Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 6. szám - A Balkán és Közép-Európa

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 szága. Épp úgy meg akarja szabadítani Magyarországot történelmi nyűgeitől, mint ahogy ezek akarták. Az olaszok eddig minden szabadságharcunkban résztvettek és a Cesarini Juliánok, Kapisztránok. Szent Kamillok és Montik mellé most odasorakozik a megújhodott Olaszország vezetője is és védi Magyarország igazát. Az a politika, mely megmásítja céljait, elismeri, hogy vagy a múltban tévedett, vagy a jelenben téved. Olaszország azonban sohasem tévedett Magyarország iránt való politikájában. A bécsi döntés visszajuttatta Magyarországnak Erdély egy részét. A cselekvő politikának számolnia kell a körülményekkel. Az elméleti, tehát követendő politikának nincsenek ilyen korlátai. Yellani-Dionisi könyve a magyar lélek alkotásának látja egész Krdélyt és ezzel megnyitja a követendő okisz politika magyar vonalának nagy távlatait. —s. A Balkan és Közép-Európa. Irta: dr. Göllner Aladár. A jelenlegi világháború kellő közepén — ellentétben az elmúlt világháborúval — a szembená!ló hatalmi csoportok máris foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogyan fog a háború utáni Kurópa képe kialakulni. Természetesen minket ebből a szempontból, földrajzi helyzetünk következtében, elsősorban az érdekel: hogyan fog a saját, azután pedig a bennünket környező balkáni és középeurópai népek sorsa fordulni? Ha talán még korai is lenne e tekintetben jóslásokba bocsátkozni — már ami a közelebbi részleteket illeti — talán még sem árt, ha a magyar külpolitikai közvélemény tisztában van azzal: hogyan képzelik e kérdések rendezését azok, akik egykor Közép-Kurópában s a Halkánon uralmon voltak s ma a velünk szemben álló táborban igyekezne': azt folytatni, amit i világháború idején c'kezdtek. Tcrmészelcsen elsősorban ismét Bcncsről van szó, s azután azokról, akik több-kevesebb jóindulattal, néha talán jóhiszeműen, de mindenkor szerencsétlen kézzel nyúltak hozzá külpolitikai kérdések rendezéséhez vagy foglaltak azok tekintetében állást. Taine egy adott történelmi kor világos megértéséhez mindig „szöveget" követelt — donnez moi un texte mondotta — mert szerinte csak a szövegek s nem az itt-ott elhangzott szavak azok, amelyek egy adott történelmi kor átértésére alkalmasak, még ha e szavak élő s sokszor szerepet játszó személyek ajkáról is szállnak el. Tehát rövidre szabott mondanivalóink során mi is három szöveget fogunk tekintetbe venni. Először lássuk tehát a még 1940 november 11-én Londonban aláírt cseh-szlovák-lcngye' megállapodást, azután az 1942 január 15-én kötött görög-jugoszláv szerződést, végül pedig a „Times" című londoni lap egy félhivatalos közleményét, amely egy cschszlovákjugoszláv-lcngyel-görög szövetség tervezetről szól. A cseh-szlovák-lengyel megállapodás, amely az „ideiglenes" cseh-szlovák és a lengyel kormány között jött létre, csak általánosságokban mozog. Két szakaszból áll, amelyek közül az első kijelenti, hogy a két ország „véglegesen békét köt" egymással s pontot tesz hűsz éves rosszviszonyuk végére; ezenkívül hangoztatja, hogy mindkét ország a háború után mint önálló és független hatalom óhajt élni az új Európában, szoros gazdasági és politikai kapcsolatban egymással. Kz a kapcsolat odáig megy, hogy ez lesz az alapja annak az új középeurópai federációs alakulatnak, amelyben természetesen Benes Magyarországnak is bizonyos — csak nagyon alárendelt szerepet — szán. A megállapodás második része még inkább mozog általánosságokban s egy igen kevéssé sikerült vezércikk hangján Németország ellen foglal állást, felszólítva mindenkit, hogy küzdjön ez ellen a hatalom ellen. A dolog lényege az, hogy Benes szerint egy új középeurópai federációra van szükség, amelynek két pillére Lengyelország és Csehszlovákia lenne. Térjünk át ezután a második szövegre, a görög-jugoszláv szerződésre, amely a hangzatos „Balkán Unió" elnevezést veszi fel s amelyet az angol lapok a legnagyobb lelkesedés hangján ünnepeltek aláírása alkalmából. A balkáni és középeurópai kérdésekben sokszor oly tájékozatlan londoni sajtó ettől a Balkán örök békéjét várja — majd meg'átjuk alább — milyen Feltételek mellett. Ez az „Unió"-szövcg három fejezetből áll. Az első az új Unió közös szerveivel foglalkozik. Ezek politikai, gazdasági és katonaiak. A katonai jellegű közös szerv permanens-nek van deklarálva. A második fejezet körülírja, hogy e közös szerveknek mi íulajdonképen a feladata? Elsősorban politikai. Közös külpolitikai s minden olyan külpolitikai kérdésbe.! közös eljárás, amely a két ország érdekeit akár csak a legtávolabbról is érintheti. Azután gazdasági. Közös vámtarifa s közös pénzegység. Közlekedési utak kiépítése az Unió tagjainak katonai es gazdasáVi erdekei figyelembe vételével. Végül katonai. Közös stratégiai „védelmi" terv kidolgo zása a két ország — hivatalosan az Unió — számára. Közös fegyverkezési intézkedések. Katonai természetű információk kölcsönös kicserélése. Mindez eddig csak ártatlannak iá^szó szervezés s egyelőre az ábrándok világába tartozó elgondolás. Most jön azonban a harmadik, igen rövid fejezet. Ez úgy intézkedik, hogy csak azok a balkáni álla mok csatlakozhatnak az Unióhoz — természetesen az alapítók engedélyével — amelyeket „szabad" és ..törvényes" kormányok vezetnek. Tehát egy katonai egyezményt köt két ország s az egykori népszövetség mintájára, csak azok válhatnak ez Unió nak nevezett szövetség tagjaivá, amelyek — alávetik magukat az alapítók kívánságainak. Ezekről pedig mindenki sejtheti, hogy milyenek lehetne. A híres bismarcki mondással élve, az új Balkán! ínió alapítói szintén „semmit sem felejtettek, de semmit sem tanultak" a legutolsó húsz esztendő történetéből. . . De mindez magában véve nem sokat jelentene az új középeurópai rendezés szempontjából, ha a két csoport között nem jönne valamiféle közeledés létre. Ugy látszik gondolt erre maga Benes is. Bizonyíték erre a „ Times" című londoni lapnak egy igen zavaros, sőt zavart hangú közleménye, amely