Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 2. szám - Államrendszer és vallás

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 zott a világhelyzet képe. Kitört a német-szovjetorosz háború, majd Japán is csatlakozott a hadviselő tengelyhatalmakhoz, ami viszont az Egyesült Államok hadbalépését vonta maga után. Amikor a távolkeleti háború kirobbant, NagyBritannia és az Egyesült Államok arra számítottak, hogy a Szovjet Unió is megkezdi a hadműveleteket Japán ellen, hogy ezáltal tehermentesítse az angolszász hatalmakat. Moszkva ilyenértelmíí lépése különösképnen azért lett volna kedvező Japán ellenségei számára, mert a Szovjet csendes-óceáni partjairól nagyarányú légitámadásokat lehetett volna intézni Japán ellen. Hasonlóképpen megindulhatott volna a támadás Mandzsúria felé is amivel igen ielentős japáni katonai egységeket kötöttek volna le. Amikor Eden angol külügyminiszter emlékezetes moszkvai útjára indult, a világsajtó egyértelműen úgy vélte, hogy moszkvai tárgyalásain a Szovjet Uniónak a távolkeleti háborúba való bevonásáról lesz szó. Ámde Sztálin és kormánya más nézeteket vallott. Eden előtt eredményesen hivatkozhattak a meglevő megnemtámadási szerződésre. Elsősorban is nem a szerződés megkötésének puszta ténve, hanem a Szovjet Unió érdeke diktálta Moszkva elhatározását, amelyet Edennel is közöltek: hogv a Szoviet Unió kitart a Távolkeleten a ..várakozási politika" mellett és a német támadás idejében sem forgácsolja szét ereiét egyidőben a Nyugaton és a Távolkeleten. A ielek szerint Eden. illetőleg személyén keresztül London és Washington méltányolta is a szovjetorosz indokokat, úgy, hogy Japán elleni szovjetorosz hadüzenetre vagy hadműveletre Eden moszkvai útja után sem került sor. Az angolszász hatalmak számára is fontosabbnak bizonyult, hogy a Szovjet Unió lehető legnagvobb erejét a német arcvonalra összpontosítsa és ott készüljön fel a várható tavaszi nagv támadásra. A Szovjetnek Távolkeleten is vannak seregei, amelyek Mandzsúria határán állanak. Ezek az egységek moszkvai megítélés szerint alkalmasak arra, hogy eredményes ellenállást tanúsíthassanak esetleges japáni támadással szemben, annál is inkább, mert Janán ereje a távolkeleti hadjárat jelenlegi helyzetében többfelé oszlik meg. A védelem szempontjából tehát kielégítőnek látszik a Szovjet Unió távolkeleti katonai felkészültsége. Ahhoz azonban, hogy Moszkva Mandzsúria felé támadásra gondolhasson, szükséges lenne távolkeleti haderejének megerősítése. Ilyesmi viszont csak úgy volna lehetséges, ha erőket von el nyugatról. Miután mind Moszkva, mind pedig London és Washington ezidőszerint az európai arcvonalat tartja a legfontosabbnak: közös érdeküket látták abban, hogy Japán és a Szovjet között egyelőre még továbbra is fennmaradjon a nem-hadviselő állapot. Hasonló a helyzet Tokióból nézve is. Japán a Távolkeleten már eddig is három irányban folytat hadműveleteket. Dél felé, ahol már elfoglalta a Maláj félszigetet és Szingapúrt, azóta pedig a hollandindiai szigetcsoport meghódításáért küzd. Második hadműveletének iránya Indokínából és Sziámból kiindulva Burma és a burmai út, közvetve tehát India. A harmadik hadszíntér Burmától északkeletre fekszik, ahol Csangkaisek kínai seregei mérkőznek a nankingi Kínát megszállva tartó japáni csapatokkal. A japán haderő tehát már eddig is megoszlik, bár a jelek szerint csak olyan mértékben, hogy hadműveleteit azért eredményesen tudja folytatni. Kétségtelen, hogy Tokió számára is súlyos teher volna, ha még egy újabb ellenséggel kellene számolnia és újabb hadszíntéren kellene harcolnia, így következett tehát be a mai állapot, amelyben Tokió is, Moszkva is pontosan tudják, hogy végső céljaikban kiengesztelhetetlen és halálos ellenségei egymásnak, mégis mereven ragaszkodnak a megnemtámadási szerződéshez és egymás felé barátságot, jóindulatú semlegességet hirdetnek. Egészen bizonyos, hogy a távolkeleti két nagyhatalom között egyszer, előbb vagy útóbb, még leszámolásra kerül a sor. A kérdés csupán, hogy az mikor következik be és melyik fél lesz a kezdeményező. Amikor Cripps volt moszkvai angol nagykövet a távolkeleti helyzetet hivatalos jelentésben jellemezte, véleményét így foglalta össze: „Az ellentétek Japán és a Szovjet Unió között alapvető természetűek és véleményem szerint csupán erőszakkal oldhatók meg." Londoni vélemény szerint Crippsnek ez a felfogása közel áll a Kreml urainak meggyőződéséhez. A szovjet politika láthatóan nem hajlandó túlzott áldozatokat hozni, hogy ezzel önzetlen segítséget nyújtson az angolszászoknak; nem hajlandó újabb terheket magára venni, hogy ezzel megkönnyítse Anglia és Amerika távolkeleti helyzetét. Viszont ennek ellenére számol a Japán elleni háború lehetőségével, amely függetlenül az angolszász nagyhatalmak óhajaitól és terveitől, mégis csak ott fenyeget a Távolkeleten. Államrendszer és vallás Katonáink, szovjet földön jártukban, láthatták a szovjet húszévi munkásságának szomorú eredményeit: az ütött-kopott házakat, roggyant nyomortanyákat, fantasztikus rongyokba burkolt lakóival — és mindezek hegyében: a bezárt, megszentségtelenített templomokat. Nemhiába zárta magát körül a szovjet modern kínai fallal, az áthatolhatatlansággal: volt mit takargatnia. Az olyan országban, mely a földi jólétet — és csakis azt — tűzi célként maga és minden alattvalója elé, százszorosan szégyenletes a nyomor, kézzel fogható, szemmel látható cáfolata minden, földi paradicsomot ígérő szovjet kérkedésnek és elméletnek. Valóban, a nyomortanyák beszélnek, de mit mondanak a bezárt templomok? Ne felejtsük el, hogy a szovjet-propaganda hamis, de ideig-óráig hatásos érveket hozhat fel a nyomor magyarázatára a közelebbi és távolabbi célok összehasonlításával. De mivel magyarázhatja a befalazott templomokat? A kommunizmus-ellenes felvilágosítás nem