Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 17. szám - A kolozsvári ügyvéd-egylet észrevételei az ügyvédi rendtartás tárgyában közrebocsátott igazságügyministeri javaslatra. [2. r.]

— 196 — Az elmaradás azonban szorosan megkülömböztetendő a perveszteségtől, nielylyel rendszerint okozati összefüggésben áll. Ez utóbbinak bekövetkezése a makacsság esetében még egy másik tényezőhez van kötve, mely arra feltétlenül megkívántatik. A pervesztességnek lényeges kelléke t. i. még az, hogy az előbbiekben jelzett ténykörülményekből alperes jogi kötelezettsége, s illetőleg a felperesi kereset törvénytelensége következzék, vagyis hogy a ténykörülmények és a kereseti, s illetőleg alperesi kérelem között a szükséges okbeli kapcsolat meglegyen. Ez utóbbi a jogi momentum, mely az előbbitől szorosan elválasztandó, és a bíró által minden egyes esetben figyelembe veendő. A 111. §. szövegezésének egyik fóhibaja, hogy első szakaszában ezen kelléket nem érinti, a fősúlyt kizárólag a tényekre és állításokra fekteti, és ilyképen azon fonák felfogásnak enged helyt, mintha alperes elmaradása esetében feltéve felperesileg előadott ténykörülmények beösmert voltát, feltétlenül a kereseti kérelemhez képest hozatnék ítélet. A törvény nem találta szükségesnek azon momentumot különösen kiemelni, mely a beösmert tények, és az ezekből folyó jogi következés közt fennforog, ezt oly természetes és észszerűnek tekintette, hogy hallgatásának rosz következményeket nem tulajdonított. De ha e felfogásnak helyességét a gyakorlati jogélet tapasztalatai némileg is igazolják, a mit külömben jelenleg, tekintve a perrendtartás rövid életét, apodictiee állítani nem lehet, nem tagadhatni, hogy mind a törvénykezési tudomány elméletének, mind a gyakorlat igényeinek megfelelőbb leendett, a kérdéses szakasznak oly szerkezetet adni, melyben az anyagi törvénynek alkalmazása a tényállásra tüzetesen kimondftott volna. Az 1840 évi váltótörvénykönyvünk e részbeni intézkedése .hogy a megjelenési határnapnak elmulasztása törvényszék előtti elismerésnek tartatik, mely azonban csak az ellenfél állításait bizonyítja be, anélkül, hogy kereseti jogát is megállapítaná, melyet a biró csak az állitásnak és tett dolognak a törvényre alkalmazása után határozhat el" sokkal szabatosabb és a tudomány igényeinek megfelelőbb. A külföldi perrendtartásokban is ezen elv kivétel nélkül határozott kifejezést nyert. u. m. az osztrák perrendtts. 40 §-a a code de procedure civil 150. §-a. a hannoverrai perrendtts 368. §-a, a würtembergi perrendtts 388. §-a, az ujabb északnémetországi perrendttsi javaslat 407. §-a és az osztrák tartományok számára elkészített pdttsi javaslat 279 §-ában. Ezen törvénykönyvek szorosan megkülönböztetik a ténykörülményekre nézve fenntartott beösmerést az esetek jogi megítélésétől, mely elvnek határozott kiemelését csak a 111. §. első szakaszában nélkülözzük. A 111. §. azon része, mely felperes elmaradásának következményeiről szól, e tekintetben sokkal tökéletesebb: Mert a beösmertnek tartandó ténybeli előadáson kívül a törvény azon kelléket is megkívánja, hogy ezen ténykörülmények által a kereseti jog megerőtlenittessék, vagyis hogy az okbeli kapcsolat a valónak tartandó tényállás és az alperesi kérelem közt olynemü legyen, mely felperes keresetének jogalapját megszünteti. A törv. ppdtts ez esetben helyesen csak a védelemre felhozott ténykörülményekre szorítja a beösmerés hatályát, és ehhez képest a makacsság folytán csak a felperesi kereset elutasítását mondja ki. Ebből tehát az következik, hogy felperes elmaradása esetében alperes e tárgygyal együtt viszonkeresettel nem élhet, mert ez nem védelmére, hanem saját követelése érvényesítésére irányulna, és mert ez felperes elmarasztalását eredményezné, mi a törvény fennebbi rendelkezésével ellenkezik. Kiemeljük még, hogy ez esetben felperesnek csak azon bizonyítékai vehetők figyelembe, melyek a keresethez mellékeltettek, ha tehát a tárgyalástól elmaradt felperes tanukra hivatkozott, esküt ajánlott, szakértők kihallgatását kérte, ezen bizonyítási módok nem alkalmaztathatnak, mert ezek segélyével a bizonyíték előállítása a per