Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 34. szám - Adalékok a polgári törvénykezési rendtartás revisiójához [10. r.] - A magyar általános magánjogi törvénykönyv javaslata. 2. (r.)

— 393 — gáló dolgok) igen csekély eltérésekkel az ujabb német jogtudomány tanainak értelmében határoztatnak meg. Törvényszéki Járgyalások. *(A Garnuchot-Lagarde-íéle csa1 á ^ i per.) Bécsnek ujolag volt egy pere, melynek adatai a chronique scandaleuse-t gazdagiták. Folyó hó 10-én volt a Garnuchot-Lagarde-féle bünper tárgyalásra kitűzve és a tárgyalásra báron, nap határozva. Vádlottak: Garnuchot Julién Marié született Isle de Sereinben Fancziaországban. 40 éves kath. nőtlen. Frankhonban már tolvajság miatt büntetve. Lagarde Sidney Matild párisi születés 32 éves protestáns, férjezett, büntetve nem volt. Fővádló Schwartz-Meilen báró tábornok. A terjedelmes vádlevél kivonatban a következő : Garnuchot körülbelöl öt évvel ezelőtt találkozott Wiesbadenben Lagarde Sidney Matilddal, ki férjétől egy párisi magasabb bankhivatalnok fiától elválva, szalmaözvegységben tölti idejét. Wiesbadenben bensőbb viszonyt kötöttek, mely viszony folytán a férfi őt utazásaiban kisérte és mindenütt közös háztartást vezettek. Eleinte házaspárokul, később test\ érékül figuráltak, hol Garnuchot grót és grófnő, hol Lagarde báró és bárónő nevek alatt. Svijc/.ból, melyet a háború miatt elhagytak, elég korán arra, hogy Veveyben csak incontumaciam marasztaltathattak el két évi fogságbüutetésben és 1000 franc bírságban. Bécsbe jöttek és itt nagy házat tartottak, csak lakbérért félévre többet tizetvén ezer forintnál. Garnuchot nem tagadhatja, hogy letartóztatásakor 1871. april 27-én több rendbeli adóssága volt függőben, melyek összesen 10.434 frt 91" kr. rúgnak. Lagarde asszony azonfelül divatárukra 1920 frt adósságot csinált, mig Schwartz-Meillen bárónak 10000 franc és 300 frt o. é. összeggel tartozik. Vádlottak ugyan állítják hogy Angliából tízezer fraucnyi évi járadékot húznak, a nő 1863ban elhalt atyja után, de ez illetékesen nincs kimutatva, mig egyes kétségbe nem vonhatlan tények egyenesen terhelik vádlottakat. így Garnuchot Grossmann nevü kereskedőtől azon biztatással, hogy trancziaországi birtokából a háború után fedezi, 5000 frtot csikart ki váltóra. Szintén ez uton szedte reá báró Todesco bankárt 1700 frtig. Harapatt szabónak gróf Sicco által mutatatva be magát, — kit szinte rászedett faranczia dúsgazdag grófnak igazolván magát hamis levelekkel-, 2000 frtot csalt ki tőle s a t. Mint a vallomásokból kiderül en moitié dolgoztak anynyira, hogy a váltók egyrészét Lagarde is aláirta. A nőt azonban főkép a Schwarcz báró ellen elkövetett nagyszerű csalás terheli. A báró az állítólagos testvérpárt februárban ismerte meg ez évben. Mint nőtelen ember többször járt az álgrói' salonjaiba és Lagarde ügyes modora és vonzó külseje le tudták őt bilincselni. Lagarde mesélt neki burgundi nagy jószágukról, melyet a háborútól féltenek, hogy Lagarde első férje meghalt és annak vagyonát is Ő öröklé, ugy hogy most 30000 franknyi jövedelemmel bír. Hogy a család légen kivánja, hogy menjen újra férjhez, de ő csak akkor gondol reá, ha igazi vonzalmat