Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 8. szám - Az indiai válság. 1. [r.]

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA érckészletének mintegy 40%-a szakadt el Erdélylyel, s az országfeldarabolás a vasérctermelés 83.1%-ától fosztott meg minket. Trianon csak gyenge tartalmú vastelepeket (Rudabánya) hagyott meg Magyarországnak, mintegy 300 ezer tonna cvi termeléssel. Az I. gyarapodás a szepesgömöri Érchegység déli bányáinak visszatérte folytán a magyar vasérctermelést megkétszerezte. A visszatért erdélyi részek vasé'rctermelése nem jelentős, mégkevésbbé a Délvidéké. A régi Magyarország rézérc-, aranyérc-, ezüstérc-, só- és bauxittermelésc teljes egészében a trianoni határon tul maradt. Ezek közül a bauxit az országíeldarabolás után a trianoni területen is bőségesen került kitermelésre. Sóellátásunkat már Kárpátalja visszacsatolása biztosította, mely Aknaszlatina sóvidékeivel negyedmil'iós békebeli sótermelésünknek mintegy harmadrészét visszaadta. Erdélyben a termelés nagyobb ielét képviselő marosújvári sótelepek nem kerültek vissza, dc Désakna, Aknasugatag, Rónaszék s a kitűnő asztalisót szolgáltató Parajd sóvidekei további feleslegeket biztosítanak az oszágnak. Nagymultú fémbányászatunkat elragadott termékeink közül az északi (I.) uv^rapodás a vason kívül a teljesen hiányzó antimonérccel, s némi rézérccel gazdagította. Még jelentősebb az erdélyi szerzemény. A fémtermelés gócát jelentő erdélyi Érchegység kívül maradt a határon, az ércekben szintén gazdag Nagybánya környékével azonban arany, ezüst és egyéb tartalmú ércelőfordulásokat kaptunk vissza s bányászatunk sokoldalúvá vált. Az erdélyi aranytermiies negvedreszét, az ezüsttermelésnek pedig háromnegyedrészét köszönhetjük a keleti határrevízíónak. Erdély bányáiból ólcm, horgany, pirit, bauxit, mangán, réz, kén stb. is nyerhető. Magyarország ipari aranyból önellátóképes, több fémből pedig behozatalát számottevően csökkentheti. A területnagyobbodás a trianoni Magyarország 4 ezer gyártelepéhez északon mintegy 300-at, keleten 600-at hozott vissza. A területvisszacsatolások külkereskedelmi mérlegünkben fontos eltolódásokat okoznak. Mezőgazdasági kivitelünk — normális idők jöttével — mindenesetre csökkenni fog egyes nem önellátóképes területek visszacsatolása miatt, viszont ipari exportlehetőségeink növekednek. Behozatalunk legnagyobb, évenkint 50—60 millió pengős fatétdét a kárpátaljai és erdélyi erdők visszatérése remélhetőleg teljesen el fogja tüntetni. A közlekedésben súlyos vérkeringési zavaroka okozó trianoni béke a vasutak vonalhosszából 57.6, a közutakból 59.8%-ot vágott le. Az anyaország vasutvonalhossza 19.723 km volt, melyből a trianoni területre 8363 km-nyi hálózat esett, li hálózat hossza már a területvisszacsatolások előtt 8671 km-re emelkedett, a területgyarapodás után a vasutak vonalhossza közel 14 ezer km. Hasonló arányban gyarapodott közúti közlekedésünk. Az elsorolt adatok minden beszédessegük mellett sem tudják megfesteni a revízió igazi jelentőségét. Az adatok mögött húzódik meg a megcsonkított ország emberfeletti küzdelme az anyagi létfeltételekért, a kulturális, szociális haladásért. A revízió sok visszahozott kincse — magasszintü irodalom pl. Erdélyben klimatikus és idegenforgalmi értékek stb. — számokban alig becsülhető lel. Az adatokban nem juthatott kifejezésre az sem, hogy a terülctgvarapodás a további fejlődés milyen lehetőségeit nyitotta meg. Pedig bizonyos, hogy az országhatárok s egyben vámhatárok leomlásával élénkebb külkereskedelmi forgalomra, pezsdült idegenforgalomra, munkalehetőségekre nyílott alkalom, nem is szólva arról, hogy régóta megszakadt családi, baráti és rokoni kapcsolatok is felujúlhattak. A terülctrevíziókkal érvényesülhet az idegen iga alatt kiuzsorázott területeken a magyar szellemi, technikai fölény, a szakértelem irányítása, amely az átmenet zavarai után hatalmas gazdasági és kulturális fellendülés alapjait vetheti meg. Az indiai válság. 5rta: Dr. Váli Ferenc I. Az elmúlt hónapokban India megint egyszer a világpolitika érdeklődésének középpontjába került. Két okból történt ez, mely két ok természetesen egymással is összefüggésben áll: japáni csapatok elfoglalták India keleti szomszédságát, Burmát, mely még 1937-ig közigazgatásilag Indiához tartozott; a mult év decemberében kitört keletázsiai háború egyszerre újabb fordulatot adott India önkormányzata, illetve függetlensége régóta vajúdó kérdésének. Nem lehet természetesen még a legcsekélyebb mértékben sem érinteni egy cikk keretében mindazokat a történelmi, földrajzi, néprajzi és politikai szempontokat, melyek következményeként India mai helyzete és legfőbb problémái előállottak. Ezért ez a tanulmány csak áttekintését kívánja adni a mai helyzet történelmi előzményeinek és a brit uralom kialakulásának, tehát egy rövid hozzájárulás a kérdés megismeréséhez. Helytelen Indiát egy országnak vagy egyetlen nép által lakott területnek tekinteni. India, mindaddig, míg az angol uralom alatt (de akkor sem teljesen, mint látni fogjuk) nem egyesült, csupán földrajzi és nem politikai fogalom volt. Területe akkora, mint Európa területe Oroszország nélkül, lakossága ma közel 400 millió. Egységes nyelvet nem beszélnek, mert északon a szanszkritból leszármazott számos nyelv divatos, mint a hindosztáni, a bengáli, az urdu, panzsabi, gujarati stb., melyek azonban annyira eltérnek egymástól, mint a francia és olasz, vagy angol és német; délen a dravida nyelvcsalád egyes ágait, így a tamil, telugu vagy karaniz nyelveket beszélik, amelyek viszont már teljesen érthetetlenek az északiak számára. Ennélfogva nem lehet azon csodálkozni, hogy különböző vidékekről származó müveit indiaiak csak angolul beszélhetnek egymással, N agy. hogy a függetlenség előharcosa gyanánt küzdő kongresszus párt értekezletein is az angol nyelvet használják. A vallás India népeit két nagy táborba osztja; de ez csak a két nagy tábor, mert c két nagy vallás, a hindu és mohamedán valláson kívül számos más felekezet taüiai is élnek Indiában, így a sikhck (cz mohamedán és hindu elemekkel vegyesen