Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 11. szám - Fenyitő itéletek módosításáról - A vegyes házassági válópörökről

— 122 mert a birót azon kellemetlen helyetbe bozza hogy ha a fellebezéstó'l vagy semmiségi panasszal élő fél sommás perben a felebbviteli indokokat 15 nap után az ítélet kézbesítésétől számítva adja be — nem fótija tudni melyik határozat szerint az idézettek közül járjon el, vájjon a semmitőszéki döntvény szerint ideje kobeadott, a legfőbb itélőszéki döntvény szerint későn benyújtóit fellebbviteli indokokat elfogadja e vagv sem, — mert mind két esetben az egyik vagy másik félnek alapja van a további fellebbvitelre, — de a perlekedő felekre is joghátráunyal van a két ellentétes határozót, annyiban a mennyiben a pereldöntését mindenesetben késlelteti mert az egyik vagy másik fél az egyik vagy másik határozatra hivatkozva, beadványára hozott bírói végzést fellebbvinni fogja -^miáltal kikerüllietlenül a peibefejezése elhuzatik, — a mi az általánosan óhajtott jogszolgáltatás gyorsaságát akadályozza. De kívánatos Volna más esetekben is egy bizonyos határozottan kimondott elv követése, s így p'éld. a becsületsértési perekben azon kérdés iránt van e a becsületsértési perekben egy általábau az eskü altali bizonyításnak hehe vagy nem ? vagy lehet e a pót eskü oda Ítélésének helye? Ezen kérdés eldöntése égető szükség, mert azon perek számosak lévén, eldöntésükre nézve bizonyos irányelv megállapítása annál kivánatossabb, a mennyiben analóg esetekben különböző határozatok hozatnak, majd hely adatván a pótoskfmek, majd ismét a pútesküt megitélő első bírósági ítéletek felsőbb bíróságok által feloldatván. Igv a magvar curia mint legfőbb ítélőszék 1871 január 25-én 911/870 szám alatt hozott határozatával M. Zsigmond felperesnek T. Ádám elleni becsületsértési perében, melyben Pest szab. kir. város törvényszéke által a felperesnek a póteskü oda ítéltetett, és ezen itélet alperes fellebbezése folytán a m. kir. itélő tábla által indokainál fogva helybenhagyatott, — alperes további fellebezése következtében, — a másodbirósági Ítéletet megerősítette, — miáltal határozatilag kimondotta hogy becsületsértési perekben a póteskü általi bizonyításnak helye van, — ennek ellenében azon elfogadott elv szerint, hosy a becsületsértési perekben fenyitő természetüknél fogva eskü általi bizonyításnak helye nincsen. — más esetekben ismét a póteskü általi bizonyításnak hely nem adatot: így p. o. Kozma Ferencznek Grün Ignátz elleni és Rosenthal Jakabnak Rosentbal János elleni becsületsértési perekben a királyi táblafa pótesküt megitélő első bírósági Ítéletet megváltoztatta azon indokbúi! miután becsületsértési perekben fenyitő természetüknél fogva eskü általi bizonyításnak helye nincsen. így van a perköltségekkel is ezen perekben, egy ítéletben a királyi tábla és legfőbb Ítélőszék megítélt perköltségeket meghagyja, más esetben ismét azt kimondja, hogy a perköltségeknek a perkörülményeinél fogva helye nincsen. Tagadhatlan hogy anyagi codificált törvény hiányában nehéz meghatározni vájjon a becsületsértési perek a fenyitő perek közé sorolandók e vagy sem, mert nemcsak hogy ez iránt a nézetek igen eltérők, de az eddigi tőrvényszéki gyakorlat szerint, mely ezen perek eldöntésében követtetik, nem lehet ezen pereket szigorúan a fenyitő perek sorába számítani, mert habár ezen perek fenyitő természetét tagadni nem lehet, mindazonáltal mégis azok a magyar törvények szerint mindig a polgári bíróságok által biráltatván és jogiróink szerint a becsületsértés a polgári vétkek közé számitattván, el kell ismernünk hogy az eddigi gyakorlat szerint a polgári perek közé számittatnak, erre mutatnak a curiai döntvények is különösen az 1869 június 21-én 79 és 1869 július 5-én 131 sz. alatt kelt semmitőszéki határozatok, melyek kimondják „hogy addig mig a törvényhozás az ilynemű pereknek mily uton és mily bíróság által leendő elintézése felett tüzetesen rendelkezni nem fog, az eddig a polgári perek sorába tartozott becsületsértési pereknek hova tartozandósága iránt egyedül az 1868 XIV. t. cz. szabályai tekintethetnek mérvadóknak, ennélfogva nézetem szerint a becsületsértési pereket addig még a törvény máskép nem intézkedik a polgári perek sorába tartozóknak elismerni kell, következőig azokban az eskü általi bizonyításnak helye van.