Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 10. szám - Jegyzetek a büntető igazságszolgáltatás tárgyában. [1. r.]

— 112 — véd (Counsel) foglalja el, ki mint jogi tauácsos a felek ügyészének tanácsot ad, ezeket a bizonyítás módja és terjedelme tekintetében utasítja, főként pedig a nyilvános tárgyalásoknál a felek jogait felfejti, és védelmezi, tanuk kihallgatásánál közreműködik, a bizonyítékokat analysálja — a bíráknak ós esküdteknek az ügy ténybeli és jogi állását előadja. Csak azok, kik az ügyvédség ezen teendőivel foglalkoznak, tarthatnak igényt a tudós ügyvédi karhoz való tartozandóságra és képezik századok óta azon négy szabad testületet, melyek ezek: Lmcoln's lun Iuner Temple, Middle Temple, Gray's [nn, s melyek mindegyike az idősb ügy\ródekből (Benchers) választott igazgató tanácscsal bír. Az ügyvédi jelöltek ezen testületekben nyerik elméleti és gyakorlati kiképezésöket. A felvételre nem szükséges bizonyos előképzés, hanem csak két Ügyvéd (Barrister) bizonyítványa, mely formalitás a végre, hogy a jelölt becsületes jelleme tanúsítva legyen. A tanulók kiképezésére az u- n. vitatkozási gyakorlatok (Mootings) szolgálnak, 1845-dik évben felolvasások vétettek gyakorlatim és 1851-ik évben a jogi tanítás tanácsa szerveztetett, mely a mindenkori sollicitor generál és a testület hét tagjából áll. A tanulók választásától függ ezen előadásokat hallgatni vagy időnként vizsgát tenni. A jelöltek azt. hogy az ügyvédi elhivatás gyakorlatában kiképezték magokat és hogy az ügyvédek közé felvételre miuősülvék, annak kimutatásával tanúsítják, hogy bizonyos számú törvényszéki gyűlések ideje alatt, melyek évenként négy ízben tartatnak, azon testület csarnokában, melybe magokat felvétetni óhajtják, a közös étkezésekben részt vettek. Egy sajátos praesumtio juriset de jure alapján azon következés vonatik ki ebből, hogy a jelöltek az illető testületben jelen voltak, a jelenlétből pedig a valóságos tanulás vélelmeztetik. Minekutánna a jelölt 3—"> évig a testületben (Inn) tartózkodott, bizonyos dijak fizetése mellett az ügyvédi karija felvehető lesz vagy mint kifejezik: ealled to the bar — az ügyvédi padra meghivatik és ez által az ügyvédség magasb állásába jut. Ekként a testület maga képezi ki és avatja fel az ügyvédeket (Barristers) t. i. azokat, kik a barrhoz tartoznak s kik hivatvák és képesitvék a gyakorlatra minden birodalmi törvényszékeknél, a vándor törvényszékeknél eircuits) szóval a köztörvény minden bíróságainál. Hosszasb gyakorlat után a barrister a testület cooptatiója által: sergeant at law, köztörvény-tudórnak avattathatik fel és ennek folytán egy szűkebb testületbe lép, a tudorok testületébe (Sergeant Inn). Ezen testülethez tartozik a magasb bírói személyzet. A tudór ügyvéd azon kitüntetésbe részesül, hogy a törvényszéki gyűléseken tárgyalásra kerülő ügyek sorrendjében ügyét elsőség illeti. Ezen ranghoz hasonló kitüntetésben részesít a „királyi tanácsos" (Queens Counsel) czim, mely a Lord Cancellar javaslata folytán a királyné által adatik. A gyakorló ügyvédek legnagyobb részt Londonban székelnek, hol az ország bármely vidékében felmerülő jogi igényeket belehet perelni. Irodáikat (Chamber) az Innék nagy kiterjedésű épületében tartják. Lincoln Inn igazgató tanácsa áll 56, Iuner Temple-é 42, Middle Temple-é 28, Grays Iun-ó 21 bencherből. Ezek között van számos birói személy, még számosb Queens Counsel, mindenesetre 7 évi gyakorlattal biró ügyvéd. Ezek gyakorolják a fegyelmi hatalmat a jogtanulók, illetőleg ügyvédjelöltek fölött egész a kizárásig (Expulsion) — a barristerek fölött a gyakorlattal két évig terjedő eltiltás, vagy a barr-tól végképeni elmozdítás által (Disbarring). Ezeu fegyelmi tanács gyakorlata, a szokás által szentesitett szabályokon alapulván, meglehetős enyhe, határozatai ellen helye van ugyan a felebbezésnek a birodalmi törvényszékhez, azonban ez igen ritka esetekben vezet eredményre. (Folytatjuk.) /jegyzetek a büntető ig;izs;ígszoig;íitatás tárgyábanii Engert Tivadar tiszti ügyén űrtől. Bármily tökéletes legyen valamely büntető törvénykönyv, ez még nem mindig biztositéka annak, hogy az állam büntető hatalma feladatának és ezéljának nn- feleljen; mert ez leginkább attól függ, vájjon a büntető igazságszolgáltatás körüli eljárás megfelel e azon czélnak, hogy az igazság kiderítessék, a bűnös büntetését ki ne kerülje, de egyúttal ennek javulása is elé essék. Az anyagi büntető törvény egyes kérdéseinek egyenkénti megvitatása az öszszesre való tekintet nélkül is megtörténhetik; igy