Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 4. szám - A franczia család-tanács és a hazai árvaügy országos rendezése [1. r.]

— 43 — A franczia család-tanács és a hazai árvaügy országos rendezése. G y árfá s István megyet&rvényszéki ülnök úrtól. A „Jogtud. Közi." 1868-ik évi folyama 37. 40. 44-ik számaiban töredék nézeteimet az árvaügy országos rendezéséről, fő tekintettel nm. m. k. Igazságügyi Minister ur által a helyhatóságokhoz 1868. aug. 6-án bocsátott rendeletében foglalt kérdésekre mióta nyilvánosan elmondtam: érdekkel várom, hogy e tárgyban az eszméket tisztító nyilvános vita fog megindulni; azonban a humanismus e legfontosabb ügyéhez s kérdéséhez az idő óta igen kevesen szólottak, holott ez ügy hazánk ezer meg ezer árvái, s több millió lakosai lehető árváinak szellemi és anyagi helyzetére döntő befolyással van. Dicsérettel lehet erre vonatkozólag felemlíteni a budapesti ügyvédegylet hazai jogintézményeink minden ágaira kiterjedő azon figyelmét és munkásságát, melyei a hazai árvaügy rendezésének kérdését is működése körében felvévén, közzétette az ez ügyben kiküldött bizottmánya jelentését azon főelvek tárgyában, melyek alkalmazása mellett a család-tanács intézménye nálunk is meghonosítható volna; e jelentés főleg csak a család-tanács alakítása módjára és e tanács hatásköre meghatározására terjeszkedett ki. Ugyan e kérdést a f. évi Jogtud. Közi. aug. számában Zlinszky Imre újra elő vévén „az árva és gyámügyek és a családi tanácsról" irt értekezésében vázlatát adja a franczia család-tanácsnak fizetéses (?) békebiró elnöklete alatt, ki még kiküldendő tisztviselőkkel is fogna rendelkezni (?), s elősorolja a nálunk meghonosítandó család-tanács teendőit és hatáskörét, érintve az árvaszékek eljárásait is. Mind ezen, különben érdekes fejtegetés, előttem igen kevés, — sokkal közérdekübb s nagyobb országos horderejű az emberiségnek ez ügye, mint a mely érdeket ennek országos rendezése körül az eddigi felszólalásokból következtetni lehet. A nyomor egyszerű viskójában számos gyermekkel körülvett vagyontalan közemberről, a gazdagság és kényelem minden kigondolható fényűzési czikkeivel ellátott fényes palotáju fő úrig minden családfőt, szerető szüléket, sőt a humanismusnak némi érzésével biró gyermektelen hazafiakat is, egyenlő mérvben érdekli s érdekelheti ez ügy rendezése; mert minden családapa ki van annak téve, hogy halálával kiskorú árvákat hágy maga után, kiknek szellemi és anyagi helyzete az árvaügyi országos törvények czélszerü és szigorú intézkedései s ezek lelkiismeretes végrehajtásától függ, s ki van annak téve, hogy boldog reményeinek legkedvesebb tárgyai, gyermekei gyámi roszlelküségnek s hiányos törvényeknek legyenek szellemi és anyagi tekintetben szerencsétlen áldozatai. E tudattól áthatva mondá egy jogbölcs, hogy valamely ország jogi intézményei helyességét az örökédési és árvaügyi törvényekből lehet biztosan megítélni. Fel van vntve hazáukban is az a kérdés, hogy árva ügyünk rég óhajtott országos rendedezésénél behozassék-e a család-tanács intézménye ? mely Francziaországban 1803-ban, s azóta más országokban is töbh kevesebb módosítással életbelépett, melynek fény és árnyoldalai feletti viták, főleg a németeknél, egész kis irodalmat idéztek elő. A kérdés feltéve, a család-tanács főbb vonalakban ösmertetve van, tekintsük tehát meg, hogy a család-tanács eddigi hazai intézményeink s eljárások figyelembe vételével mily hatással fogna lenni országos árvaügyünk sikeres előmozdítására? Ugy látszik, az árvaügy rendezésére csaknem minden országban azon kormányzati főelv volt döntő befolyással, mely ott elfogadva lett, s ez az autonómia és centralisatio. Az autonomicus kormányelv szerint a gyámsági jog és kötelesség a családé, a centralisatio szerint pedig az államé; amaz a természeti viszonyon, ez a hatalmon alapul. A család befolyása legszélesebb mérvben a franczia családi tanács által, s legszűkebb hatáskörben a porosz állami főgyám ágnál található fel. Az állam főgyámsági hatalma legkiterjedtebb a porosz rendszerben, legmegszoritottabb a franczia törvényekben. A franczia rendszer azon elvből indul ki , hogy az állam az oltalmára szorult egyént s érdekeit czélszerübben senki által, mint saját családja, saját vagy szüleinek legközelebbi rokonai által, nem