Magyar külpolitika, 1944 (25. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 3. szám - Közép-Európa és a Balkán

MAGYAR KÜLPOLITIKA "5 Hanem a második világháborúban mindezek a foa> rások elégtelenek. Annál is inkább, mert hiszen most az elvesztett déiázsiai kaucsukvidékeket is pótolni kell! Az Amazonas völgye, mint századokkal ezelőtt, ma is dúsan termi a kaucsukfát, úgy, hogy az angolszászok iitt egy második kaucsuk-eldorádóna leltek. Csak az a bökkenő, hogy az őserdei táj jórészt járhatatlan, szűzi talaj; egészségtelen és veszedelmes és nehéz munkaerőt kapni, aki önkéntesen vállalkozik arra, hogy erre a gyilkos lázvidélkre költözzék és ott rendszeres munkát végezzen. De a szövetségeseknek kaucsukra volt szükségük minden áron — ezért kellett Brazíliának szakítania a tengellyel, ezért is kellett az angolszászok" oldalára állnia! A braziliai kormány ezután, Washingtonnal kötött egyezménye értelmében, maga vette kezébe a vadkaucsuk-vidékek ipari kiaknázását. Katonai mozgósításhoz hasonló intézkedésekkel a munkások ezreit indította és indítja ma is útnak az Amazonas őserdői felé, de egyúttal nagyszabású egészségügyi és szociális gondoskodással igyekszik őket és családtagjaikat az egészségtelen munka veszedelmétől megóvni! Az áttelepítések napjainkban már olyan méreteket érnek el, hogy valóságos népvándorlásról beszélhetünk! Minden esetre a legnatívobb és legdinamikusabb tömegáramlás ez Latin-Amerika eddigi történetében. És ezt a kaucsuk hozta létre! . . . Európában nem ilven módon, de azért nem kevésbbé nagyvonalúan folyik a kaucsukpótlás munkája. A németek, türelmes kísérletekkel végre megvalósították régi álmukat és új műgummijuk, a Buna, hír szerint, már nem marad a természetes mögött. Egy a hibája csak: drága! Ellenfeleik, az oroszok viszont hazájukban termő különféle növényekből vonnak ki újabban ikaucsuktejet. 1048 különféle, vizsgálat alá vont növényből 609 fajta bizonyult jó kaucsuktermőuek és ezek közül is elsősorban a „Kok-Sagis" és a „Krim-Sagis" nevűek. És itt újra megnyilvánul a kaucsuk politikai hatalma: a kaucsukban és persze egyéb nyersanyagokban is!> bővelkedő orosz haderő félelmes politikai fegyvere a Kreml urainak kezében még az angolszász szövetségesek felé is, mint a Szovjet akaratának érvényesítése számos időszerű és háború utáni politikai kérdésben! A nagy „kaucsuik-csata" tehát javában folyik. Most azonban kérdés, kinek a javára dől el és miKovalovszky István Textilkereskedelmi Rt. BudapestVII, Madách Imre-tér 2 Telefon: 424-369 lycn szerepet tölt majd be ez a szép, fehér tejszerű folyadék a jövő világpolitikájában . . . kit kárhoztat vereségre, kinek kezébe nyomja a győzelem lobogóját és a hatalmat, hogy az elkövetkezendő békeidőkre irányadó legyen a nemzetközi politikai életben? . . . Technikus Közép-Európa és a Balkán lila: Dr. Sármándi Sándor. A középeurópai helyzet és balkáni kérdés az elmúlt világháborút megelőzőleg is szorosan összefüggött egymással. A Közép-Európában komoly hatalommal biró államoknak mindig volt beleszólásuk a balkáni ügyekbe, ezenkívül a Balkánon volt Anglia szeme, valamint Oroszországé is. Amíg a kisáníánt fennállott és Szovjetoroszország a balti államok és Lengyelország által el volt szigetelve, Anglia pedig ismét visszavonult nagyrészt saját szigetbirodalmába, a Balkán szinte kikapcsolódott a nemzetközi politikai törekvésekből. Ebbe kétségkívül belejátszott az is, hogy az újjáépített Törökország súlypontját Ázsiába tették át. Voltak ugyan a Balkánon politikai törekvések, de ezekben a döntő súly feltétlenül Romániáé és Jugoszláviáé volt, ezenkívül a tágabb világpolitikai horizonttal biró Csehszlovákia gyakorolta a felügyeletet. A kisántánt felbomlásával az egész helyzet észrevehetően megváltozott. Románia összezsugorodott, a másik két kisántántállam szétesett, Középeurópia és a Balkán nagy része pedig német uralom alá jutott. A német törekvés természetesen az, hogy a Szovjetet, vagy legalább is hadierejét megsemmisítve és a partizánokon győzelmet aratva, saját tervei szerint végezze el e területen az újjárendezést, a vele szembenálló felek pedig az olasz front összezsugorodásával és a legújabb emigráns jugoszláv törekvésekkel kapcsolatban valószínűleg arra gondolnak, hogy idővel délről is támadjanak. Tisztában kell azonban azzal lennünk, hogy sem a középeurópai problémát, sem az új balkáni helyzet kialakítását nem intézhetik el maguk a harcoló csapatok, ebbe a nemzetközi diplomáciának is lesz beleszólása. Tisztában kell azonban lennünk, hogy Benemek az emigránsok között is vannak ellenlábasai (többek között Hodzsa), tehát kérdés, hogy terveit el tudja-e fogadtatni Moszkvában anélkül, hogy az komoly ellenzésre találna. Beneselőtt bizonyára nagyjában a régi Csehszlovákia lebeg, mely komoly módon beleszólhatna a balkáni kérdésekbe. A lezajlott moszkvai értekezleten, bivatajois jelentés szerint, Ausztria újból való felállítását is elhatározták. Már ez a gondolat is azt bizonyítja, hogy a pánszláv gondolat újjáéledésének és a Szovjet balkáni befolyásának újabb akadálvával állanak szemben angolszász részről is, mert a páriskörnvéki békékben megalkotott Ausztria is útjában állott — bár csak indirekt módon — a pánszláv törekvések-