Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 30. szám - A selmeczi "erdő s közpolgárság" története s viszonyzata az italmérési kisebb kir. haszonvétel eltörlése iránt közzétett törvényjavaslathoz

— 345 — mérési jogát részletesen szabályozza, s ez az u. n. városi borrend (stádtische Weinordnung), mely ezen három pontot foglalja magában: 1) Ki bort mérni akar, ha oly háza nincsen vagy nem volt, mely eddigelé a bormérés szakadatlan élvezetében volt, tartozik a város tanácsánál s a bányabiróságnál jelentkezni, mire ezek a közpolgárság egyetértésével elhatározandják váljon élhet-e e jogositványnyal ? 2) Az e jogot elnyerni akaró tartozik mindenekelőtt, tehát még a tanács s bányabiróság engedélye előtt, 300—400 frtnyi bányaveszteséget kimutatni. 3) Tartozik jövőre minden hétben 2 frttal a bányamüveléshez járulni. Ezek szerint ezen bormérési statútum uj körpolgárok felvétele s kötelmeik tárgyában teszen intézkedéseket, meghatározván azon feltételeket, melyek alatt jövőben a körpolgári jogosítvány engedélyezendő. épségben hagyván az ezen joggal ezelőtt felruházottak eddigi állapotát. Az ép emiitett borrend városi t. i. — Poppel Lobkovicz császári biztos által 1648-ban felsőbb meghagyás folytán megerősittetvén, attól nevét is nyerte s jelenleg miut Poppel féle borrend ismeretes. Ehhez hasonló városi intézményekre azontúl is akadhatni, melyek azonban nagy részt a Poppel féle borrendben gyökereznek s kevésbé fontos pótczikkeket tartalmaznak. Legnevezetesbike az, mely mint a Poppelféle borrendnek additatuma Selmecz városházán amazzal együtt 1651-ben kihirdettetett. Sokkal fontosabb Lipót császár s királynak 1673 évben kibocsátott u. n. uj borrendszabálya (neue oder Leopoldinische Weinordnung), melylyel Lipót császár egyrészt Mátyás fennidézett privilégiumát megerősítette, másrészt pedig a régi városi borrendet azzal bővítette, hogy a bormérés adományozása s engedélyezése jövőre egyedül a selmeczi bányatörvényszéktől függjön. Ennek alapján a főbányagrófi hivatal, mint akkorában a bányatörvényszéknek felsőbb hatósága 1698-ban azt rendelte, hogy az erdőpolgárok hetenkint legalább 4 frttal járuljanak a bányamüveléshez és hogy a bányatörvényszék a hetenkiuti bánya költségjegyeket (Bergköstzettel) azoktól beszedni tartozik. Miből világos, hogy e rendeletnek főczélja az volt, hogy az erdőpolgároknak a bányamüvelésbeni részesülése minél szigoruabban ellenőriztessék a hetenkénti költségjegyek kimutatása mellett s e gyakorlat jelenleg is fennáll azon különbséggel, mely szerint a bányajárandóság nem hetenkint hanem évenkint s nem is hetenkinti 4, hanem csak kőt forinttal igazolandó. Ezen a körház s erdö'polgári intézményre vonatkozó speciális szabályokon kivül magában a törvénytárban is találkozunk a bányászatot általában illető intézkedésekkel, melyek közül elég legyen ezeket idézni: az 1519: 9 trczik, az 1523: 39, hol egyebek között ez mondatik: „tandemque et illos — montanistas — in ae rum libertatibus antiquis conservare et ab omnibus impedionibus defensare dignetur;" továbbá az 1618: 27, 1622: 25, 1635: 43, 1638: 35, 1647: 83, 1715: 56 stb. törvényczikek. A legújabb, máig fennálló s e tárgyakra vonatkozó törvényes intézkedés az. u. n. ,Karolinische Weinordnung" mely VL illetve III. Károlytól származik s Bécsben 1718 évi decz. 28-án kelt. Ezen rendszabály egészen határozottan intézkedik a kör s erdőpolgárok jogosítványai s azok| feltételeiről valamint az azokkal járó kötelmekről;, nevezetesen világosan részletezi azon képességet, mely a körpolgári minősitvényre jogait végül meghatározza azon következményeket, melyek a kötelezettség nem teljesítéséből erednek nevezetesen, hogy a bormérés abbanhagyásával maga a kötelezettség is megszűnik s viszont maga a jogosítvány sem gyarotathatik, ha a viszonlagos kötelem nem teljesíttetik. Tizenhat pontot magában foglaló tartalma szerint az, ki a bormérés jogával élni akar, tartozik : 1) a bányabiróság előtt kimutatni, hogy eddigelé is arany és ezüstben 300—400 forint bányaművelési költsége (Verbau) volt; 2) köteles igazolni, hogy Selmecz város bekebelezet polgára; 3) hogy Selmeczen akár örökség akár vétel utján oly házat bir, melylyel a bormérési regaljavadalom jár; 4) hogy az ezekről kiadott