Magyar külpolitika, 1943 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 5. szám - A nemzetközi gazdasági együttmüködés feltételei

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 ván az égi áldás helyettesítését, egyre nőtt az állam, halványodott az egyéniség és egyre közeledtünk a háborúhoz, mely hivatva van nem dönteni — hanem cselekedetekbe öltöztetni az indulatokat, melyeket e megoldatlan alapkérdés fölkavart. Azok az apró és mellékeseménynek látszó viták és küzdelmek, melyek— például — Franciaországban az Egyház és az állam elválasztásánál jelentkeztek, olyanok voltak, mint a tűzhányó mély morajlása és könnyű füstfelleg a kitörést megelőző időben. A teljesen elvilágiasodott állam nem tud felelni arra a kérdésre, hol a helye, mi a szerepe, mik a jogai az egyénnek az állam keretébe és hatalmába szorítottan? És mivel e kérdésre nem tud feleletet adni, viselnie kell következményképpen ezt a háborút, mintegy istenítéletre bízva kérdéseit, melyekben maga nem tudott bíró lenni. A tűzhányó kitört s fellege elborítja az egész világot. Mikor csillapul le vészes kitörése? Ez a vég akkor lesz eljövendő, ha egyre többet gondolnak az erkölcsre, felebaráti szeretetre, testvériségre, — ha az állam belátja, hogy az Egy ház testvére és elválaszthatatlan segítőtársa, ha az állam belátja, hogy nemcsak Caesarnak kell megadni, ami Caesaré, hanem Istennek is, ami Istené. Az állam és az egyén jogai e mondásban foglaltatnak. E viszony kettősségén és örök voltán nem lehet változtatni, ha az embert nem akarjuk rab szolgaságba, vagy, ami szintén nem más. mint rabszolgasás, törvényen kívül helyezni. A jövő rendjének és békéjének e kettősségen kell nyugodnia, vagy egyáltalán nem lesz béke és nem lesz jövő sem. Mi, magyarok legkevésbbé távoztunk e[ a középkori állam- és egyházszövedéktől. Mindig megőriztük e nemes kettősséget s országunk Mária országa volt s ha volt kor, mely — az uralkodó divatnak hódolva — nem domborította ezt ki, legalább nem tagadta meg s elvben mindig tisztán fenntartotta. A magyarság mindig tudta és érezte — s ez legnagyobb érdeme — hogy minden igazság keresztény. A keresztény igazság mindig tisztán, érthetően, össze nem zavarhatóan állt előttünk. Mindig ki tudtuk fejezni gondolatunkat, tehát mindig emberségesek tudtunk lenni. Szertelenség, túlzás itt nem talált kedvező talajra. Forradalom, háború épp ezért itt nem éreztethette legforróbb extázisát, őrjöngéseit. Sem az állam mindenhatóságának, sem az államot elvetni akaró anarchiának nincsenek itt meg az életfeltételei. Mindig tudni akartuk, milyen elv védelmét bízzák ránk s csak, ha ez az elv megfelel az igazságnak, akkor állunk mellé. Kpp ezért harcunk sohasem a gyűlöleté. Nincs tehát nép, mely könnyebben mutathatna a béke, vagyis a világ új rendje felé, mely könnyebben megtalálhatná a béke tiszta fogalmainak kifejezését, mint a magyar. Előttünk kiteregetve az igazság, akár alaptételeiben, akár legfinomabb elágazásaiban. Különbséget tudunk tenni jó és rossz között. Nincs kétely, nincs ingadozás, nincsenek zavaros fogalmak. Csak a keresztény igazsághoz kell mérnünk mindent. Megfelel-e Krisztus tanításánakV A kereszténység parancsainak? A kereszténység tévedhetetlensége a miénk s az igazság akkor igazság előttünk, ha méltó ahhoz, hogy keresztény legyen. Mi még megőriztük az Egyház és állam öszszefonódotíságának alapelveit és érezzük, hogy minden állami és államfölötti rendelkezésnek, — melynek alapelveit most oly lázasan keresik — az Egyház és állam kettősségének régi elvéhez kel! közelednie. A világ vezető politikusainak fel kel! találniuk azt, amit ő előttük a kereszténvség már föltalált. Sem az állam, sem az egyén nem lehet .sem minden, sem semmi. Az állami mindenütt jelenvalóság valóságos bálványt teremt, a bálványozás minden kárhozatos következményével. Nincs tehát sürgősebb tennivalónk, mint az állam és egyén viszonyáról szóló fogalmakat tisztáznunk, vagyis a keresztény igazsághoz mérnünk. Azután pedig törhetetlenül kelt ragaszkodnunk e fogalmakhoz, melyek az államot is, egyént is a maga köréhez, jogához, méltóságú hoz, szabadságához juttatják. E tétel megtalálása, vallása, megtartása jelenti szabadságunk, földi boldogságunk, békességünk fenntartását. Ha e fogalmakat kiemeljük a köréjük ma fonódó zavarosságból, az emberi közösségek alaptörvényévé tesszük s az Istentől ránk bízott talentumot megszaporítva, az egész föld törvényévé teszszük, akkor elmondhatjuk, hogy oly szellemi erőfeszítést tettünk, mely hatásában, tartósságában felülmúlja a háború minden fizikai és fegyveres erőfeszítését. Marius. A nemzetközi gazdasági esyüttíiiüködés feltételei Irta: Ajtay József A háború a nemzetek közötti gazdasági együtt, működés régi kapcsolatait részben szétszakította, részben azonban a szembenálló hadviselő csoportokon belül az államok között oly szoros viszonyt és összefüggést hozott létre, amilyenre eddig példát nem találunk. A két tábor külön-külön szinte gazdasági egységként jelentkezik. A háború parancsoló kényszere fűzi egybe gazdasági tekintetben azokat az országokat, amelyeknek életbevágóan fontos közös érdeke a győzelem pálmájának elnyerése. Még javában tombol a világtörténelem legnagyobb arányú háborús mérkőzése, de egyre több szó esik annak szükségéről és számtalan terv merül fel arra nézve, hogy a nagy háborút majdan lezáró békekorszakban minél szelesebb körben újra helyre kell állítani a nemzetközi gazdasági együttműködés feldúlt rendjét és meg kell teremteni annak szilárd alapjait. A két világháborút megelőző békeidők meggyőzően tanúskodnak arról, hogy a mult század második felében és e század elején mutatkozó páratlan gazdasági felvirágzásnak mily hatalmas emeltyűje volt az országok között végbemenő és