Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 23. szám - A miskolczi ügyvédi egylet észrevételei az ügyvédrendtartási törvényjavaslat tárgyában (folyt.)

— 2 04 — löuböztetésnek tekintve a telekkvi jogok, és a telekkvi intézmény természetes, értelme nincs — az igazolási per a telekkvi hatóság előtt indítandó, — ha — mondom — a 44. §. igy értelmezendő akkor a fennebbiek szerint a 44 szabályát helytelennek tartom, valamint ugyan ezen §. azon intézkedésének, mely szerint az előjegyzés által biztosított tulajdoni, és szorgalmi jogokról a telekk. hatóság itél, sincs értelme; mert ha a tulajdoni — vagy szorgalmi jog, azon stúdiumban, midőn az csak előjegyezve van vitássá válik, az ebbeli vita amúgy is az igazolási eljárásnak tárgyát képezi, és erről a 44. §., habár nézetem szerint nem helyesen már — az által intézkedik, hogy az igazolás feletti bíráskodást a telekk. hatóságra ruházza által; ha pedig a már igazolt előjegyzés alapján bekeblezett tulajdoni, vagy szolgalmi jog lesz vitássá, akkor nem lehet szó előjegyzésről, vagyis a 44. §. szavaival élve az előjegyzés által biztosított jogról, mert a bekeblezés után előjegyzett jog nem létezőnek tekintendő. Ezen okoknál fogva kihagyandó volna a 44. §. is, minek az lenne a következése, hogy az előjegyzés igazolása, mint személyes kereset tárgya a személyes vagy szerződési bírósághoz utalva volna. 37. §. Az örökösödési perek vagy az alperesnek bíróságához vagy az örökhagyó lakása szerint illetékes, de mindenesetre személyes bírósághoz volnának utalandók. (Folytatjuk.) A miskolczi ügyvédi egylet észrevételei az ügyvéd rendtartási törvényjavaslat tárgyiban. (Folytatás.) Mind a két §. hasontárgyu — illetve öszszefüggő rendelkezéseket tartalmaz tehát, és mégis az egyiket az „ügyvédi kamarákról"' szóló VI, — a másikat „az ügyvédi felelősséget „tárgyazó VII. fejezet keretében találjuk. Nézetünk szériut rendszeresebb lenne e két §-t összefoglalva a VI. fejezetbe állítani, például ily szerkezettel : §• „Az ügyvédi kamara, az igazságügyministerhez, a kit az ügyvédi kamarák és ügyvédek feletti főfelügyeleti jog illet, minden év elején a lefolyt évi ügykezelésről általános jelentést terjeszt fel, és ebben különösen a fegyelmi tanács eljárásának főmozzanatait, ugy az ügyvédség s egyáltalában a törvénykezés terén tett tapasztalatait kiemeli. Az igazságügyminister az ekén^t, valamint egye3 panaszok utján tudomására hozott hiányok s illetőleg visszaélések orvoslásáról, a jelen törvényben szabályozott uton és módon intézkedik. Mondjuk: „a jelen törvényben szabályozott és módon;" mert hogy — mint a 72. §-ban mondatik — „vagy az ügyvédi kamara — vagy a kir. tőrvényszék utján/' tehát tetszése szerint intézkedhessék: ehez nem járulhatunk. A 73—81. §§-hoz. Az ügyvédi felelősséget szabályozó VII. fejezet 73—81. §§ összeállításában föltünőleg hiányzik azon logikai egymásután s átlátszó praecis szerkezet, melyet a tárgy fontosságához képest kiváuunk. De nem érthetünk egyet annak némely intézkedései érdemével sem. így, nem helyeselhetjük a 73. §. azon rendelkezését, melyszerint az illetékes büntető bíróságnak kötelességévé tétetik, hogy a hivatalon kivüli büntettek esetében, a törvényes büntotésen felül, az ügyvédségtöli elmozdítást is mondja ki. — Nem pedig azért, mert lehetnek e bűntények oly minőségűek s oly enyhítő körülményekkel kapcsolatban, melyek mellett eme legszigorúbb büntetést alkalmazni igazságtalanságnak tartanánk. A 74. §. mely az okmányok visszatartása, az előlegrőli számadás elmulasztása, — és a sikkasztás eseteiben majd fenyítő — majd fegyelmi eljárást rendel, nézetünk szerint: egészen felesleges. Mert ugyanis az okmányok visszatartása sem bűntény sem vétség tárgyát — a 35. §. esetében — nem képezhetvén, — ezenkívül pedig, valamint az „előlegrőli számadás" elmulasztása is, mint „kötelesség mulasztás," a fegyelmi vétségek között, — ugy nem különben a sikkasztás