bányabirósági igazolványért — az u. n. közpolgári oklevélért — a törvényes 100 frtnyi illetéket (sportula) megfizette; 5) hogy hetenkint 4 frtnyi bányaveszteséggel a bányamüveléshez járult s ezt az előszabolt módon kimutatja, ellen esetben korcsmája zár alat tartandó addig, mig a fenti bányaveszteség ki nem mutattatik; 6) hogy a be-illetve kiviteli borvámot megfizette ; 7) hogy az ekkép nyert jogot csak egy korcsmában gyakorolhatja, habár több, ily joggal felruházott háza volna is; 8) Ellenben másnak csak abrincs alatt s csak ugy szabad bort nagyban árulni, ha ebbeli szándékát a polgármesternek — mint a körpolgárok védnökének — tudomására hozza stb. Ezen néhány pontból is világosan kitűnik, hogy a Károly-téle borrend által a körpolgárság intézménye határozott jogi rendezést nyert, de kitűnik másrészt az is, hogy az évenkinti bányaveszteségnek pontos kimutatásán kivül és pedig a korcsma zár alá vételének veszélye alatt — az eddigelé nem létezett borvámrai kötelezettséggel uj teher nehezedett a körpolgárokra. Minek következménye az lett, hogy évről évre kevesbedett azon házak száma, melyekben a körpolgári jog élvezete folytán bort mértek, főkép miután a borvám a városi tanács által folytonosan felemeltetett, mi annál is terhesebb volt a körpolgárokra, mivel a város mi borvámot sem fizetetett a tulajdonát képező korcsmákba bevitt borok után. A mi már most a korcsmálás betiltását illeti, ez alatt csak időleges tilalmat kell érteni, miután a bormérés nem kötelesség, hanem jog lévén, ezt bármikor is abban hagyni, vagy az azzal járó kötelesség teljesítése mellett újból s bármikor gyakorolni lehetett, s így a zár alá vett korcsma azonnal s újból megnyittathatott, mihelyt a bányaveszteség kimutatva lőn. Ezeken kivül igen súlyos kötelezettség volt az is, melyszerint az uj körpolgár a neki kiállított erdőpolgári oklevélért 100 frtot tartozott fizetni. Ugy látszik, hogy e megszorító s- nehezítő intézkedéseknek egyedüli czéíja az volt, hogy a korcsmák a helyi szükségleten felül ne szaporodjanaK s igy a fenállók jövedelme s jogai ne csökkentessenek illetve ne csorbittassanak. Hogy azonban az utóbb emiitett intézkedés a körpolgárok ínyére nem volt, erre nézve bizonyságul az szolgál, hogy a körpolgárok egyebek között annak megszüntetését is kérték az 1790, 1825 s 1840-ben egybegyűlt karok s rendekhez intézett petitiók s gravaminákban. A körpolgárság történetét kiegészítőlég s végül említendő még Mária Theresia 1747. évi június 9-éről kelt, Selmeczbánya közönségéhez intézett u. n. articularis resolutiója, mely a szóban levő intézmény történetére annyiban vonatkozik, a mennyiben ugyanott emlittetik, hogy a városnak a maga közvetlen rayonján kivül csak Hodrus, Steffalto és Banka külutczáiban szabad bort mérnie aránylagos bányamüvelés mellett; egyébként e resolutio, mely a Miksa-féle bányarendelethez függelékképen csatolva találtatik — inkább s lényegileg oda irányul, hogy a város illetve a polgárok s a kir. kamara egymásirányábani hatáskörei jövőre szabatosan meghatározva legyenek s igy köztük oly gyakori viszályok megszüntettessenek. Ezzel kimeritvék azon kútfők, melyek mint törvényes intézkedések a körpolgárság intézményére fényt derítenek, s melyeken az máig is gyökerezik azon változásokkal, melyeket azóta is részint szokás, részint gyakorlat folytán szenvedett. A mi már most annak jelenlegi állapotát illeti, azt látjuk, hogy a Károly-féle borrend intézkedései máig is alkalmazásban vannak, azon különbséggel, hogy a bányaveszteség amazoktól eltérőleg szokás utján bevett gyakorlat szerint — melynek eredetét azonban nem tudhatni — hetenkint nem 4, hanem csak 2. o. é. forinttal s igy évenkint o. ért 109 ft 20 krral mutatandó ki. Ezen bányaveszteség kimutatására a selmeczi erdő s körpolgárság a Beszterczén székelő bányakapitányságnak van alávetve, mely minden egyes erdőpolgárral ez iránt közvetlen levelezésben áll. Egymás között a körpolgárok külön egyesületet nem képeznek, noha nem tagadhatni, hogy köztük még e század elején is példás testületi szellem uralkodék, minek maradványát egyedül az u. n. körpolgári repraesentansban találjuk, ki a jogositottak kebeléből megválasztatván — rendesen korszerint a legidesbik — az összes körpolgárságot kifele