*) *) Reméljük miszerint ezen anomália, hogy t. i. a becsületsértési ügyek polgári uton intéztetnek el, midőn azok elbírálása kétségtelenül a fenyitő bíróság elé tartozik, és hogy a becsület elleni sérelmek egyáltalán pénzbirsággal toroltatnak meg, mielőbb meg fog szüntettetni. S zerk. A mi a perköltségek megítélését ezen perekben illeti kétséget nem szenved hogy azt megítélni kell, mert habár az 1720. 57. tcz. kimondja, hogy ezen perben költségeknek helye nincsen (expense non currant) mindazonáltal mégis tekintve hogy a polg. porrtartás az 1868 L1V. törvényczikk lett beczikkelyezése folytán törvény erejével bir, és annak 251 §. határozottan rendeli, hogy a perveszte fél a költséget megtéríteni tartozik, kétséget nem szenved, hogy ugy ezen utóbbi törvény rendeleténél fogva mely azon juridicus axióma szerint lex posterior tollit priorem és az átmeneti intézkedésekben kimondott azon rendelet szerint hogy a perendtartással ellenkező törvény hatályon kívül helyeztetik — a perköltségek megítélésében egyedül" a pprt. 251 fc}-a lehet mérvadó, és e szerint minden polgári perben tehát a becsületsértési perekben is, melyeket mint lentebb kimutattam, eddig a polgári perek köze számítani kell, a perköltségek megítélésének bolyé van. Fenyitő ítéletek módosításáról. / Ür. Fr i tul mnnn lUrnál üyyvM úrtól. Többször merült már törvényszékcinknél azon kérdés fel, vájjon van-e joga az első bírósági ionutidönényszéknek az ilelolbeii immár jogerejüleg kimondod büntetés végrehajtását bizonyos ídíig elhalasztani avagy némi tekintetben módosítani. Hogy világosabb legyen az, amiről szólni kívánok néhány példával kezdem. Valaki néhány havi fogságra vau itélve. Nagy családdal bir. Foglalkozása olyan, hogy rendesen a helybeli vásárok alkalmával keresi meg azt, a miből maga és családja a jövő vásárig él. — A büntetés tartama alatt két ilven vásár-idő lesz befolyandó. A büntetés megkezdése előtt tehát aziránt folyamodik az első bírósági fenyitő törvényszékhez, hogy engedtetnék meg neki, miszerint a büntetés folvamát a vásárok ideje alatt félbe szakithassa. Indokul azt hozza fel, hogy ezen kérelmének megtagadása esetében nemcsak maga szenvedne érzékeny vagyoni kárt, nemcsak családja lenne ez idő alatt Ínségnek kitéve, hanem — ha két vásáron át elmaradna — eme állandó keresményét is elvesztené. Mivel pedig a reá kimondott ítéletben sem ezen vagyonában szenvedondő kár, sem a kereset elvesztése büntetésül kimondva nincsen, a végrehajtás szó szerinti foganatosítása által súlyosabban és egészen másnemű büntetéssel is sújtatnék, mint amit az Ítéletben reá kiszabni, a bíróságnak szándékában állott. Egy másik példa, ha az itélet jogerőre enielkedtekor a néhány heti fogságra marasztott nő éppen várandós állapotban van, s aziránt folyamodik, hogy büntetésének megkezdése megtörténendett szülése utánig halasztassék. Földmivelő, ki büntetés idejének megkezdését az aratás utánig kéri elhalasztatni, mert külömben tetemes kára lehetne a gazdaságban. Vagy végre egy pénzbirságra marasztott, a ki aziráut folyamodik, hogy tekintettel vagyoni körülményeire neki a büntetési összegnek részletekben leeudő megfizetése engedtessék meg. Némely törvényszékeink kereken elutasítják maguktól az ilyen kérelmek elintézését, mert a felség kegyelmi hatásköréhez tartozónak tartják. Mások pedig a kérelem elintézését mindig saját hatáskörükbe tartozónak tekintik. Ezen felfogások egyike sem felel teljesen meg — igénytelen nézetem szerint a büntető jogtudomány mai követelményének. A elsőbirósági büntető itélet meghozatala és jogerőre emelkedése, vagyis a büntetés megkezdése között sokszor huzamosb időtartam folyik le, mialatt a vádlott és viszonyai lényeges változáson mehetnek át. — S ezen változások által sokszor az ítéletben kimondott büntetés a foganatosításban tetemesen súlyosabbá válhat, miut a minővel a törvényszéknek az itélet hozatalakor vádlottat a bűntett nagyságához képest sújtani szándokában állott. Az ítéletnek — a változott körülmények ellenére is leendő végrehajtása kétségtelenül igazságtalanság lenne ; valamint kétségtelen az is, hogy az itélet jogerejüsége még önmagában nem elég ok a végrehajthatóság jogosságához, ha annak tartalma nem nyugszik a való és tényleges viszonyok alapjain. Másrészről azonban tagadhatlan az is, hogy