önállólag a 23. §-ban már szabályoztatván; különös illetőleg ismételt szabályt nem igényelnek. A 75. §-ra vonatkozólag készséggel belenyugszunk ugyan abba, hogy a rendetlenkedő-, vagy illemtelen és sértegető ügyvéd megfeuyitessék; de azt nem fogadjuk el, hogy a fenyithetésijogot, a bíróságok vagy hatóságok gyakorolják. — A bíróságok és hatóságok ugyanis (tisztelet a ritka kivételeknek) az öntudatos s erélyes ügyvéd irányában, ki gyengeségeiket fölismeri s azokra reámutat: többnyire elfogultak, s ott is rendetlenséget vagy sértést hajlandók látni, a hol tulajdonképen csak a kendőzetlen igazságérzet szól. Ha már most ezeu bíróságok illetve hatóságok kezébe, az ügyvéd irányában mint a javaslat akarja — iuapellabilis ft'nyitő hatalom adatik; tartunk tőle, hogy a 25. §-ban engedett szólás szabadság csak irott jótétemény marad, a az ügyvéd hivatása legfontosabb functioibau a bírák és hatóságok személyes jó vagy rosz indulatától log fügui; a mit mi a javaslat azon alapelvével, hogy az ügyvéd hivatása gyakorlatában „önállósággal bírjon" megegyeztütni egyáltalában nem tudunk. De okát sem látjuk, miért kellene emez esetek meglenyitését az ügyvédi kamara illetősége alól elvonni'!' Az, a mit a javaslat indokai között olvasunk, hogy t. i. „a közérdek oly esetekben gyors eljárást követel: nézetünk szerint igen gyönge érv; sőt egyátalában nem is érv, mert az ügyvédi kamara permanens választmánya arészbeu ép oly gyorsan intézkedhetik, mint bármely más hatóság. — Kívánjuk tehát, hogy az ügyvéd által a tárgyalásnál és az ülésekben elkövetett rendetlenségek — valamint a beadványokban és egyéb általa szerkesztett iratokban illetőleg szóbeli előadásaiban használt illetlen vagy sértő kifejezések, szinte az ügyvédi kamara választmánya által toroltassanak meg. Ez az ügyvédi kar önállóságával megegyezőbb s a sértettnek is mindenesetre nagyobb elégtétel leend. Nehogy azonban ezen eljárás eredménye, a sértő illetőleg rendetlenkedő netáni tagadása vagv tényelferditése által vitássá s ekéut kétessé tétessék : kívánjuk, nogy az illető bíróság vagy hatóság nyilatkozata a tény kérdésére nézve teljes — s többé nem kifogásolható bizonyerővel bírjon. A 7(J. §. a fegyelmi vétségek büntetéseit felsorolván ezek között „az ügyvédségtöli elmozdítást" is említi. Mi ezt tulszigoru büntetésnek tartjuk s egyedül bűntények esetében kivánnók alkalmaztatni. Mindezek egybevetésével a javaslat 73—81. §§-at részünkről következőleg szövegeznó'k illetőleg módositanók: . §• Ha az ügyvéd hivatásának kötelességeit azon bűnös czélzatból szegi meg, hogy ez által magának vagy másnak illetékteleu hasznot szerezzen vagy valakinek kárt okozzon: hivatali bűntetteit követ el, s az illetékes büntető bíróság által a törvényes büntetésen fölül, az ügyvédségtöli elmozdítással is büntetendő. Ezen elmozdítást kimondhatja a büntető bíróság akkor is, ha az ügyvéd ellen haszonvágyból vagy beesteleuitő czélzatból elkövetett egyéb — hivatalon kivüli — bűntett forog fenn. §• „Ha az ügyvéd: a) hivatásnak kötelességeit vagy a jelen törvény rendeleteit vétkeseu, de nem azon bűnös czélzatból szegi meg, hogy ezáltal magának vagy másnak illetéktelen hasznot szerezzen vagy valakinek kárt okozzon; b) ha ügyvédi eljárása által az ügyvédség becsületét és tekintélyét sérti, és ez által tiszteletre s bizalomra méltatlanná válik; c) ha világosan igazságtalan ügyekben konokul perlekedőknek magát eszközül felajánlja; feleketuily perek vitelére felszóllit, vagy kouokul perorvoslatokkal él, vagy nyilván alaptalan beadványokat szerkeszt; d) ha a díjazott közbenjárók által vagy egyéb botrányos módon leieket keres ; s e) ha a reá bizott ügyekben a felek sürgetése daczára nevezetes hanyagságot és késedelmezést tanúsít: vétsége t követ el, melyért az alábbi VIII fej ez et b en a szabályozott fegyelmi uton fenyítendő." % A fegyelmi vétségek büntetései: 1) Írásbeli feddés ; 2) pénzbírság 500 