Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 8. szám - Népközösség - álllami sorsközösség

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA A második fejezet szerint a hit után a második helyet az Egyház tartja. Ki is az Egyház méltóságát kisebbíti, vagy gyalázza, az Kriszusnak testét törekszik megcsonkítani. A királyok székét a főpapok rendje ékesíti. Drágalátos fiam, legyenek ők a te véneid. A királyságnak negyedik ékessége a főembereknek, ispánoknak, vitézeknek hívsége, erőssége, serénysége, nyájassága. Mert ők az országnak vé- í dői, az erőtleneknek oltalmazni, az ellenségnek / rontói, a határszéli tartományoknak növelői. A türelmességnck és törvénytevésnek megtartása a királyi koronának ékessége. Dávid király és próféta mondja: Isten, a te ítéletedet adjad a királynak. Ha bírni akarod a királyságnak tisztességét, szeresd az igaz ítéletet. Ha bírni akarod éltedet, légy türehnes. A békességtűrő királyok uralkodnak, a türelmetlenek pedig kegyetlenek. A vendegekben és jövevényekben oly nagy haszon vágyón, hogy a királyi méltóság hatodik helyén méltán tarthatók. Mert kezdetben azért növekedett a római birodalom, mert sok nemes és bölcs gyülekezett ott különb különb részekből. Mert miképpen különb-különb részekből jönnek vendégek, különb-különb nyelveket és szokásokat tanulságokat és fegyvereket hoznak magukkal.. . Egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és romlandó. A királyoknak törvénytevő székén a tanács igazsággal foglalja el a hetedik helyet. Mert tanács által tétetnek királyok, intéztetnek országok, védelmezíetik a haza, indíttatnak háborúk, vétetik győzelem, elűzetnek az ellenségek, hivatnak barátok, rakatnak városok és elrontatnak ellenségeknek táborai. Az én szokásaimat pedig ké'tség nélkül kövesd. Mert nehéz neked eme tartománynak uralmát tartanod, ha nem léssz az előtted uralkodó királyok szokásainak követője. Melyik görög igazgatná a latinokat görög erkölcsöknek szerinte avagy melyik latin igazgatná a görögöket latin erkölcsöknek szerinte? Az imádság gyakorlása a királyi üdvösség legnagyobb kiérdemlője. Valahányszor Isten templomába mégy, ezenképpen beszélj: küldd el. Uram, a bölcseséget, hogy velem legyen és velem munkálkodjék, hogy tudjam, mi kedves előtted minden időben. A jóságos cselekedetek rendje teszi teljessé a királyok koronáját. Mindezekből tevődik egybe a királyi korona. Ezen útmutatásából kiemelkedik ez a mondat: Ha megrontani törekedd, mit én építettem, vagy amit én gyűjtöttem, te széjjelhányod, bizony a te országod nagy szenvedéssel fog szenvedni. Minden nélkülözhető darab meleg ruhát szolgáltass be a harctéren küzdő katonák részérel Íme, a szellem, melyhez nekünk épségünkben, szenvedésünkben, fájdalmainkban, vagy gyarapodásunkban fordulnunk kell. íme, az örök magyar parancs, az örök magyar magatartás Szent István első királyunk el nem múló intelmeiben. Marius. Népközösség - ál la mi sorsközösség. Irta: Török Árpád. Az utolsó évtizedek kisebbségpoütikai irodalma sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel. Lehet mondani, ez volt a központi problémája. A kérdést túlnyomórészt a kisebbségi érdekek szemszögéből tárgyalta. Vagyis mindig azt kutatta, mennyire lehet a nemzetiség külön életét az állami sorsközosség ellenére is biztosítani. Ez a szemlélet azért volt indokolt, mert a modern állam, amely csaknem mindenütt a nemzeti állam ideálját igyekezett megvalósítani, ezen törekvésével természetesen bizonyos fokig veszélyeztette a nemzetiség külön népi egyéniségét. Tehát azt kellett magyarázni, hogy állam es kisebbségi nemzetiség megférnek egymás mellett, illetve az államnak nem szabad a nemzetiségek népiségéí veszélyeztetni. Sőt az elméleti megállapítások ezen is túl mentek, amennyiben felállították a tételt, hogy a nemzetiség bizonyos fokig szerves egész az állam határain kívül élő ugyanazon nemzetiségi csoportokkal, még akkor is, ha ezek egyike külön nemzeti államot tart fenn. Ez tulajdonképpen a népközösség igazi értelme. Annak politikai határok nem szabnak korlátot, hanem csak a származás, nyelv, érzelem és más kritériumok által alkotott népiség. A kérdésnek ez a beállítása, mint mondottuk, teljesen jogosult volt. Jogosult volt nálunk Magyarországon is. Egyrészt azért, mert különösen a dualizmus korában, mint mindenütt Európában, nálunk is a hangsúly az államon volt es pedig a nemzeti államon, amelynek szempontjából a nemzetiségeknek a népi különvalóságra való törekvése veszélyesnek látszott, amiért is az a felfogás alakult ki a közvélemény egy részében, hogy ezt a lehetőség szerint megakadályozni kell. Másodszor pedig azért, mert a trianoni korszakban a nagyobb Magyarország hitvallása megkövetelte, hogy a visszacsatolandó nemzetiségek felé is tisztázzuk elvi álláspontunkat ebben a kérdésben. Az utóbbi két évtized magyar közvéleménye sokáig vajúdott ezzel a kérdéssel, végül is azonban egy tisztultabb felfogás alakult ki, amely elismeri a népközösséü itt ismertetett elméletét és jogosultnak tartja a nemzetiségek népi különéletre való törekvését. Ez ma nemcsak a közélet vezető rétegeinek a felfogása, hanem kormányzati program is, amit a jelenlegi kormányelnök, Kállay Miklós is erősen kihangsúlyozott. Nemcsak elismertük ezt a felfogást, hanem egyben gyakorlatilag megvalósítottuk az új elveket messzemenő népi külön életet biztosítva a