Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 4. szám - Franciaország és az új Európa

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1 ez új rendszerben is jelentkezvén és erősödvén, végül is ezzel az új rendszerrel szembehelyezkedő módon hajtottak végre számos szükséges új életviszonyváltozást. Ezzel i azonban egyszersmind az új rendszerre mértek olyan súlyos csapásokat, amelyek hatása alatt az teljesen elerőtlenedett, úgyhogy azt ettől kezdve inkább együttes bizonytalanság néven kezdték emlegetni. Amikor azután ez a rendszer végleg össze omlott, tört ki a most folyó második világháború, amelyben e rendszer megdőlte folytán a háborún kívül maradók nem foghattak össze a támadók ellen, hanem visszatértek a semlegesség régi elveihez. Visszatérésük azonban nem hozott kielégítő eredményt, mert a semleges akarattól áthatott államok sem kerülhették el rövidesen a háború csapását. Ekkép azután újra felvetődik az első világháború kérdése, hogy a semlegesség mai rendje betöltheti-e hivatását és kielégítheti-e az irányában elsősorban érdekelt kis államokat? Ügy véljük, a kérdés magában hordja tagadó feleletét. Kétségtelen, hogy a jövő fejlődésnek arra kell majd irányulnia, hogy ezen a mai viszszáságon lényegesen javítson. Ezért hangoztatja XII. Pius pápa 1941. évi megrázó karácsonyi üzenete is, amely erkölcsi tartalmánál fogva egyedül lehet hivatott arra, hogy a világnak valóban jobb, erkölcsi értékű új rendet adjon, mindjárt az 1. pontjában, hogy „az erkölcsi elvekre épített új rendben elvitathatatlan ezeknek a kisebb népeknek a joga politikai szabadságukhoz, semlegességük sértetlen fenntartásához az államok közötti konfliktusokban, a természetjog és a nemzetközi jog szerint, mert csak ilyen módon érhetik el a közjót és saját népük anvagi és lelki jólétét". Hogy a szükséges orvoslás milyen módot fog követni, hogy vájjon újra visszatér-e az együttes biztonság valamely tökéletesített berendezéséhez, vagy a semlegeseket szervezi-e egybe valamilyen hathatós védelmi szövetségben, vagy más, esetleg alkalmasabbnak látszó rendszert választ, azt ma még csak sejteni is alig lehet. Ahhoz azonban nem férhet kétség, hogy a kis semleges államoknak a jelen háborúban osztályrészül jutott sors a semlegesség jövő korszerű reformjáért hozott tanulságos áldozat. (Vége.) Olvassuk és terjesszük a Magyar Külpolitikát! Franciaország és az új Európa. Pierre Lava'l nemcsak régi helyére tért vissza, hanem még kitérjedtébb hatáskört kapott, mint azelőtt: ö lett az új francia kormány feje s egyúttal a kül-, belpolitika és a propaganda irányítója, Pétain tábornagy felügyelete alatt. A szegény auvergnei szülők fia, akinek szívóssága és leleményessége ma már éppoly közismert, mint örökös cigarettája és fehér nyakkendője, e visszatérésével sikerekben gazdag pályájának egyik legmerészebb vállalkozását hajtotta Végre. Lényegileg most is hű maradt ahhoz a felfogásához, melyet már a harmincas éveik elején, sorozatos minisztereLnökségei és külügyminiszterségei alatt vallott: Franciaország csak úgy állíthatja helyre a maga egyensúlyát, ha szorosabbra fűzi kapcsolatait a Német Birodalommal. Philippe Pétain, ez a nyolcvanhat éves férfiú, az első világháború Verdunjének hős tábornagya és az új francia állam feje, aki nem habozott a nemzet hálájának Pantheonjából ismét a küzdőtérre lépni, hogy megmenthesse hazáját. Itt van Darlan tengernagy, e szófukar gascognei, az összeomlás előtt a francia hajóhad főparancsnoka és 1940 drámai fordulatokban gazdag nyara óta a tábornagy legmeghittebb munkatársa. * Mi is történt Franciaországgal és a francia politikában 1940 júniusa óta? Az első szembeötlő tünet: a győztes Harmadik Birodalom az adott viszonyok között tagadhatatlan mérsékletet tanúsított a legyőzött franciák irányában. Beleegyezett, hogy Pétain és munkatársai új alapokon szervezzék meg az államot, megakadályozzák a gyarmatok széthullását, maguk rendel kezzenek a'hajóhaddal, valamint a hadsereg és a légi haderő megmaradt egységeivel. Nem avatkozott a francia belügyékbe. Fokozatosan növelte a hazalbocaátott francia hadifoglyok számát. Amikor a háború folytatódása, <i rendes kereskedelmi kapcsolatok megszűnése, főképp pedig az egyre szorosabbra vont brit tengeri zárlat mind több nélkülözést okozott a franciáknak, sürgős esetekben megkönnyítette az árucserét a megszállott és meg nem szállott övezet között, az előbbire kitérjeszjesztette a német népsegély működését ós DélFranciaország lakosságának sorsán időnként nagyobb élelmiszer-, szén- meg gyógyszerküldeményckkcl igyekezett enyhíteni. E magatartás magyarázata az emberbaráti szempontokon kívül kétségkívül az, hogy a Wilhelmstrasse irányadó tényezői a f ranciákban nem is annyira a megvert ellenséget, mint a jövendő munkatársat és szövetségest látták, a nagyhatalmat, amelyet megfelelő politikai irányítás mellett be lelhet, sőt be kell kapcsolni az új, egységes Európa megteremtésébe. Az érem másik oldala: ugyanékkor Nagybritannia, a volt szövetséges, a nyilt ellenségeskedés terére lépett. Alig kőt héttel a német-francia fegyverszünet után lezajlott az angol hajóhad oráni rajtaütése, mély egész Franciaországban a legmélyebb felháborodást kelltette; ekkor szakította meg Vichy Londonnal a diplomáciai viszonyt. Ezt követte a degaulleisták lázító tevékenységének meg-