Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 22. szám - Az igazságszolgáltatás biztositékairól a polgári peres eljárásban [2. r.]

— 250 désében befolyást engedni, s azon véleményben van, hogy szabályosau s értbetőn szerkesztett polgári törvénykönyv mellett, számos ügyekben, de addig is kártérítési kereseteknél a kár összegének megállapítása kérdését kizárólag ily egyénekre kellene ruházni. ') Meglehet, hogy idővel a körülmények oda módosulnak, hogy jogtudó birák mellett, a polgári elemnek is befolyás engedtetni s ez által az igazságszolgáltatásnak biztosíték fog nyújtatni, jelenleg azonban, főleg nálunk ily módon az igazságszolgáltatásra nemcsak előny nem fogna származni, hanem a legkárosabb következményeket vonná maga után, azért ez intézményről bővebben szóllaui felesleges lenne. Ezek szerint befejezvén, Európa nevezetesebb államai azon intézményeinek átnézetét, melyek által azok a polgári peres igazságszolgáltatás biztosítékait megállapítani czélozuak, hazánk e részbeni viszonyaira kell egy rövid pillantást vetnünk. Hazánkban a canoni jog európai uralma alatt dívott, s a formalitásoknak a materiális igazságot áldozatul hozó írásbeli eljárás, — melynek száz és száz, czifrábbnál ezifrább alakszerűségei, a perek végtelenig elhúzása, az ügyvédi kar e téren tündöklő tagjainak bő alkalmat nyújtott, — teljes virágzásban volt, mely állapot, a fejlődő európai viszonyok mellett, a törvényhozás által is felismertetvén. 1836. évtől kezdve a jogi reform munkába vétetett, melynek a sommás eljárás, a mezei rendőrség, u béri ügyek, váltó, kereskedelmi és esődügyek szabályozása tárgyában hozott törvények voltak előhírnökei, szorgalmasan működtek azonban az egyes küldöttségek is. kik több javaslataikkal el is készültek, — melyek közül a bíróságok rendezése és a békebirák, r) s a telekkönyv behozatala 3) tárgyábani törvények, oly szakavatottau szerkesztvék, hogy méltán dicsőségére váltak szerzőiknek, azonban a jogi reformot, a közbenjött gyászos körülméuyek megakadályozták. A forradalom leáldozta utáni 12 év, nem volt a nemzeté, ennek törvénykezéséről szóllaui itt nincs tér, az ideiglenes törvénykezési szabályok 1861 évben elsietve létrehozott munkálatai azonban, csak férczelés lévén, rendszeres műnek egyáltalán nem tekinthető; — vessünk tehát egy pillantást az 1868. évi 54. tczikkei életbeléptetett és ma is érvényben álló polgári törvénykezési rendtartásra, czélunknak megfelelőleg azon kérdés vizsgálata végett, hogy miben véli ezen perreud az igazságszolgáltatás biztosítékait feltalálni. Az 1868 évi törvénykezési rendtártás szerkesztői, nem bírtak kellő bátorsággal, a szóbeliség behozatalára, mi ugyan a bíróságok rendezetlen volta folytán indokoltnak látszik, de nincs indokolva azért a létrehozott mü, melyben az uj eszméknek tért engedni kívánván, ') Mittennayer : „Ueber den gegenwártigen Zustand der Civil-Process-Gcbung in Deutschland." Heidelberg 1887. 127 s köv. lap. 2) E munkálat 1832/6. országgyűlésen készült, s a biróságok renezéséröl 25 czikkben intézkedik, olvasható az 1832/6. országgyűlés iratai között II. kötet 313. lap. ') A telekkönyvről 1847. évben készült két javaslat, melyek egyike a nemesi fekvő javak telekkönyvéről, másik a betáblázásokról intézkedik; megjelent az országgyűlési irományok között Pozsony 1848. 