a jogerejü Ítéletben kimondott büntetés elengedése, megváltoztatása vagy részletezése bizonyos tekintetben a fejedelmi kegyelmi jog hatásköréhez tartozik. S igv nem lehet mondani, hogy egyáltalában nem áll jogában az eljáró fenyitő törvényszéknek megváltoztatni az itélet tartalmát, de azt sem, hogy mindig. Attól függ, hogy minő okokra alapítja az elitélt kérelmét. Ha jogossági, vagyis olyan okokra támaszkodik, melyek, ha az itélet meghozatalánál tudva lettek volna, a kiszabott büntetésre vonatkozólag befolyással ieendettek, a bíróság ezen folyamodványt perújítás iránti kérelemnek tekintheti, s ezen ujabbi adatok s viszonyokhoz képest előbbeni Ítéletét megváltoztathatja; mert perujilásnak ugy a mint a bűnösség kérdése iránt a büntetés neme és magassága tekintetében is helye van. P. o; Ha egy igen gazdag ember valami csekélyebb vétségért tetemes összegű pénzbirságra lenne marasztva; be bebizonyítja, hogy időközben önhibáján kívül elszegényedett, ezen változott és az itélet hozatalnál tekintetbe nem vehetett körülménynél fogva perújítással élbet, a viszonyainak immár meg nem felelő pénzbírság lejebb szállítása iránt. Ha ellenben az itélet módosítása iránti folyamodványban olyan okok hozatnak, fel, melyek a büntető jog es eljárás szabályainál fogva az itélet meghozatalánál és a büntetés minemüségének kimondásánál figyelembe vehető körülményekül nem tekinthetők, akkor kegyelmi folyamodványul veendő a beadott kérvény és a törvényszék által nem vétethetik érdemleges elintézés alá. Az irányadó eriterium nézetem szerint az, hogy ha az itélet módosítása ex capite justititiae kéretik, a bíróság által érdemileg elintézhető a perújítás elveihez képest: ha ellenben ex capite gratiae történik a kérelmezés, a fejedelem kegyelmi hatásköréhez tartozik. Jn vegyes házassági válópörökröl. Van sok gyönge törvényünk, de nehezen hiszszük, hogy van felületesebb és hézagosabb mint az 1868 XLVI1I. törvényczikk. Megérdemelné a foltozás nevét, ha lett volna mit foltozni, de így nem egyéb mint folt öltöny nélkül. Nézzük először mit foglal magában e törvény — roszat, másodszor mit hallgat el — szükségest. „1. §. A vegyes házassági válópörök a menynyiben a házassági kötelék érvényességét és az ideiglenes elválást, vagy a végképi fölboutást tárgyazzák az alperes illetékes bírósága előtt indít andók meg. és miután az alperes felett kimondott itélet jogerőre emelkedett, a per legfőlebb harmincz nap alatt hivatalból átteendő a felperes illetékes bíróságához, mely viszont a felperes felett hoz Ítéletet. Mindenik félre nézve egyedül saját illetékes bíróságának az illető fél saját hitelvei alapján hozott jogerejü ítélete kötelező.* Képzelhető-e nagyobb jogi képtelenség mint az, hogy az állam, uralma alatt álló ugyanazon jogviszonyra nézve két különböző, talán ellenkező Ítéletet ösmer el jogérvényesnek, — képzelhető e nagyobb physikai képtelenség mint az. hogy valamely egésznek részei közül az egyik rész a másiktól el legyen választva, mig a másik az egyiktől nincs elválasztva?! Ily visszáságokat lehetségesit az 1868 : 48 tezikk. midőn törvényileg kimondta, hogy: ha a katholikus szentszék saját hitelvei alapján nem találja helyét az elválásnak, a polgári törvényszék pedig protestáns hitelvek alapján helyét találja és kimondja azt, akkor a katholikus házas fél nem lesz házastársától elválasztva és államtörvény szerint hitestársául tekintetik oly személynek, ki tőle szintén államtörvény szerint jogérvényesen el van választva s házassági jogai s kötelességeire nézve irányában feloldva. Feleslegesnek tartjuk ezen törvény 2. §-a ellen, mely a szentszékek illetékességét fenntartja, polemizálni, miután ez már úgyis superált kérdés. Csak egy gyakorlati észleletet akarunk még ide igtatni, melyet ugy hiszszük minden ügyvéd, kinek vegyes házassági válópörökkel dolga volt, tapasztalhatott. A szentszékek mióta a törvénykötelezi őket, hogy a periratokat 30 nap múlva az itélet jogerőre emelkedése után a polgári törvényszékhez áttegyék s mióta ki van mondva, hogy itéletök a protestáns felet nem kötelezi, ez tehát saját bírósága elválasztó ítélete alapján uj házasságra léphet, többnyire ölbe teszik kezeiket s! nem hoznak végzést éveken át, mig a szám! talán sürgető kérvény végre rést nem tör a passiva resistentián. Lesznek ugyan, kik azt vé-