képviselte ugy, a hatóságokkal mint magánosokkal szemben, továbbá esetről esetre összehívta a közgyűléseket s azokon elnökölt, mely joga máig is megmaradt ugyan, de legfeljebb csak tiszteletbeli jelentőséggel bir, gya. korlati hatóság nélkül. A körpolgárság fentebb részletezett lényege máig is változatlan maradt s e sajátságos viszonyt sem az általános bányatörvény, sem pedig az országbírói értekezlet meg nem szüntette, de meg sem is változtatta. Miből bízvást következtethetni, hogy a hason tárgyakra hozott eddigi törvényes intézkedések ezen természeténél sajátságos intézményt épen ezen oknál fogva érintetlenül hagyván, későbbi s külön szabályozásnak tartották fenn; s noha jelen)törvényhozásunk a reform terére lépve minden irányban, de kiválóan a kereskedelem s ipar korlátain áttörni s egyesek kiváltságaihoz minden honlakost emelni iparkodik, minek czéljából a bormérés joga eddigi kiváltságos s monopol természetű állapotát is szabadon rendezni kívánja az arra vonatkozó törvényjavaslattal, de a körház polgári intézmény mikénti szabályozásáról mi említést sem teszen. Pedig a mily kétségtelen annak léte a sz. k. bányavárosokban, ép oly kétségtelen annak hasonlatossága a bormérés kisebb k. haszonvételével, melylyel oly szoros, oly benső összefüggésben áll, hogy az ennek léte vagy megszüntetése mellett felhozható okok amarra is s egyaránt alkalmazhatók, nem tekintvén azt, hogy az a fentiek szerint az állam egyik kitűnő érdekén alapszik s igy a földesurakat illető jogosítványnak jogi hasonlatosságán kivül külön közgazdászati szempont alá is esik. Miután pedig ezen körülmény folytán az erdőpolgárság kérdése a ministerialis törvényjavaslat értelmében kielégítő megoldást nem nyerhet, s miután az ebből hallgatag mellőztetett is: nem szenved kétséget, hogy annak szabályozása külön intézkedésnek maradt fenntartva, minek czélszerüségét a következők is támogatják. Eltekintve ugyanis attól, hogy a kérdéses javaslat szerint a törvényszabta kárpótlás az egyes községek kötelessége levén, ekkép azon városok, melyekben a körpolgárság intézménye jelenleg is fennáll, felette terheltetnének, miután más városok s községekhez aránylag felette nagy kárpótlási összeget tartoznának fizetni — mi főkép Selmeczről áll. hol most is 45 ily jogositványnyal felruházott ház van ; továbbá eltekintve attól, hogy Selmecz városa maga a javaslat szerint mint község mi kárpótlást sem kapna a bir. tokában levő korházakért, noha azok vételénél az azzal járó jogosítvány forgalmi értékét is megfizette ; — továbbá nem tekintve azt, hogy a javaslati elv szerint a város borregaléja még nagyobb egyedárusági hatáskört nyerne, mint a milyennel birt az egyes körpolgárok kezében; végül nem tekintve azt, hogy hazai törvényeink világos intézkedése szerint privilégiumok általános, vagyis országos törvények által csak ugy szüntethetnek meg érvényesen, ha azok megszüntetése határozottan kimondatik a törvényben s ez a selmeczi körpolgárok privilégiumára nézve a törvényjavaslatban nem tétetik s igy az még jövőre is fennhagyatik vagy hallgatag uj szabályozásnak tartatik fenn ; mindezeken felül figyelembe veendő még váljon közgazdászati szempontból ok — czélszerüvolna-e egy oly intézményt eltörülni, mely az 1850-es években fennállott kerületi bányatörvényszék kimutatása szerint 1845—• 1854 tiz évi átlagban 27,064 ft 19 % k. b. ért. vagyis évenkint 2706 frttal a bányamüveléshez járult, miután ez összeg annak tekintetbevétele mellett, hogy jelenleg a selmeczi bányamüvelés a kincstár nem csekély vesztességével (Zubuse) űzetik s tiszta jövedelem helyett hiánylattal (Verbau) küzd, épen nem vetendő meg, főkép mivel az egyedül magánosok által szolgáltatik s hogy ezen összeg azon esetre ha a körpolgárság megszüntetnék, a bányamüveléstől szükségképen elvonatnék, kétségen kivflli abból is kitetszik, hogy a bányaipar jelen stádiumában oly csekély jövedelmet nyújtó, hogy bizonynyal senkinek sem jutna eszébe megtakarított tőkéit abba befektetni, midőn jelen közgazdasági viszonyaink között úgyszólván minden üzleti ágnál a vállalkozó bizton számíthat pénzének productiv hasznosítására, holott selmeczi erdőpolgár legfeljebb 00-100 rtra teheti évenkinti tiszta jövedelmet 2000-3000 it tőkéjének forgalma mellett.