fr. tig; 3) az ügyvédség gyakorlatától! eltiltás legfelebb egy évre. §• Csekélyebb kötelességszegések esetében a kamara választmánya, az ügyvédet rendes fegyelmi eljárás megindítása nélkül is megintheti és rendre utasíthatja; sőt 50 írtig terjedhető birsággal is fenyítheti. Mely határozatok ellen felebbvitelnek nincs helye. (Vége következik.) Esküdtszéki Csarnok. Fel nem világosított mérgezési eset. A következő érdekes jogeset, mely a mult évben már egyszer tárgyaltatott a berlini esküdtszék előtt, a napokban került az ottani törvénvszék elé. Maturska Mária m. é. április elsején Hoffmann nevű mészároshoz szolgálatba lépett. Az előbbi szolgáló azonban csak april 2-án este 7 órakor hagyta el a házat. Ezen este a család két gyermekének egyike, az 5 hónapos Anna, már az újonnan belépett szolgálóra volt bizva, mivel a másik szolgáló előkészületeket tett az elmenetelre, a házi asszony pedig a mészárszékben volt elfoglalva. Az előbbi szolgáló elbúcsúzott és kocsin eltávozott a nélkül, hogy a házi asszony az üzleti helyiség mellett levő lakószóbában valami feltűnőt vett volna észre. Midőn azonban Hotfmanné asszony fél órával később azon szobába lépett, kis lánykája sirt és jajga* tott. A gyermek az uj szolgáló ölében volt, és ez azon kérdésre, hogy mi baja van a gyermeknek, azt felelte, „semmi." Az anya elvette tőle a gyermeket, és a még sötét szobából a gázzal kivilágított mészárszékbe vitte. Itt észrevevé, hogy a gyermek ajkai és nyelve meg vannak dagadva. Azonnal szomszédnőjéhez szaladt vele, ki azon véleményben volt, hogy a gyermeknek valami ártalmast kellett ennie. Hoffmanné asszony mindjárt orvoshoz folyamodott; ez a gyermek torkában és szájüregében több daganatot talált, ezenkívül az ajkak kékvörösek, a száj nyálkabőve pedig erős gyuladásban volt. A kendőn, melyet a gyermek nyakán viselt több, valamely "erős folyadék által okozott lyuk mutatkozott. Daczára az azonnal alkalmazott szereknek a gyermek m. é. april 20-án meghalt. Orvosi vélemény szerint a gyermek égető lúggal megmérgeztetett: a lyukak, melyek az említett kendőn észrevehetők voltak, szintén ezen folyadéktól származtak. Az államügyész eredetileg azon nézetből indult ki, hogy Maturska Mária a lúgot a gyermeknek beadta, és ennek folytán ellene a méreg szándékos beadásának vádját emelte; hogy ezzel megölni akarta volna a gyermeket, azt nem áli litotta. A vád szerint a tettnél égető lúg használtatott, mely a konyhában a súrolás végett állott. Azon lehetőséget, hogy az idősebb 2 és fél éves gyermek a palaczkot, melyben a lúg volt, magához vette, és annak tartalmát bugával érintkezésbe hozta, az államügyész kizárva látta azon körülmény által, hogy az ablak, melyen a palaezk állott "oly magas, miszerint a gyermek azt nem érhette el, de kizárva látta a palaezk nagysága által is. Ezenkívül Maturska Mária azon napon, mikor a szolgálatba lépett ugy nyilatkozott, hogy ő hozzá nem illik gyermekeket ápolni más indok a tettre épen nem volt felfedezhető. A tárgyalás alatt, mely ennek folytán m. é. november havában a berliui esküdtszék előtt tartatott, vádlóttuő tagadta a tett elkövetését, és az előbbi szolgálóra iparkodott a gyanút hárítani, a ki azonban a Hofthiann család gyermekeivel mindig szeretetteljesen bánt. Azon kérdésre, hogy vádlóttnő a gyermeknek szándékosan mérget adott-e, az esküdtek 7 szavazattal 5 ellenében igennel feleltek. A szavazatok ezeu aránya mellett az ottani törvény szerint az esküdtszéki bíróság dönti el a kérdést, a vétkességnek az esküdtek verdiktje folytán leendő kimondására 8 esküdt igenlő szavazata levén szükséges. A jelen esetben a bíróság a kisebbséghez csatlakozott, és igy vádlóttnő felmentetett Az államügyész által szintén feltett azon kérdésre, hogy fennforog-e vádlóttuő részéről a vétkes hanyagság esete, az esküdtek nem adtak feleletet, mivel a vétkességi főkérdésre a többség igeunel felelvén, a mellékkérdésre nem is ta-