talál, és hogy a báró tábornokhoz valami előszeretet vonzza. A báró kezdett komolyan gondolkozni és ezt kiaknázták a csalók. Azon ürügy alatt, hogy Brüsszelből rendelt 25000 francos utalványa útban van, a „grófnő" 10,000 fancot csalt ki tőle. A bűnvádi eljárásnak tehát elegendő alapja volt és ez ügyben indított tárgyalás annyira izgalomba hozta Bécs város közönségét, hogy reudőrekkel alig sikerült a rendet a tárgyalás alkalmával feutartani. A vizsgálat folyamából mint érdekesebb részleteket kiemeljük a következőket: Déli egy órakor került a sor a „bárónéra." Elegáns toilettben, de halványan jelent meg, annyi kevélységgel mintha éreztetni akarná, mily leereszkedés az részéről, hogy a törvényszék előtt megjelenik, a hozzá intézett kérdésekre röviden izgatott hangon válaszol: ha bizonyos viszonyairól van szó, pedig ilyeneket többet táplált,, az' ártatlanság öntudatával elpirul s lesüti szemeit. Néha szenvedélyes lesz, de ismét bir annyi erélylyel hogy magát mérsékelje, mig végre az elnök" azon megjegyzésére : Ügy látszik, ön csak azért kezdett szerelmi kaladokat hogy pénzt szerezzen vele, — elkezd reszketni; barátja Garnuchot azt hiszi, hogy most Lagarde asszony görcsöket kap, melyek be is következnek: hirtelen felemelkedik a vádlottak padjáról és aztán éles sikoltással összerogy. Egy rendőr felfogja karjaiban, de hasztalan, kezeivel, lábaival kapálódzik sikoltozik és csak nagy nehezen sikerül őt lecsillapítani, de oly kimerültnek látszik, hogy elnök másnapra halasztja tárgyalást. A uanuk kisebb nagyobb csalásokat constatálnak. mig Schwartz báró csak egyszerűen azt mondja, hogy ő komolyan udvarolt a csalónőnek és már kész volt őt nőül venni, midőn a csalások felfedeztettek, de ő polgári keresetet jelent be a csalók ellen 10000 franc erejéig. A kihallgatás és hitelesítés után Dr. Stó'ger államügyész szépen kidolgozott vádbeszédet mondott, melynek dicséretére legyen mondva hogy enyhítő körülményül ismerte el önmaga is azt, hogy a csalóknak nagyon könnyű volt a csalást elkövetni, miután „a társaság" mintegy ész és gondolkozás nélkül vette fel őket, hitt nekik és mintegy felbátoritá őket. Ez igen szépen kiemelt pont volt a vádbeszédben, különösen pedig hatásos a közönségre is. A védők Dr. Singer és Dr. Marktbreitner voltak és az utóbbi nagyon igyekezett azon körülményt felhasználni, hogy Garnuchot az egész tárgyalás alatt mint Lagarde lovagja mutatta magát és inkább mindent elvállalt maga, mint társnője sorsát nehezítse, sőt őt egészen mentegetni igyekezett. A harmadik nap este 5 órakor a törvényszék a következő Ítéletet hirdeté ki: Garnuchot Julién Marié és Lagarde Sidney Mathild a csalás bűntényében bűnösöknek kimondatnak, és Garnuchot négy évi, Lagarde két évi súlyos, havonként egy napi böjttel súlyosított börtönre ítéltetnek. Mindketten felebbeztek. * (Gyermek csonkitók.) Elnök Bonis Samu, előadó Szutsits. Mindenesetre nevezetes ügynek kell lenni, midőn egy ősz bíró reszkető kezekkel nyúl az iratokhoz és megindult hangon figyelmezteti a legfőbb itélőszéket, hogy a következő ügy borzasztó, rettenetes tényeket foglal magában. Mult évi april hóban a Mádai és Gyöngyösi uton özvegy László