Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 13. szám - Esküdtszéki csarnok [7. r.]

— 150 — hasonló birói erők mellett, mint jelen érvényben lévő törv. rendtartásunk felmutatni képes. De ezen állításommal ismét nem a jelen törvénykezési rendtartásunkat akarom dicsérni, mert ismerem annak hiányait. Hanem igenis akarom kijelenteni azon meggyőződésemet, mikép nálunk, 20 évi folytonos experirnenlálás után csak is oly törvénykezési rendtartás lehet kívánatos, mely ne egyedül a szép theorián, és más országokban fényes eredményeket mutató példákon, hanem lehetőleg hazai gyakorlaton, és a gyakorlati tapasztalatokból levont józan következtetéseken alapulván, külföldi intézményekből csak is annyit vegyen át, a mennyit az említettem gyakorlati tapasztalatra fektetett józan okoskodás nemcsak átültethetőnek, hanem s ikérésen átültethetőnek, és gyümölcsözőnek itél. És ime e szempontból akarom megvitatni a többször emiitettem legújabb polg. perrendtartási javaslatot, még pedig egyenesen a javaslat Il-ik könyve Il-ik czimében foglalt ,rendesu- és a III-dik czim 2-dik fejezetében foglalt „fellebbezési- eljárásnál" behozaudónak tervezett szóbeliség és közvetlenség tekintetében; és mivel a törvénykezés körében behozandó minden reform kell, hogy a gyors-jó és olcsó igazságszolgáltatást cz él ózza: épen e szempontokra lesz függesztve elmélkedésem egész iránya. Lássuk hát, hogy a rendes- és fellebbezési eljárásoknak a szóbeliség és közvetlenség elvére fektetése eredmény z-e a jelennél gyorsabb jobb és olcsóbb igazságszolgáltatást. Határozottan állítom, hogy gyorsabb igazságszolgáltatást nem eredményez, sőt ellenkezőleg lassúbbá teszi a perek lefolyását. Tekintve ugyanis egyes perfolyamot, az annak tárgyalását előkészítő periratok szerkesztése, kézbesítése sat. a Il-ik. 11-cz. 2. 8. 9. 14 §§-i értelmében legalább is annyi időt vesz igénybe, mint a mostani törv. rendt. szerint a rendes utu eljárás. Ámde e javaslat értelmében még csak ezután következik a perbejelentése, a szóbeli tárgyalás kitűzése — maga a szóbeli tárgyalás és annak folytában a jegyzőköny felvétele; és mindezen első tekintetre csak aprólékosságoknak tetsző dolgok a perlefolyását késleltetni fogják. Van azonban különösen egy kiemelendő körülmény, mely a perek lefolyását igenis lassúvá fogja tenni, és hihetőleg a hátralékok felhalmozását eredményezni; és ez abból áll, hogy naponként igen kevés pert lehet szóbelileg letárgyalni, és elintézni, sokkal kevesebbet mint a jelenlenleg divó rendes utu eljárás szerint. Ugyanis tudjuk, hogy a jelen törv. rendt. és birói utasítás szerint egy első folyamodásu törvényszék 2—3 terjedelme sebb pert, vagy 8—10 kissebb pert elintéz, és elintézhet naponkint. De bizony a szóbeliség és közvetlenség behozatalával reggeltől estig ott kell ülnie hogy csak egyetlen nagyobb pert, vagy 2—3 kissebb pert is elintézhesen. Ennek oka pedig abban rejlik, hogy a feleket csak bizonyos kitűzött órára lehet idézni, és ha valamelyik pontosan meg nem jelenne legalább egy óráig kell utánna várakozni (II. K. I. cz. 60 §.) Megjelenés után pedig (II. K. II. cz. 19. §.) elsőbben is a felperesi és alperesi kérelem olvastatik fel most, mely kétségtelenül vesz annyi időt igénybe mint az előadói előterjesztés. Ámde a javaslat szerint mégcsak ezután következik a sok szó, és ne ábrándozzunk azon hitben, hogy a sok szónak sok alja is ne legyen ; ne kecsegtessük magunkat azon reménynyel, hogy az ügyvédek átalában minél rövidebben igyekeznek magukat kifejezni! Ugyan kérem figyeljünk meg egy kisded sajtópert, mely épen igy szóbelileg tárgyaltatik, vájjon nem egész napi hivatalos óráit igénybe veszi-e a sajtóbiróságnak ? holott az esküdtszék vajmi ritkán tölt el csak fél órát is a bűnös vagy nembünös feletti tanácskozással. Eltelik hát az idő a szóbeli tárgyalással, még nagyon is eltelik. Pedig azt sem lehet ám mondani, hogy dolog nem lenne sok az első folyamodásu törvényszékeknél; különösen ha figyelembe vesszük, hogy ezen legújabb perrendtartási javaslat (I, K. I. cz. 7 §,) a járásbirák hatósághoz csak a 100 ftot meg nem haladó kereseteket utasítja, s ha figyelembe