32—32. lap, ismerteti Schnierer is „a jelzálogi s telekkönyvi rendszerek elmélete" czimü müvében 20. s köv. lapon. oly czélszerütleu müvet hoztak létre, t mely méltán szenvedi azon számos megrovást, melyben ugy az elméleti, mint a j gyakorlati jogtudómáunyal foglalkozó szakférfiak részéről, naponként részesül. A perben álló erők egyenlősítését a sommás eljárásban, a bírónak engedett kikérdezési jog, a rendes eljárásban az ügyvédi kényszer által kiváuta elérni, s mindkét rendszerben a közvetlenséget behozni, mely a sommás eljárásban, a feleknek a bíró és az ellenfélleli szóbeli érintkezése, a pertári tárgyalásnál a periratok közvetlen kicserélése által jelentkezik; de ha figyelembe vesszük, hogy a sommás eljárásnál, a felek előadásait a biro jegyzi fel, s hogy ezen feljegyzések szolgáinak a fellebbviteli bíró Ítéletének alapjául is, hogy mig a sommás eljárás a hiró egész tevékenységének tért nyit, a rendes eljárásnál a bíró minden tevékenysége az előadó meghallgatása után, a per eldöntésére szorítkozik,— oly két ellentétes rendszert látunk szembe állítva, melyek egyike sem nyújt az igazságszolgáltatásnak biztosítékot, s mely habár annyiból rendszeresebb alakban, — hogy az írásbeli eljárást is szóbeli követte, s így a közvetlenségnek és bírói tevékenységnek a rendes uton is tér nyittatott, Németországban már e század első felében megkísértetett behozatni, azonban mint nem életképes oly hamar leélte magát, mint nálunk a törvénykezési rendtartásban megállapított eljárás, melyben a nyilvánosság, a valódi nyilvánoságnak, a sommás eljárás a valódi J szóbeliségnek s a pertári tárgyalás a , közvetlenségnek, igen roszul sikerült halJ vány utánzásaként jelentkezik, s sem ] ezek sem azon kisszerű rendszabályok 1 által, — melyek a gyors és pontos igazságszolgáltatás biztosítékait a perrendben ' létesítettek, minők a felebbvitelekuek — ! gyakran a felek, nyilvános kárára való j megszorítása, s az alaptalan felebbvivők I megbüntetése, sem végre az uj de teljej sen elhibázott hatáskörrel szervezett semj mitőszéki intézmény által, — az igaz] ságszolgáltatásnak valódi biztosíték nem j nyujtatik; s mert ez naponkint érezhetőbbé j válik, az e téreni reformok szükséges volta, általános meggyőződéssé szilárdult. .Miként történjék azonban ezen reform, ez a főkérdés, mely előtérben áll. Az uj perrendtartási javaslat, alapjául a közvetlen és nyilvános szóbeli eljárás rendszerét fogadta el, s azt következetesen keresztül is viszi, de száI mosak e reudszer ellenei hazánkban, oly egyének körében is, kik azt tanulmáI nyozták, azonban a nemzetiségek különI félesége, s a birák és ügyvédek nagyobb I részének csekélyebb képzettségénél fog' va, nem reménylenek tőle eredményt; még | többen vannak azonban azok, kik a nél! kül, hogy tanulmányaik tárgyává tették i volna a rendszert, elitélik azt oly indokokból, melyeket a tudomány elméletileg s az élet a gyakorlatbau régen megczáfolt.1) M Tudtommal eddig a szóbeliség ellen folyóiratokban következő czikkek jelentek meg: a) Gegus Dánielé a „Themis" 6. és 8. számában, ki azonban minden sorában elárulja, hogy nincs tisztában azzal miről van szó, s a szóbeliséget és a közvetlenséget a régi sommás eljárásban keresi. b) Nagy József ugyan ezen lapok 13. és 14. számaiban, ki maga is elismeri, hogy a