védheti, s igy a gyámság lényegileg családi ügy, melybe az államhatalomnak közelebbről beavatkozási joganincsen. Ellenben a porosz törvényben azon főelv uralkodik, hogy legközelebb az államnak kötelessége a gyámolnélküli polgárokról, ezek nevelése, tartása, vagyonuk megőrzése s jövedelmező kezelése iránt gondoskodni, s igy a kiskorúak az állam árvái; — e kötelességből önként származik azon jog, hogy gyámoltja részére az állam saját orgánumait használja, alf- általa korlátlan kinevezési joggal rendelt gyámokat s törvényszékeket. A törvénykönyvben a gyámsági jog az államnak az ország lakósai iránti jogai s kötelességei közé van sorozva, s e szerint a gyám az állam képviselője s állása nyilvános hivatal. Azonban a porosz rendszer szerint a gyám megszűnik gyám lenni, hanem a valódi gyám a főgyámság vagy is a törvényszék. Ez ugyan is mint gyámbiróság a gyám mellőztével sőt ennek akarata ellenére is intézkedhetik, s ha eljárása nem közvetlen, közegéül azt válalaszthatja, kit akar; úgy hogy itt tulajdonképen nem is volna szükség gyámra, a teendőket ezekre kiküldött törvényszéki végrehajtók is végezhetnék. A gyám e bíróság irányában jogi tekintetben semmi, egyedül csak azt végezheti, mit a gyámbiróság reábízni jónak lát, holott a törvényszéknek tulajdonképen csak felügyelő hatalomnak kellene lenni. Egészen más az eljárás a fr a n c z i a rendszerben. Itt a természeti viszony utja követtetk. A főgyámságot a család, vagy is a kiskorú legközelebbi rokonaiból alakított választmány, a békebiró elnöklete alatt működő családi tanács viszi. Itt nem az állami felsőség, hanem e csaHufj tanács rendel, hol kell, gyámot, de a ki úgy mint a végrendeleti vagy törvényes gyám, a kezelés átvétele előtt sem megesketésnek, sem felsőbbi megerősítésnek alávetve nincsen. Ezenkívül e gyám igen kiterjedt hatáskörrel van felruházva, mert a gyámi kezelésben általában önállólag jár el, s csak kivtélesen van kötelezve kijelölt fontosabb ügyekben a család-tanács jóváhagyását kikérni. A gyám mellé ellenőrül ellengyám van rendelve. (Folytatjuk.) Lapszemle. A „Jogtudományi Közlöny"-ben Dr. Neumann Ármin ur bírálván a/, éjszaknémet büntető törvénykönyvet, hátramaradásnak jelezi azt hogy abban a halálbüntetés fenntartatott, a mellett hogy a code pénalnak a tudomány által régen halomra döntött alapelveit kiváuja ujolag érvényre juttatni. (Eltekintve a halálbüntetésnek fenntartásától, melyet különösen Németországban igazolhatónak nem tartunk, részünkről nem osztjuk biráló ur azon nézetét, hogy e büntető törvény általában nem állana a kor színvonalán: a részletek feletti bírálat'kivonatos ismertetése alkalmával lesz alkalmunk eltérő nézetünket igazolni. Szerk.) Ugyancsak a „Jogtudományi Közlő ny"-ben folytatja Zlinszky Imre ur „az első folyamodásu bíróságok rendezése kérdéséhez* czimü czikksorozatát és indokolja, miért kell nálunk tulsulylyal birniok a társas bíróságoknak az egyesbiróságok felett avval, hogy épen nálunk kevesebb az elméletileg és gyakorlatilag képzett egyéniség mint másutt, de a tehetségesebb egyéneknek is szükségük van a kölcsönös érintkezésre mertpositiv törvényeink nincsenek; az egyes bírákra ruháztatni szándékolt hatáskört egyenesen betölthetlennek jelezi; a Bachrendszer alatt az omnipotens szolgabiráknak volt értelme,de gyakorlati haszna nem volt szerinte, mert sehol pongyolább és rosszabb ügykezelés nem volt tapasztalható, mint épen ez omnipotens szolgabiráknál; a jelen korszakban midőn a szóbeliség és közvetlenség küszöbén állunk sem politikai, sem pénzügyi, de legkevésbé igazságszolgáltatási érdekek nem igazolhatják a tervezett egyesbirói hatáskört. Czikkiró ur szerint csak helyesen szervezett és a hazai viszonyokhoz képest helyesen beosztott társas bíróságok utján eszközölhető a valódi jogreform, de az is csak ha a túlságos nagy területű törvényszékek felállítása helyett több — például mint eleinte tervezve volt 134 — kissebb törvényszék állíttatik Jel. (Czikkiró ur meggyőző érvelését helyesnek és indítványát a kisebb társas bíróságok felállítására nézve indokoltnak ismerjük el. Szerk.) A T ö r vé ny s z éki C sarn ok"-ban Dr. Cborin "Ferencz ur folytatja „jogrendszerünk átalakításához, „czimü czikksorozatát, és fejtegeti a szóbeli eljárás módozatait, pártolván az előzetes iratok