vesszük azt hogy ezen törvényszékeknél a fenyítő — és telekkönyvi ügyek hetenkint 2 napot bizonyosan igénybe vesznek. Mit szóljak végre a fellebbviteli törvényszékeknek a szóbeliség és közvetlenség elvére fektetett eljárására? szó sincs róla, hogy ezen eljárás ott is épen ugy meghozza gyümölcsét mint az elsőfolyamodásu törvényszékeknél, és eredményezni fogja az elintézetlen ügyek felszaporodását. Azt hiszem felesleges tovább időznöm e kérdésnél; mert figyelembe vévén a mondottakat, és azt, hogy mi nemcsak prókátor hanem orator nemzet is vagyunk, és uton útfélen örömest dictiózuuk: bárki is meggyőződhetik arról, mikép társasbiróságoknál a szóbeliség és közvetlenség a pereknek nem gyorsabb de sőt tetemesen lassúbb lefolyását eredményezi. Mert ne várja ám azt senki, hogy az elnök majd rendre utasítja a feleket, vagy megvonja a szót a hosszadalmas, fölösleges, és talán az ügyre sem tartozó előadások közben az illető ügyvédtől! Annak bizony csekély eredménye lesz, vagyha kierőszakoltatik az "eredmény, no még majd csak akkor lesz zaj, panasz és folyamodás, hogy az embert igazságában meg sem hallgatják, és kihallgatatlanul elitélik! így van ez a falusi szokás, és ezt nem lehet ám egyetlen §-al kettévágni! De ha már ezen legújabb polg. perrendtartás szerinti eljárás lassúbb menetelü volna is a jelenleginél, kérdés: nem jobb lenne-e az mint a mostani, nem biztosabban kiderittetnék-e az által az igazság mint a mostani által? Mert természetes dolog mikép az igazságszolgáltás jóságára nagyobb suly fektendő mint- gyorsaságára. Bátor vagyok azonban állítani, mikép a rendes és fellebbezési eljárásoknál a szóbeliség és közvetlenség behozatala jobb igazságszolgáltatást nem eredményezne, mint a mostani rendes utu eljárás felmutatni képes. Különösen két indokot hallottam eddig kiemeltetni a szóbeliség mellett jobb igazságszolgáltatás reményében. Egyik az, hogy az ügyvédek óvatosak lesznek általában igazságtalan kereseteket bevállalni, óvatosak lesznek különösen alperesi minőségben is „prókátori fogásokkal" — vagyis igaz néven nevezve a gyermekes, — hamis előadásokkal oda működni, hogy az ellenfél nem épen világosságban álló jogát elleplezzék. Másik az, hogy az ügyvéd mindazon ténykörülményeket előadhatja, s mindazon okmányokat kiemelheti a szóbeli tárgyalás alkalmával, melyeket ügye kedvező eldöntésére szükségeseknek tart. Mig ellenben a jelen eljárás szerint a referenstől függ hogy, mely ténykörülményeket terjesszen elő, és mely okmányokat olvasson lel a törvényszéki ülésben, és esetleg épen azokat hagyhatja el, melyeket a fél ha nem eldöntő sulyuaknak, de legalább figyelembe veendőknek tart. A vitatás alatti javaslat indokolása még meg nem jelent, és igy azt nem ismerhetem ; hiszem azonban, hogy ezen két előadott motiv ottan is szerepelni fog, és bár lehet, hogy más alakban, szebb ruhába öltöztetve; de értelme még is csak ez leend. Tagadom azonban, hogy amaz indokokban foglalt ezélzatok a szóbeliség és közvetlenség behozatalával eléretnék, mert az ügyvédi karnak. — valamint minden más testületnek, — voltak és lesznek gyanús jellemű tagjai, kik szembeszökőleg igazságtalan ügyeket is felvállalnak, nemcsak, hanem még kézalatt működnek is az ily ügyek fölélesztésére, és azokat a tárgyalás alkalmával hatásos színben igyekeznek felmutatni, s mindent elkövetnek a bíróság és ellenfél — sőt a közvéleménynek és félrevezetésére. És egy perczig se ámítsunk magunkat azzal, mintha a szóbeli tárgyalás épen ugy nem nyújtana alkalmat a csűrés — csavarásra mint az írásbeli, mert vannak elegen, kik, — bírván a szót és folyékon nyelvet — könnyebben félreve vezetik hallgatóikat, mint képesek volnának azt tenni írásban olvasóikkal. És bár első tekintetre álljon is a másik indok, miszerint t. i. az ügyvéd a szóbeli tárgyalás alkalmával mindazon ténykörülményeket előadhatja melyeket ügyére nézve döntőiknek tart: de komoly megfontolás után ki tagadhatná azt, hogy bárki emberfia, olykor lehet, és van oly kimagyarázhatlan hangulatban, melynek súlya alatt elfogult, szórakozott, annyira hogy bármely komolyabb foglalkozásra képtelen, de ha ezen csak ritkábban