Erzsébet 11 éves fia elveszett. Miután az özvegy szegény volt, kinek elég fáradságába került saját magát feutartani, fia többnyire Mádán lakó nénjénél tartózkodott. Egy napon nénje engedelmével elment anyját meglátogatni, de nem ért Gyöngyösig. Minden keresés, minden utánajárás hasztalan volt. Pár héttel később azonban a néne Gyöngyösre ment búcsúra és midőn ájtatosságát eívégzé, a piaczra ment, hol nézte a látnivalókat, alamizsnát adott a koldusoknak, midőn egyszerre lát egy koldus fiút, ki az ő unokaöccséhez nagyon hasonlított. Hosszú habozás után, miután a kis János a legépebb fiú volt, az előtte álló sánta, púpos és a keze kificzamodva, mégis megszólitá: .János, te vagy?" A gyermek zavart szemekkel átnézett reá, és folytatta imáját. „Jánoska? hát nem te vagy László Erzse fia?" — „De, ugy hívják anyámat," felel erre a gyermek. — „De hogy vagy te? mi történt veled?" — „Pszt nénikém," felelt a fiú és felakart kelni elfeledve hogy nyomorék, „nénikém, ne tegyen szerencsétlenné, ami velem történt, azt egy boszorkány tette és ha itt nem maradok, el visz az . . ördög" A nénike ugyan ájtatos asszony volt, hanem ezt még sem hitte el, sőt'felvilágosítván az eset felöl egy rendőri közeget, az egész kolduscsoportot elfogatta, mely a szinte sánta Kmecz József, annak neje és mintegy 10—12 sánta megcsonkított fiúból állott. A hevesmegyei tszék előtt megható volt a jelenet midőn a beidézett anya, ki nem is tudta, miért idéztetett, felszólitatott, hogy a jelenlevő gyermekek közül válasz sza ki a magáét, midőn a nyomorékok közt megtalálta fiát és e felkiáltással: „Ez fiam!" öntudatlan lerogyott, mert látta, hogy minő állapotban van fia. Ez félbizonyiték volt. Nemsokára egy 10—12 éves szinte sánta fiút vezettek a tszéki terembe, kinek megengedték, hogy ezek közül a sánta fiúk közül játszótársat választhatt. A gyermek végignézte a sort és határozót ellenszenvet tanúsított irányukban. De a mint nézegette őket, egyszerre felkiáltott: „nini! hisz ez a Jánoska!" Így a bizonyíték teljes volt és a tulajdonképi vizsgálat megkezdetett. Ebből kiderül hogy a máda-gyöugyösi uton ezen koldusoktól megállitatott, öt egy kunyhóba csalták és ott valami kábító de kellemes izü itallal mogvendégelték. Nemsokára mélyen elaludt és midőn felébredt, ugy találta magát mint most van, azzal a különbséggel, hogy irtóztató fájdalmakat szenvedett egész testében. Sírt, de azzal vigasztalták, hogy egy boszorkány tette ezt vele és ha nem engedelmeskedik, elviszi Őt az ördög. Ekkor beásták nyakik trágyába 'és ott maradj mig fájdalmai enyhültek. A többi elnyomorított gyermekek vallomásai, kik e borzasztó jelenetnek szemtanúi voltak, igazolták annak valóságát, sőt többet; azt állították, hogy ezen vadállati banda már több éven át űzi a gyalázatos mesterségét és a szerencsétlen áldozatok számát nem lehet megmondani. A többek közt megtörtént, hogy egy kilencz éves lánykának aszemeit kiszúrták, dea müvelet oly szerencsétlenül h aj tátott végbe, hogy a szegény belehalt. Egy másik gyermeknek levágták a lábait, de mivel igen közel esett a vágás ahashoz, szinte belehalt. Sőt hogy anyák keresték meg a koldusokat, hogy gyermekeiktől, kik már