Magyar külpolitika, 1944 (25. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 3. szám - A magyar külügy új vezetői

MAGYAR KÜLPOLITIKA HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM NEMZETKÖZI JOGI ÉS GAZDASÁGI FOLYÓIRAT 5. SZÁM. BUDAPEST 1944 * A magyar külügy űj vezetői Március hó 22-én jelent meg a hivatalos lapban a Kormányzó Ur Őfőméltósága legfelsőbb kézirata, amellyel kinevezte az új kormányt és annak vezetésével Sztójay Döme volt berlini követünket bízta meg. Az új kormány megalakulása döntő fordulatot jelent Magyarország legutóbbi történetében. A Sztójay-kormány személyi összetétele nyomban minden kétséget kizáróan mutatta, hogy az ország vezetése intranzingensen nacionalista kezekbe jutott, ami azt jelentette, hogy lényegbe vágó intézkedések várhatók a belpolitika te-én, a külpolitikában pedig minden kétséget kizáiőan és egyértelműen mutatkozik majd meg az a szoros barátság, amelyet a kormány Berlin felé képvisel. Az új kormányban Sztójay Döme miniszterelnök vállafta a külügyminiszteri tárcát is, úgy, hogy egyszemélyben ő lett a magyar külügyek felelős vezetője. Az új külügyminiszter nem hivatásos diplomata. A katonai pályát választotta élethivatásul, de pályafutása mégis úgy alakult, hogy már évek óta, mint a magyar diplomácia egyik legjelentékenyebb egyéniségét emlegették. Egyenes töretlen volt az az út, amely a pécsi honvédhadapród iskolából a miniszterelnöki és a külügyminiszteri bársonyszékig vezetett. Sztójay Döme a honvédhadapródiskola elvégzése után, 1902-ben került zászlósként a 20. honvéd gyalogezredhez, de a kitűnő képességű fiatal tisztet már 1910-ben a vezérkarhoz osztották be. Mint vezérkari tiszt szerepelt az első világháborúban, Bosznia, Hercegovina és Dalmácia katonai parancsnoka mellett a hadműveleti csoport vezetője volt. Az olasz hadszintéren a Dolomitokban egy hegyi dandár vezérkari főnöke lett, a háború utolsó réveiben pedig a hadseregfőparancsnokságnál működött. Diplomáciai pályafutása nem sokkal az első háború befejezése után kezdődött, amikor 1925ben Berlinbe vezényelték. Itt előbb mint vezérkari ezredes, majd mint tábornok, 1933-ig mint katonai attasé teljesített szolgálatot. Sztójay Döme kitűnő és értékes német katonai kapcsolatai már ebből az időből származnak. 1933 után ismét hazavezényelték, két évig a honvédelmi minisztérium elnöki osztályának volt vezetője, majd 1935-ben altábornaggyá nevezték ki. Nyomban utána nyugállományba került és megkapta a magyar diplomácia egyik legjelentősebb külföldi állomáshelyét. Gömbös akkori miniszterelnök kormánya rendkívüli követté és meghatalmazott miniszterré nevezte ki Berlinbe. Ettől kezdve megszakítás nélkül ő képviselte Magyarországot a Német Birodalom fővárosában és az otthoni, belpolitikai eseményektől és változásoktól függetlenül ápolta és mélyítette azt a németmagyar barátságot, amelynek szüntelenül tántoríthatatlan és meggyőződéses híve volt. Berlini működése során rendkívüli érdemeket szerzett, amelyeket magyar és német részről egyaránt elismertek. Magyarország Kormányzója titkos tanácsossá nevezte ki és a Magyar Érdemrend Nagykeresztjével tüntette ki, Hitler vezér és kancellár pedig a német Sasrend Nagykeresztjét adományozta neki. Ez a kiváló katona-diplomata tehát hosszú és eredményes diplomáciai szolgálat után került a magyar külügyek élére, hogy immár Budapesten is nagyobb hatáskörrel képviselje eddigi külpolitikai meggyőződését. Az új külügyminiszter egyik első ténykedése volt, hogy minisztériumának egyik legfontosabb osztálya élére, a --ajtóosztály vezetőjének Zilahi Sebess Jenőt nevezte ki. Zilahi Sebess Jenő uövancsak régebbi munkakörét folytatja, cs.ak immár nagyobb hatáskörrel és teljes felelősséggel. Évekig ez a fiatal, rendkívül tevékeny, erélyes és céltudatos diplomata volt a sajtóosztály helyettes vezetője, aki nagy tudással, tapintattal és hozzáértéssel találta meg az utat a magyar és külföldi sajtóhoz és aki a sajtó felé kölcsönös^ bizalmon és megértésen keresztül építette ki kapcsolatait. Amikor a megelőző kormány megalakulása után külföldi megbízatást kapott és Brassóba került