előfordulható esetet nem veszszük is fel, hány véletlen eset adhatja magát elő a szóbeli tárgyalás folyamában, melynek behatása alatt az ügyvéd különösen bonyolultabb kérdésekben egy vagy más fontos körülményt kiemelni, és előadni mulaszt, s ellenfele által szóhalmazba kevert egy más állítást megezáfolni feled, és e mulasztás vagy feledés pedig a Ill-ik K. I. czim 8 §-a értelmében hallgatag beismerésnek tekintetik. Ugyanazért az előnyt mit e tekintetben a szóbeliség nyújt, nem tarthatom oly fontosnak mily végzetes lehet a hátrány, mely az utóbb emiitett szórakozottság vagy más véletlen által előidézett mulasztásban mutatkozik. (Folytatjuk) Esdüktszéki Csarnok. /

>k ii(1 íszók i tií rgya ] ás. (Febr. 27.) (K 8 z v á d 1 ó — B u g a r s z k i Miklós, volt- póstatiszt ellen.) A v á d 1 e v é 1 igy hangzik: A Pp^ten megjelenő „Pester Journal'' czimtt politikai napilapnak m. 1870. évi 61. 62. 64. 65. 77. 78. 79. 81, 82. 83. 84. és 85. számaiban e felirat alatt : ..Wie es bei der Post zugeht." alájegyzés nélkül két rendbeli czikksorozat tétetett k8zzé, mely czikkekben Gervay Miliály ministeri osztálytanácsos, Rácz József pesti kir. postaigazgató, s Luger Károly ministeri titkár hivatalos tetteikre vonatkozólag a leggyalázóbb rágalmakkal illettetnek, s különben is a legaljasabb módon becstelenittetnek. E miatt általam a panasz-bejelentés a nevezett három állam- tisztviselő által által kiállitott meghatalmazás alapján a pestkerületi sajtóügyi vizsgáló biró urnái m. 1870 július 22-ik-én 287.*sz. a. benyujtatván, miután a vizsgálat eszközöltetett, mely által megá'lapittatott. hogy a panaszlott czikkek szerzője és közlője Bugarszky Miklós, elbocsátott kir. póstatiszt. ennek folytán van szerencsém az ide vonatkozó vizsgálati iratoknak becsatolása mellett a vádiratot a következőkben előterjeszteni. A vád tárgyát képező czikkekben Gervay Mihály, magyar ministeri osztálytanácsos, Rácz József idegi pesti kir. póstaigazgató. Luger Károly, ministeri titkár kettős minőségben rágalmaztatnak. és pedig elsőben mint közhivatalnokok hivatali tetteikre vonatkozólag, aztán mint magán személyek. Jelesül a" ..Pester Journal" m. 1S70 évi 61. számában előadatik, mikép a pósta- küldeménvek napirenden lévő sikkasztásának meggátlása végett a póstaigazgazgatóság részéről nem csak semmi intézkedés nem tétetik, hanem ellenkezőleg mindaz, miáltal hasonló szomorú eseményeknek eleje vétethetnék, mintegy combinált szándékossággal mellőztetik, továbbá, hogy a pénzküldemények elveszése miatt csak oly tisztviselők ellen indíttatik a szabályszerű birói vizsgálat és bünfeuyitő eljárás, kik a felsőbb tisztviselők kegyét "nem birják, ellenben oly tisztvilőknél, a kik kegyben állanak, a szabályszerű \ eljárás vagy egészen mellőztetik, vagy pedig, ha ez nem* mellőzhető. az eljárás akkép eszközöltetiK. hogy vád alóli felmentésnek kell bekövetkezni, mely állítás igazolására több rendbeli eset hozatik fel. A 62. számban folytatólag előadatik, mikép Budapesten tisztviselők, a kik kezein tuczatig menő levelek elvesztek, a felsőbb pósta- tisztek pártfogolása folytán kitűnő helyeken vannak alkalmazva, ellenben az oly tisztviselő, a ki önjogát, s a közérdekeket védi, csupán e merészségeért egyetlen egy levél elveszése esetében a leglázitóbb bánásmódban részeltetik, mi a fennforgó körülmények közt nagyon is természetes. Ugyanis a pesti kir. postaigazgatóság élén Rácz, volt helytartósági tanácsos áll, a ki — habár minden tehetséget, és szakképességet nélkülöz, csak azért alkalmaztatott e fontos állomásra, mivel Gervay Mihály min. osztálytanácsossal, mint országos pósta főigazgatóval a legbensőbb viszonyban áll, a kik egy harmadik, e czikkben meg nem nevezett, de a 83. számban Weidüiger Károly személyében kijelölt tisztviselővel, — nevezett ministeri osztálytanácsosnak szintén jó barátjával — a ki, mint pósta- ellenőr a pósta kárára elkövetett csempészségek miatt börtönbüatetést szenvedett, s még is jelenleg a pósta- számvevőségnél kitűnő helyben vau alkalmazva, nemcsak, hanem a kincstár kártalanítására oda itélt bizLapunk mai szániához félivnyi melléklet vau csatolva.