franczia eljárást is csak egyes értekezésekből ismeri. c) Széher Mihályé a „Pesti Napló"-ban, ki a jaHogy e téren nálunk mily kevés volt az érdekeltség tanúsítja az is, hogy az irodalom is igen keveset foglalkozott vele és a szaklapjaikban igen gyéren közlött néhány czikken kívül, hazai irodalmunkban önállólag csak Halmossy Endre ,,a szóbeli is nyilvános polgári peres ügyi eljárás alapelvei" (Sopron 1866) czimü müvében tárgyalta ; a franczia bírósági szervezetei pedig Csacskó Imre ,,a franczia polg. törvénykezés és bírósági szervezet" (Pest 1867) czimü müvében ismertette, melyekhez ha hozzáadjuk azon érdekes fejtegetéseket, melyek Ökröss Bálintnak „magyar polg. törvk. rendtartásában" foglaltatnak, befejeztük a magyar irodalom tevékenységet e térén. — Véleményem szerint, a szóbeli és nyilvános eljárás kizárólag azon alak, j mely a polgári ügyekbeni igazságszolgáltatásnak egyedül képes biztosítékot nyújtani. A szóbeli s közvetlen eljárásnál meggyőződhetik a fél, mint védi ügyét választott jogvédje, mint állapitatott meg a téuyálladék, melyre az Ítélet fektetve vau; a bíró nem az előadó hanem a felek közvetlen előterjesztései folytán nyert meggyőződése szerint itél, s az ügyvédnek a nyilvánosság előtt, a tudomány főfegyvere s nem mint az Írásbeli eljárás kinövéseinél a furfang, s ennek kifolyásaként főérdeme abban állt, hogy a tényeket eltai gadja, vagy a nem kellő módon és he| lyen alkalmazott bizonyítékok ellen felszóllalva, a formalitásokat előnyére kiI zsákmányolja, — a szóbeliség főczélja a materialis igazságnak lehető kiderítése, hogy a materiális igazság, az eljárás rideg alakiságának áldozatul ne essék. A perlekedő felek érdekében a polgári peres eljárás egyik követelménye, a j felek erőinek lehető egyeulősitése, s a dolog ténykörülményei és jogi oldalának ; oly niódoni kiderítése, hogy az igazságos eldöntés lehetővé tétessék; ez által vau indokolva az ügyvédi kényszer, s a bírói tettleges befolyás a tárgyalás menetére nézve, kinek ez által birói tisztét a va| lódi igazság érdekében érvényesíteni uyujtatik alkalom.— A titkolódzás bizalmatlanságot szül, a nyilvánosság az eljárásban — mint hrflyesen jegyzi meg Paraquin — védője a félnek és a bírónak egyiránt s a jogbiztonság mellőzhetleu alapfeltétele. ') Ez ösztönzője hogy a bíró és ügyvéd tanulni, s magát pályájára képezni igyekezzék, mert a tudatlanság a homály leplébe nem burkolható, s a nyilvánosság ellenőrzése mellett, nem létezhetik I oly bíró vagy ügyvéd, ki hivatásának j megfelelni nem tud vagy nem akar. Az eljárás ezen előnyeit anuak ellenei frázisoknak kívánnák feltüntetni, s Széher Mihály ur is fentebbi czikkében idealismusnak nevezte; de hogy e pusztán elmondott szavak nem állanak, a tények tanúsítják, s azért bocsátottam e rendszer küzdelmeinek történeti átnézetét előre, hogy ezen állítást, a tények tagadhatlan tanúsága által czáfoljam meg, melyek nyíltan tanúsítják, hogy az életben, niiud beigazolták magukat azou előnyök, nievaslat hiányait a rendszer hiányaival zavarja össie. igen kár, hogy e gyakorlati férfiú nem vett fanuisa^ a rendszer tanulmányozása után, adni elő nézeteit, > fejteni, hogy — a javaslattól elvontan — niiert tartja a rendszert alkalmazhatónak? „ TTJ •) Paraquin : „Die französische Gesetzgebnng. Theil. Civil-Process. 12. lap.