Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 5. szám - A vendek

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA lyamán még kísérlet sem történt arra, hogy elszakadjanak, vagy valamiképpen is a magyarság ellen forduljanak. A fönmaradt adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a vendek már az országalapítás első századaiban valamennyien jól beszéltek magyarul amellett, hogy megőrizték nyelvüket. A magyarság pedig, mindig szeretettel és megértéssel fordult legkisebb nemzetisége felé. Az adatok egész sora bizonyítja, hogy a vend nép többsége már a XIII. századtól kezdve tudott magyarul és szellemi élete magyar volt. Ezt bizonyítják a XIV. században épült tótlaki, bántornyai, martonhelyi, muraszombati templomok és a falaikon ma is látható freskók, melyek a bibliai jeleneteken kívül a magyar szentek, Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Erzsébet életéből vett jeleneteket ábrázolnak. A török hódoltság korából a kanizsai basa, magyarnyelvű rendeleteket küldött a vend községek elöljáróinak. A reformáció és az ellenreformáció korából fennmaradt egyházi jegyzőkönyvek és iratok bizonyítják, hogy c vidéken a lelkészek magyarul prédikáltak. Az egyházi felsőbbségek az embereket magyar nyelven hallgatták ki, a vend férfiak az egyházi gyűléseken magyarul szólaltak fel. A magyar-vend közös életnek legközvetlenebb dokumentumai a családnevek. A vendség jelentékeny részének magyar családneve van. Ennek a területnek a hovatartózandósága ezer éven keresztül soha nem volt vitás. Mégis a jugoszlávok a monarchia összeomlása után Jurisich kapitány parancsnoksága alatt csapatot állítottak össze, melyet lovassággal, gépfegyverekkel és tüzérséggel láttak el. Éz a csapat 1918 december 26-án betört a Vendvidékre és elfoglalta a Vendvidék főhelyét Muraszombatot. A vendek azonban nem fogadták el ezt az erőszakkal teremtett helyzetet, hanem titokban megszerveződtek és Bednyák Vince vezetése alatt 1919 január 2-án megtámadták a jugoszláv csapatokat Muraszombatban és kiverték onnan azokat. A muraszombati csatának meg volt a maga hatása. így a szlovéniai kormány egyik vezetője kijelentette, hogy Jugoszláviának nincs szüksége a Vendvidékre. Ennek a csatának tulajdonítható az is, hogy a Legfőbb Tanács és a Territoriális Commissió 1919 május 12-én kelt határozatában a jugoszlávoknak a Vendvidékre vonatkozó kívánságait visszautasította. Zolger Istvánnak a párisi békekonferencia jugoszláv delegátusának egyik nyomtatásban is megjelent iratából megtudtuk, „hogy a Vendvidék sohasem került volna jugoszláv fennhatóság alá, ha a francia delegátusok és szakértők állandóan a jugoszlávok kezére nem jártak volna" és „ha Tardieu a Legfőbb Tanács határozatait néhányszor a jugoszlávok javára önhatalmúlag el nem csavarta volna", amely műveleteiért „sokszor igen heves konfliktusba keveredett más nagyhatalmak képviselőivel". A jugoszláv kormánynak a párisi békekonferenciáról küldött hivatalos delegátusa tehát írásban bizonyítja, hogy a vendséget a Legfőbb Tanács Magyarországnak Ítélte, azonban Tardieu ezt a határozatot önhatalmúlag megváltoztatta és úgy fogalmazta meg, hogy a vendség Jugoszláviához csatoltassék. A jugoszlávok így hamis úton engedélyt kaptak a Vendvidék megszállására és ez 1919 augusztus 12-én meg is történt. A jugoszláv uralom harmadik évében 1921 szeptember 19-én és 20-án az egész vend nép magyar zászlókkal, magyar kokárdákkal fölvonult arra az útvonalra, amelyen a Határmegállapító Bizottság autói átvonultak. Az autósort sok helyen megállították, elénekelték a Himnuszt, éltették Magyarországot és csak azután nyitottak utat. Crée ezredes, a Határmegállapító Bizottság vezetője is megemlékszik a nagykövetek tanácsához intézett jelentésében a megrázó erejű tüntetésről. E tüntetések hatása alatt hozta meg a Határmegállapító Bizottság határozatát, amely a vendség számára új határ kitűzését javasolta. A jugoszláv kormány azonban ezt sem fogadta el. A tüntetésnek az lett a szomorú következménye, hogy a jugoszláv hatóságok sorbavették a vend községeket és akire gyanújuk volt: férfiakat, asszonyokat, ifjakat, lányokat elfogtak és börtönbe hurcoltak. A magyar kormány, továbbá Crée ezredes és a nagykövetek tanácsa is közbevetette magát az elfogottak kiszabadítása érdekében. A rákövetkező évben a vend újoncok, amikor jugoszláv ezredektől megkapták katonai behívójukat, nem oda vonultak be, hanem átszökve a határon — Körmenden, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Nagykanizsán, a magyar csapattesteknél jelentkeztek katonai szolgálatra. Az Északamerikai Egyesült Államokba kiszakadt vendek is számos jelét adták a Magyarországhoz való ragaszkodásuknak. Gyűléseket tartottak, táviratokkal, memorandumokkal fordultak a Legfőbb Tanácshoz és az USA kormányához és kérték, hogy a Vendvidéket csatolják vissza Magyarországhoz. Jugoszlávia összeomlásával a Vendvidék újra Magyarországhoz került és amint megkezdődött az alkotó élet, a vend szülők felirattal fordultak a magyar kormányhoz, amelyben azt kérték, hogy engedjék meg gyermekeik magyar iskolába járatását. A kormány tiszteletben tartja nemzetiségeinek jogait, vend iskolákat is állított és a szülők abba az iskolába Íratják gyermekeiket, amelyikbe akarják. A kormányzat kulturális jogaikon kívül még jelentős gazdasági segítséget is nyújt és nyújtott a vendeknek. Ezen a kicsiny területen ugyanúgy megindult az építő munka a magyar vezetés alatt mint ahogyan épül és dolgozik valamennyi visszatért terület. MAGYAR KÜLPOLITIKA Szerkesztőbizottság: Dr. Sziklay János szerkesztő, dr. Fali Endre a Magyar Revíziós Liga ügyvezető-igazgatója, dr. Faluhelyi Ferenc egyetemi tanár, dr. Szerelemhegyi Ervin Neller Mátyás. A szerkesztésért és kiadásért felelős: Csikszentmihályi Sándor László. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Mozsár-utca 9. Telefon: 12—28—97. Előfizetési ár egész évre 18 pengő. Postatakarékpénztári számla: 16.123. Hungária Lloyd Lapkiadó Vállalat rt. Fővárosi Nyomda Rt. Felelős vezető: Duchon János.