folyamában czéloztatik, holott a törvény csak kész bizonyítékok figyelembevételét engedi meg. Hogy az elmaradás tényen kivül meg a jogi kérdés is gyakorlatilag fontos, tanúsítják a következő példák : A. beperli B-t. egy még az osztr. plgri tvkv. uralma alatt tett szóbeli ajándékozási Ígéret alapján a szerződés teljesítésére; alperes pedig a kitűzött tárgyalástól elmarad. Kétséget sem szenved, hogy ez esetben a biró felperest keresetével elutasítani fogja mert a hallgatag beösmert szóbeli ajándékozási igéret az ó. p. tvkv. 942. §-a értelmében alperes kötelezését nem eredményezvén, a biró következetesen a fennforgó tényállásból a kereseti kérelem alaposságát nem származtathatja le. C beperli D-t. egy áruszerzési kötés alapján a szállítás elmulasztása végett a kötbér megfizetése és az árkülömbö/.et megtérítése iránt. Ila I). a tárgyalásnál meg nem jelenik, a biró mégis a koreseti kérelemtől eltérőleg csak a kötbér fizetésére szoríthatja alperest; az árkülömbö/.et megtérítésére irányzott kereseti kérelmet pedig félrevetendi, mert az áruszerzési kötés beösmert megszegése felperesnek az 1844 VI. t. cz. B. pt 3. §-a értelmében csak a kötbér követelésére ád jogot, és az árkiilömbözet iránti igényt határozottan elvonja tőle. K. beperli F-t. és (i-t. mint adóstársakat bizonyos összeg egyetemleges megfizetésére, felperes a kitűzött tárgyalástól elmaradván G. előadja, hogy ő nem közvetlen adósa E. nek, hanem csak a készfizetési kötelezettséget vállalta el F. részére, miért is magát jelenleg a felperesi kereset alól felmenteni kéri. (Vége köv.) * /A kolozsvári ügyvéd-egylet észrevételei az ügyvédi rendtartás tárgyában közrebocsátott igazságügyin inisteri javaslatra. J (Folytatás.) Ugy de a törvényhozásnak nem lehet feladata a törvény tiszteletét és tekintélyét üres formálitások felállításával csökkenteni vagy pláne aláásni. Ha pedig a tvj. azon nézetéből indul ki, hogy a perek nagy sokasága onnan is származik, mert az ügyvédek nem figyelmeztetik a feleket bizonyos perek alaptalan voltára; ki kell jelentenünk, hogy ezen nézetben nem osztozhatunk hanem a tapasztalatból merítve azon alapos meggyőződést tápláljuk, hogy az érintett baj kútforrása silány és tartathatlan törvénykezési viszonyainkban rejlik, mert az adós, ha kötelezettsége világos mint a napfény, rendszerint nem fizet, mivel azon igazolt remény kecsegeti, a hogy pert az igazságszolgáltatás csigaszerü döczögös meneténél fogva éveken át fogja húzatni, az alaptalan igényt támasztó fél pedig oly viszonyok és conjukturák alakulására számit, melyek a törvény ós a jog körén kivül esvén, egyik-másik biró belátása megnyerhetésén alapulnak. Nem tekintve azt, hogy ezen gyógyszernek oly látszatja is van, mintha az ügyvédek iránti bizalmatlanságból eredne, mit azonban nem érdemelnek meg nem hihetjük, hogy ezáltal legkevésbbé is segítve lenne a bajon; hanem határozottan azon véleményben vagyunk, hogy a perek nagy szánát jól szervezett, képes, becsületes és szorgalmas bírákkal ellátott bíróságok, a törvénykezés pontos és gyors menete, a törvény szigorú malma, serény végrehajtási eljárás és vesztő félnek rendszerint tetemes perköltségekkel való terheltetése fogja apasztani és csökkenteni. Ha ezen tényezőkről a törvényhozás és az igazságszolgáltatás legmagasabb őre gondoskodni fog, és ha a bíróságok kötelességöket hiven és pontosan teljesíteni fogják, a szóban forgó szakasz rendelkezésére ép ugy nem lesz szükség, mint nincs reá szükség, más országokban, hol jó a törvénykezés a kérdéses rendelkezés nélkül is. A 23. §. intézkedését ellentétben lenni látjuk a 35. §. első tételével, mely azt tartja, hogy az ügyéd képviselet kiadásai és dijai fedezésére visszatartási joggal bir azon készpénzre, ingó tárgyakra és hitelpapírokra, melyek a képviselet folytán habár más ügyben is kezéhez szolgáltattak. Ha a tj. indoka igen helyesen az ügyvéd önállóságának egyik legnagyobb biztositékát abban látja, ha fáradozásainak kiérdemelt dija számára biztosítva van és ha ezen helyes nézetből kiindulva, az idézett 35. §-ban visszatartási jogot enged nékie az ott érintett s a képvisiseletj folytán kezéhez jutott tárgyakra: ezen jogot meghiusitottnak kell tekintenünk ezen szakasz azon feltétlen rendelkezése állapunk mai szántához félivnyi melléklet van csatolva. tal, hogy a fél megbízása folytán behajtott pénzt és egyéb értéktárgyakat mint letéményt külön őrizze és azokat a félnek kívánatára és utasítása szerint azonnal kiszolgáltassa, avagy posták ajánlva elküldje, mit ha nem tenne, mint bűnös lenne a 74. §. értelmében a törvényszék által büntetendő. Mivel kétségtelen, hogy a tj avaslat szándékában nem lehet egyik kezével oly jogot adni, mit a másikkal elvon ; mivel továbbá bizonyosak vagyunk abban, hogy czélzata csakugyan odairányul, hogy az ügyvédnek alkalmat szolgáltasson fáradozásai dija biztos felhajthatására, mit hathatosán csak is az érintett visszatartási jog által érvényesíthet: javasoljuk, hogy ezen 23. §. merőben bagyassék ki annak végtételével együtt, mert ha az ügyvéd oly pénzt vagy értéktárgyat fordit saját hasznára, mit a fél neki bizonyos czélra való fordításra ad át, ez esetben a bűnt. törvény szerint mint sikkasztó lesz büntetendő ép ugy, mint bárki más, ki hasonnemü cselekvényt merényel. A 24. §. előszabja, hogy az ügyvéd minden ügyre nézve rendes jegyzéket vezessen, melybe a féltől vett utasítások, az általa tett intézkedézek és kiadások, a nyert előlegek és az ellenfél fizetései oly módon legyenek bejegyezve, hogy az ügy állása abból mindenkor kivehető legyen. Ezen rendelkezést részben inpracticusnak, részben merőben feleslegesnek tartjuk. Mert a fél követelése és tartozási állapotára vonatkozó feljegyzések a számla-könyvbe valók, hol minden fél részére külön lap nyitandó, minthogy a 32. §. értelmében az ügyvédnek az ügyrendtartás szerint rendesen vezetet könyvei, teljes próba erővel bírnak. Ha ennélfogva az említett bejegyzéseknek van uszolva törvény által biztosított helye, és ha a könyvből majd csaknem egy pillantásra kinézheti a fél az ügyvéddel szemben fennforgó mérlegét : merőben fölösleges ezen bejegyzéseket még egy külön jegyzékbe vezetni, mit ez okból az ügyvédek mellőzni is fognak. A mi azon intézkedéseket illeti melyeket az ügyvéd a fél ügye érdekében tett, ezekre nézve annál kevésbé kell külön jegyzék, mert ezek az ügyre vonatkozó iratokból könnyű szerrel kivehetők. Maradna a féltől vett utasítás, mely csakugyan külön írásbeli feljegyzést igényel. De csak is nézve erre tartjuk a külön jegyzéket szükségesnek. A fenérintett többi tárgyakra pedig azon további oknál fogva nem, mert az irodai kezelést munkával szaporítja és complicálttá teszi, minek azon hátrányos következményű lenne, hogy ezen munkának megfelelő személyzetet kellene tartani, mi az ügyvédi dijakat hágtatná és ez által nem igazolt kiadásokkal terhelné a perlekedőfeleket. Ezeknél fogva vélenién)-ünk az, hogy az imént fejtegetett intézkedés hagyassák ki. (Folytatjuk.) Törvényszéki tárgyalások. * (Tévedések vígjátéka) Berlinben egy vőlegény, a ki tervezett házasságához apjának beleegyezését meg nyerheté, a szt. Lukácstemploma sekrestyésének egy idegent mutatott be, mint állítólagos apját, a ki a állítólagos fiának házasságába beleegyezett. Ez ügy egy intellectuális okmányhamisitási vádra szolgáltatott alkalmat, és mult vasárnap — miután az első tárgyalási határidő elnapoltatott végtárgyalás alá került. A vádlottak Knoch Kristóf Gunkel József és a férjétől elvált Schneiderné született Koch voltak Az utóbbi volt az ara, Gunkel a vőlegény és Knoch a hamis apa, a kinek beleegyezése folytán a sekrestyés ; a párt kihirdetési könyvébe bevezeté. Miután a kihirdetés már harmadszor is megtörtént, tudomására jutót Tauscher lelkésznek az egész ügyállása és a menyegző fennakadt. Knoch a bíróság előtt megkérdeztetve, váljon ő az, a ki magát a sekrestyésnek hamisan mint Gunkel apja bemutatta, azt válaszolta: „Isten mentsen meg, eszembe sem jutott olyas valami. Gunkel magával vitt a sekrestyéshez és az azt kérdezé tőlem : Nincs tehát semmi kifogása az ellen, hogy fia Schneider asszonyt nőül veszi? Én mondám nem nekem kifogásom nincs. Váljon én Gunkel apja vagyok-e arról senki sem kérdezett. Most már mondja meg biró ur mi kifogásom lehetne az ellen, hogy Gunkel nősül? Ha ön