p. o. vitatkozhatunk az emberölés és csalás fogalma, a bünkisérlet büntethetősége és .több az anyagi törvénybe való kérdések fölött, a nélkül hogy az ily kérdések egyenkinti és önállókig való megvitatása az anyagi büntető törvény más kérdéseire kelletlen befolyással birua. De másként van ez a büntető törvény azon részénél, mely az eljárást szabályozza, mert az eljárás egyes szabályait egyenkint szemügyre venni és megálapitani nem lehet a nélkül, hogy ezáltal az eljárásnak szükséges egyöntetűsége, és az igazság kiderítésére való czélszerüsége kisebb nagyobb mértékben ne koczkáztassék. Tekintetbe véve a feunebbieket sajnálkozással vettem és veszem, miszerint a büntető eljárást illetőleg szaklapjainkban eddig csak itt ott mintegy eltévedve odai jutott egyes fejtegetéssel találkoztam, mert í ez nton — mint már előadtam — az j előttünk levő kérdés megoldásához nem j juthatunk; és ez az oka, melyeknek jej len igénytelen jegyzeteim közretételüket köszönhetik. Megleszek elégedve ha a nálam jobb erőket felszólalásra birandom, I és megjutalmazva találandoin magamat, j ha ez uton avatotrabb szakférfiakat feli szólalásra birui sikerülend. Jegyzeteimnek két kiindulási pontja vau; az egyik az, melyszerint a czélszerü igazságszolgáltatás akadályai a büntető eljárást szabályozó törvény által elháritandók, — a másik az, hogy vannak akadályok, melyek elhárításáról gondoskodni nem a büntető törvénynek, hanem más ezenkivüli intézkedésnek feladata. Legelőbb is az utóbbiakra vonatkozólag, — ámbár nem a büntető törvénykönyv keretébe tartoznak — kisérteiidem meg észrevételeimet előadni. Ide tartoznak első sorban a nyilvánosságnak és a sajtószabadságnak kinövései. A nyilvánosság és sajtószabadság nélkül jogi államot képzelni nem tudok, de mint minden gyógyszer roszul alkalmazva méreggé válik, ugy a nyilvánosság és sajtószabadság is roszul alkalmazva a legszomorúbb befolyással vannak a büntető igazságszolgáltatás czéljainak elérésére. Képzeljük csak, miszerint a rendőri közegeknél valamely bűnvádi feljelentés történik. Á rendőri közeg nyomozásait nyilvánosan tegye, a sajtó a tárgyat azonnal átveszi, és a lapok rovataiban mint njdonságot kürtöli. Ez eljárásnak két rosz oldala van, ugyanis a nyilvános nyomozás által a vádlott tudja mennyire megy a rendőri nyomozásnak eredménye, és igy midőn vizsgáló biró elébe kerül, tudja, miről van a vizsgáló bírónak tudomása, minő kérdések tehetők neki, és a netán teendő kérdésekre előre kigondolhatja hazug mentségeit; de tegyük fel azt, miszerint a bűnös még nincs kinyomozva, ez esetben a bűnvádi feljelentésnek hírlapok utjáni közlése mintegy intésül szolgál néki, hogy a büntetés kikerülésére rnit tegyen. Mindkét esetben a bűnös kinyomozása ha nem is leheflenitetik, de mindenesetre a legnagyobb mérvben nehezíttetik, és mindkét körülménynek tulajdonitható az. miszerint a vizsgáló biró ritka esetben képes többet kinyomozni, mint a mennyit a rendőri közeg nyomozásainak eredménye gyanánt feljelent. Képzeljük azt. hogy a végtárgyalásuál a fiatal — még nem egészen romlott erkölcsű és a körülmények által a büu elkövetésére mintegy vezetett bűnbánó vádlott bűnét '"'szintén és töredelmesen bevallja, és a feletti bánatának félreérthetlen jeleit adja: az ítélő törvényszék a törvény értelmében kimondja felette Ítéletét, és az elitélt azon belső önmagának tett fogadalmával távozik a törvényszék sorompói elől, miszerint büntetésének kiállása után a bűntől őrizkedni fog. A napi sajtó a törvényszék tárgyalásait rovataiban közli, a a bűnös nevének egész kiuyomatása mellett olvasói kedveért egy egész romanticus elbeszélést közöl; mi ennek következménye? . . az. miszerint az ilyetén bűnös büntetésének kiállása után hasztalan igyekszik kenyerét becsületes uton keresni, mert polgártársai, kik elitéltetését a lapokban olvasták, tőle megvetőleg elfordulnak, és igy a társadalomtól megvetett és eltaszított egyéniség elhagyatottságában és elkeseredettségében a bűnbe visszaesik. Vájjon ki nem látja át, miszerint ily uton a jelen időben, midőn még fegyenezovó egyle\ teink nincsenek, a büntető igazságszolgál• tatásnak azon czélja, hogy a büuöst javítsa, el nem érhető*. Mindenesetre tehát a törvényhozásnak egyik feladata, miszerint a nyilvánosságnak és sajtószabadságnak ezen a közerkölcsiség rovására lézengő kinövéseit kiirtsa. (Folytatjuk.) Egy forint ötvenkileiicz krajezár. Timkó József ügyvéd nrtól. Nap nap mellett élesebb a vád honunk ifjúsága ellen, hogy hengye, munkakerülő, hivatalt hajhászó stb. A vád igaz, talán alapos is, de