törvényszéki gvakorlatuukból rövid! ség okáért csak ket döntvényre hivatI kozom: a dee. 4. ad implend. Testam: : cum leges praeeise de propriis acouisitis : dispouendi facultatein tribuaut- 8 Seut. 39. ad [nyal. Testam. 1816,. Aetioue in j ígnoto legibus patriis inoftíeiositatis titulo ! fuudata — eandem eondescendere." NVin kevésbe világos az országbírói ért. indokolása, hol egyebek közt e szavak fordulnak elő: „törvényeink azért , engedtek korlátlan rendelkezést a szeri zeinénvek felett" stb. Tudósaink is legnagyobb részt ily értelemben nyilatkoznak, így Kelemen') Kö; vy2; s ennek nyomán Eogarassy.1) j Franknak némi nehézséget okoz ugyan a 1 Hk. előbb emiitett I. 53. §. 10. Páter filio j etc~ de később még is beismeri, hogy .a szerző diszörökséget állithat, leányait kizárhatja s ha több fiai vannak, keresményét jó czéllal egynek is hagyhatja." Wenczel G.1) véleménye sem enged kétséget. végre Suhajda3) tüzetesen foglalI kozva e kérdéssel, gondosan összeállított adatokkal megezáfolja az elleuállitásokat. Az 1848. 15. tcz. az ősiségét, mely I hadszervezetünknek újból történt teljes átalakítása után értelmét már rég elvesz; tette volt, eltörülte s valamennyi javakra a szerzemények természetét kiterjesztve, I azokat a korlátlan végintézkedésnek tette tárgyaivá. így maradt ez 1853-ig s semmi nyoma sem található ,; annak, hogy higgadt népünk e szabadsággal csak a legkisebb mértékben is ; visszaélt volna. 1853-ban törvényeink mellőzésével az I austr polg. tvkönyv lett reánk erősza | kolva s először volt szó nálunk „köteles részről.1861-ban alkotmányunk újból régi j jogaiba lépett; de az országb. értkl. mely i törvényeinket visszahelyezte, a polgári törvénykv. ajándékát a „köteles részt" i mint valami becses vívmányt köszönettel : megtartá s indokolásában egyenesen tör| vényeink szellemére hivatkozott. ' Mily joggal azonban, az gyenge elmém' nek örökké mély titok fog maradni; mert j maga ez indokolás határozottan beismeri, hogy szerzeményekben mindig korlátlan I végintézkedésnek volt helye; emliti, hogy ! az 1848. 15. tcz. az előbb ősi vagyont j is a szerzeménynél egyenlő természetüi vé alakította át; s most mikor minden vagyonra kiterjed a tulajdonos feltétlen hatalma, — fejre állítja a viszonyt s a korlátot mind kettőre kiterjeszti. Törvényeink szelleme mindig a tulajdon szabadságának kedvezett, ennek egy ideig a vasszükség némi korlátot szabott, de a J szükség megszűnt, a korlát földre hullott, j a törvény erre szentesítését adta; — s ! mi még is ragaszkodnánk egy hozzánk i csak becsempészett határozottan káros i ') III. köt. 35. s kr,v. 1. ') II. 360. 1. >) §§. 344. ! s 345. *) II. §. 454. 5) Akadémia székfogl. értekezése ' 1865. ,A küteles rész.* jogintézményhez? az nem lehet; szabad államnak szabad polgárai vagyunk i azért arany betűkkel irjuk törvénykönyvünk lapjaira, mit a Romaiak már két évezred vallottak: „Uti legassit dorainus — ita jus esto." , Személyes jogok bí jegyzéséről. Dr. Rtxa Pál ügyvéd úrtól. Telekkönyvi rendszerünk szerint a dologbeli jogokon (jura in re) kívül bejegyzés tárgyát képezik még a személyes jogok is, melyek természetöknél fogva nem közvetlenül valamely dologra, hanem bizonyos meghatározott személv különös kötelezettségének teljesítésére vonatkoznak frelatív jogok). Azonban nem minden személyes kötelezettségből eredő jog bír azon törvényes minőséggel, hogy telekkönyvi bejegyzés tárgya lehessen. A személyes jogok közül csak azok igtattathatuak bekebelezés vagy előjegyzéskéj) a nyilvánkönyvbe, — melyeket az anyagi jog világosan azon tulajdonsággal ruházott fel, hogy telekkönyvi bekeblezés által absolut hatásuakká, azaz mindenki irányában érvéuyesithetőkké váljanak. Ezt kell érteni azon egyébként teljesen helytelen kifejezés alatt, bog}- a személyes jogok bekeblezés által „dologbaui jogokká" lesznek; helytelen, — mert az ily jogok a bejegyzés után is lényegileg személyes jogok maradnak, — s az u. u. rdologbaui jogok- természetéből az absolut hatás minőségén kívül semmit sem vesznek fel. Az osztrák ált. polg. törvénykönyvnek a telekkönyvi rendelettel összefüg gésben álló határozatainál fogva (id. törv. — szab. I. 156. §.) az absolut joghatály minőségét felvehetik s telekkönyvi bekeblezés által megnyerik: — a viszvásárlási jog, a bérleti jogok, és a házastársak közti vagyon közösség. A viszvásárlási jog fentartásából (pactum de retrovendeudo) a vevőre nézve azon kötelesség származik, melynél fogva az általa megvett tárgyat, ha azt az eladó visszaváltani akarná, a neki fizetett vételár megtérítése fejében ismét visszaadni tartozik. — A vevőnek jogutódai ellenében és azok kárával is a visszavásárlás joga csak ugy gyakorolható, ha az a uyilvánkönyvckbe be van kebelez-e (ptk. 1070. §.). Ez esetben a ptk. 1079. §-ának analógiája, — de a dolog tenne szete szerint is, — az eladónak kereseti joga van a vevő jogutódai ellen is a dolog visszabocsátására, minden járulékaival együtt; a jogutód jó vagy roszhiszemö minőségéhez képest. A ptk. 1071. §-a azt mondja ugyan, hogy a viszeladás feutartása (pactum de retroemendo) is ugyanazon szabályok alá esik, melyek a viszvásárlásra nézve fenállanak, — ez azonban épen a viszeladási jog bejegyzésére, s ennek törvényes következményeire nem alkalmazható. A viszeladás iránti mellékszerződés, melynek tartalma az eladó azon kötelezettségében áll, hogy a vevő kívánságára as ettől kapott vételárt visszafizetni és az annak árán eladott dolgot a vevőtől ismét vissza venni tartozik, természeténél fogva abban különbözik a visszvásárlási jogtól, — hogy amaz egy harmadik kárával nem gyakorolható, holott a bejegyzés czélja épen az volna, hogy