születésöktől fogva nyomorékok voltak, megszabadulhassanak, mint ezt Szőke G. és Vörös Julis tevék. Kmécz Jósef és neje szül. Fekete eleinte mindent tagadtak, végre azonban mindent bevallottak. A bűntett tulajdonképi okozója, a koldus neje, a vizsgálati fogság alatt meghalt, de Kmécz Josef mint bűntárs a legfőbb ítélőszék által 15 évi súlyos börtönre, Szőke G. és Vörös Julis pedig '/a évi börtönre Ítéltettek, * (P a o r z á s.) Kovács Márton s több kolozsvári külvárosi polgár felett e napokban tartott Kolozsmegye törvényszéke a kolozsmonostori uradalom erdejében elkövetett fatolvajlás miatt nyilvános végtárgyalást. Érdekessé tette az ügyet, hogy vádlottak a város legelső polgárai közé tartoznak, például Kovács Mártonnak 80,000 frtot érő vagyona van. Az elkövetett tolvajság az uradalom erdőpásztorai egyetértésével követtetvén el, meglehetős számú vegyes társaság állott a törvényszék előtt. Az ügy ugyan igen egyszerű falopás volt, de fontos volt a kérdés azon okból, mivel a kolozsmonostori uradalom jelentése szerint annyira ment már a fatolvajság, hogy az uradalomnak évenkint 5—6000 frt o. é. kár okoztatott. A törvényszék is, s főleg azért, hogy oly emberek, kik hivatva volnának jó példával elől járni, kik vagyoni viszonyaik miatt a lopásra nem szorultak, okozói az ilyes demoralisatiónak: Kovács Mártont 14 havi, s több másokat 6—1 havi fogság, s valamennyit a károk s költséges egyetemleges megtérítésére Ítélte el. * (E g y elitélt rablóbanda) Három év előtt egy kilencz tagból állott rablóbanda Szolnok tájékát nyugtalanitá. Vezérük Oda-Dani István volt. Mizsey Jánost 1869. február havában a rékasi pusztán mikor az országúton kocsival ment, kirabolták ; kevéssel később egy kereskedőt szinte kiraboltak és végre számtalan lopásokat vittek véghez s aztán rendesen a pusztázó hadnagy, Demcs Istvánnal dőzsöltek. A rablóbanda végre befogattatott és a megyei hatóság OdaDani Istvánt, ugy szinte főtársat Hajdú Antal 12 évi Oda-Dani Imrét 5 évi, Bócz Ferenczet 1 évi, nejét 3 havi, Ignácz Istvánt 1 évi, nejét 3 havi, Párducz Vendelt 3 havi és Demecs Istvánt szinte három havi börtönre Ítélte. A legfőbb ítélőszék Oda-Dani Istvánt és Hajdú Antalt csak hat—hat, OdaDani Imrét 3 évi, Párducz Vendelt és Demecs Istvánt pedig egy-egy havi börtönre ítélte. A többiekre nézve az első bírósági Ítélet helyben hagyatott. Vegyes közlemények. Lapszemle. A „Pester Lloyd"-ban Dr. Brode Lipót ur a „közjegyzői kényszer" felett értekezik egy czikksorozatban. Czikkiró ur mielőtt saját véleményt mondana e tárgyban,szükségesnek látja az általánosan uralkodó nézetkülönbségek miatt mindenek előtt a közjegyzői kényszer fogalmát meghatározni, és ezt a következőleg teszi. Közjegyzői kényszer csak akkor lépett életbe, ha az állam a jogügyletek érvényességét közjegyzői okirattól teszi függővé. Például ha a házastársak között kötendő jogügylet csak akkor tekintetik jogérvényesnek, ha az a közjegyző el*ttköttetett Ennek ellenében az előnyöket, melyekben a törvény a közjegyzői okmányokat résaelteü ha ezek ínég oly fontosak is, ha horderejűk meg oly jelentékeny is, mig a jogtény közjegyzői okmány nélkül is érvényesíthető, nem nevezi „kényszer-