váltását, de súlyt fektetvén arra, hogy az Ítélet alapját nem az képezze, mi a per bevezetésére irásba foglaltatott, hanem egyedül az. mi a bíróság előtt a szóbeli tárgyalás alkalmával előterjesztetik és bizonyittatik. Az előiratok tekintetében értekező ur minden félnek két-két periratot kíván engedélyeztetni, felperest azonban feljogosítja, hogy az előzetes iratok sorozatát már az ellenbeszéd beérkeztekor befejezettnek nyilváníttathatja : (a hannoverai perrendtartás csak egy perbeszédet engedélyez rendszerint S^rk.) ;az iratok váltását, a bíróság utján kívánja eszközöltetni, mert csak az ellenőrizheti kellően a határidők betartását, mig a franczia rendszer szerint^az előzetes iratok benyújtása előtt tudomással sem bir a per létezéséről. Az előiratok szerinte, csak bevezetését képezzék a szóbeli tárgyalásnak és a vitás kérdés tényleges anyagát nyújtsák, mely a szóbeli tárgyalásnak, a kereset és a védelem alapját képezni fogja; mi történjék azonban akkor, ha panaszló a tárgyalás alkalmával egész más igényt támaszt, mint azt, mely írásbeli-keresetében foglaltatik? Ily esetben, ha az eltérés oly természetű, hogy az előiratozás törvényes czélja általa meghiusittatik, az ellenfél a szóbeli tárgyalás elhalasztását, vagy ha az eltérés a dolog lényegébe vág és kellőleg nem indokolható, a követelés elutasítását kérelmezheti. A bizonyítási eljárásra áttérvén, rosszalja értekező ur a franczia perrendtartás azon intézkedését, hogy azon jogügyletek, melyek egy 150 frankot meghaladó kötelezettség keletkezésének vagy megszüntetésének alapját képezik, tanuk vallomásai által be nem igazolhatók, és kívánja, hogy a tanuk általi bizonyításnak bármily ügyekben hely adassék, de épen a tanuk általi bizonyítás lehetőségének czéljából óhajtja, hogy a bizonyítékok mérlegezésénél az itélő birák kezei törvényes szabályok felállításával meg ne köttessenek. (Értekező ur nézeteit teljesen osztjuk, csak az előzetes periratok tekintetében pártoljuk a a hannoverai rendszert, mert az a per lefolyását sietteti és készteti a feleket a kereset és elleniratban már mindent kimeríteni mi a per felszereléséhez tartozik, mi mindenesetre csak nyereség az igazságszolgáltatás tekintetéből; hogy kivételes, bonyodalmos ügyekre is alkalmaztassák e rendszer azt sem a hannoverai perrendtartás, sem mi nem kívánjuk, mert az alaposságot a gyorsaságért feláldozni nem akarhatjuk, de folyó ügyeknél a több perirat engedélyezésének szükségét nem látjuk.) Szerk.) A „P e s t e r L 1 oy d" is határozottan ellenzi a tervezett egyesbirói szervezetet és óhajtja a társas birói rendszer túlsúlyra emelését nem csak azért, mert az európai codificatio ez elvet vallja, de különösen azért is mert jelenlegi, különösen vidéki egyesbiráink vagy sommás bíráink eléggé igazolják, hogy a jelenlegi hatáskör is kelleténél nagyobb már, és hogy a reájuk bízott teendők gyors és alapos elintézése már jelenleg is lehetlen, óhajtja ennélfogva az alaptervezet (134 társas bíróság sat.) keresztülvitelét, mint a melytől egyedül várhatni üdvös eredményt a szándékolt reform terén. (Laptársunk óhajához magunk is hozzájárulunk, miután hason értelemben már magunk is többször nyilatkoztunk; bár a ritka egyetértésben nyilvánuló közvélemény intő szava ne hangoznék el a pusztában mint akkor, midőn a szakéitők egyhangú óvása ellenére törvénynyé emeltetelt a jelenlegi perrendtartás. Szerk.) Az „UngarischerLloyd" a codificatió kérdésével foglalkozván: állítja hogy az igazságügyi ministerium részéről már elkészíttetett a coditicáló bizottság szervezetét tárgyazó törvényjavaslat; e szerint a bizottság egy elnökből, egy alelnökből és tizenhét tagból állana, — hat tagot az igazságügyi minister, hat tagot pedig a többi ministerek neveznének ki, ugy hogy minden ministerium legalább egy állandó tag, és szükség esetére több kiküldött által képviseltetnék; az irodai költséget kizárólag az igazságügyi ministerium, a többi költséget pedig a többi ministeriumok aránylagosau fedeznék (Á tervezett szervezet, ugy a hogy közölve van sokkal hézagosabb, semhogy ahoz alaposan hozzá lehetne szólni, és igy mindaddig meg arról nem lesz tudomásunk: kikből hivatalnokokból, vagy független szak inakból neveztetnek-e majd ki a tagok, e tárgyban nyilatkozatunkat függőben kell tartanunk bzerk.)