Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1942 / 11. szám - A népesség növekedésének jelentősége az államok életében
MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 mészetesen, Magyarország súlyának növelésére közrehatott kaitonai erejének szervezettsége és kiválósága, valamint kulturális és gazdasági fejlettsége is. Az önálló Erdély nemzetközi jelentő ségét a fejedelemség korában érthetően magyarázza, hogy közel egymilliónyi lakossága számot tevő tényezővé tette az akkori idők csekélylélekszámú országai között. A XIX. század elejétől kezdve már eléggé pontos számszerű népességi felvételekkel rendelkezünk a legfontosabb államok lakosságáról. Ezek az adatok beszédes tanulságokkal szolgálnak arra nézve, hogy mily nagy befolyása van az államok nemzetközi rangjának emelkedésére, avagy hanyatlására a népesség számbeli alakulásának. Az elismert tekintélyű angol politikai évkönyvben* olvashatjuk a régebbi idők népességi adatait. A középkoron keresztül és az újkorban is vezető európai hatalomként jelentkező Fran ciaország lakossága meghaladta a 27 milliót. Ez száznegyven esztendő alatt csupán 42 millióra emelkedett. A francia születési többlet átlaga 1811 és 1820 között még 5.7 volt ezerlékekre vonatkoztatva, 1851 és 1860 között már leszállott 2.9-re, 1881 és 1885 között 1.6-ra, 1931-ben pedig 1.1-re. sőt volt olyan esztendő is, amikor több volt Franciaországban a halálozás, mint a születés. Ezzel szemben a XIX. század folyamán hatalmasan előretörő Németország lakossága 1816-ban még nem egészen 25 millióra rúgott, tehát kisebb volt, mint ezidőtájt Franciaországé. 1931-ben azonban már megközelítette a 65 milliót, ma pedig Nagy-Németországnak németek által lakott területein a lélekszám eléri a 80 milliót. Népszaporulata 1871-től kezdve igen tekintélyes, 1902-ben közel jár az egymillióhoz és ezer lélekre vonatkoztatva, eléri az évi 1.5 főt. Az első világháborút kö vető időkben ez a gyors fejlődés megtorpant és a réginek egyharmadára esett vissza. A Németbirodalomba bekebelezett Német-Ausztriai és a Szudéta terület lakosságának természetes növekedése ennél is jóval gyengébb, csak alig valamivel nagyobb, mint Franciaországé. Az új Német Biroda lom azonban mindent megtesz, hogy a városokbatódulás és az első világháború hatása következtében csökkent német természetes szaporodást újra lendületbe hozza. Az erre irányuló erőfeszítések sikert mutatnak. Olaszország lakossága 1816-ban csupán 18.383,000 főre rúgott, ma pedig elérte már a 45 milliót. Ez a gvorsütemű természetes népszaporodás nagv feszítőerővel kényszeríti terjeszkedésre a kisterületi! és sűrűlakosságú olasz anyaországot. Nagybritannia és Észak-lrorszáú lakossága 1932-ben meghaladta a 46 millió lelket, holott 1801ben a tulajdonképpeni Anglia és Wales lakossága a 9 milliót sem érte el. (Írországgal és Skóciával együtt akkor körülbelül 11—12 millió lakosa lehetett a Britbirodalomnak.) A fejlődésre jellemző, hogy Anglia és Wales lakossága 1901-re immár 32.5 millióra, Skóciáé és Írországé pedig együtt közel 9 millióra növekedett. Nagybritannia lakossága nak természetes szaporodása az utóbbi évtizedekben a múlthoz képest nagy hanyatlást* mutat és egyharmaddal gyengébb volt az erősen megcsappant német természetes szaporodásnál. * The Statesman's Yearbook 1<X>5. Az Egyesült Államok lakossága a XVIII. század végén és a XIX. század elején nagyon kis számú volt, alig haladta meg a három milliót, ma pedig közeljár a 140 millióhoz. Évenként átlag több mint 3%-kai növekedett a lakosság száma, területnövekedés és a nagyarányú bevándorlás következtében. Ez a példátlanul hatalmas népgyarapodás eléggé megmagyarázza az Egyesült Államok rohamosan fokozódó nemzetközi súlyát és egyre nagyobbra törő hatalmi politikáját. Oroszország az utolsó két évszázad folyamán vált egyik legerősebb és legfenyegetőbb európai és ázsiai nagyhatalommá. Lakossága a XVIII. század elején (1722-ben) csupán mintegy 14 millióratehető, míg 1926-ban a Szovjet által végrehajtott népszámlálás közel 150 millió lelket talált ebben az európai és ázsiai birodalomban. A két milliót meghaladó évi természetes szaporodás jelzi Oroszországnak a jövőben még fokozódó népi erejét, amelyet manapság már mintegy 180 millióra becsülnek. Az első világháború óta újra feltámasztott Lengyelország lakossága 1932-ben 32.638.000 lélek volt és feltűnően nagy természetes szaporodási arányt mutatott, amely ezerlélekre számítva átlag évi 15 főre rúgott, tehát egy évtizedben 15%-os természetes népgyarapodást jelentett. Az utóbbi évtizedekben Japán a világ nagyhatalmainak sorába lépett. Lakossága 1898-ban 43,764,000 lélek volt, amely 1930-ban már 64.5 mii Hóra emelkedett igen erős természetes szaporodás következtében, amely az 1.5%-os évi gyarapodást is elérte. A japán birtokok (Korea, Formoza stb.) lakossága közel jár a 30 millióhoz és így Japán a százmilliós népességű birodalmak közé emelkedett. Magyarország újabbkori történelme is példája a fentebb említett összefüggésnek. A törökök kiűzetése után, a 18. század elején a magyar királyság középkori nagy tekintélye és nemzetközi súlya aláhanyatlott, sőt állami' önállósága is veszedelembe került. Lakossága — a jobbágyösszeírások eredményéből következtetve — Mátyás király korához képest ötmillióról leszállott 2.5 millió lélekre és ennek már csak fele volt magyar. Azóta rohamosan nőtt a magyar birodalom népessége és ebben egyre nagyobb tért foglalt a gyorsan növekvő magyarság részben természetes szaporodás, részben pedig beolvasztás révén. Egy század multán az ország lakossága a rendkívüli nagyarányú bevándorlás következtében 10 millióra szökött fel, a magyarság száma pedig mintegy 3 millióra növekedett. A beözönlő idegenség áradatában, ime, a magyarság nem merült el, amitől a 18. században annyi aggódó magyar féltette szörnyen megfogyatkozott nemzetét. A magyar birodalom lakossága 1910-ben közel járt a 21 millióhoz, a magyarság száma pedig meghaladta a 10 milliót. EnnekJolytán a dráváninneni népességben a magyarság^^..!) %-os arányával újra többségre került. A számerő gyarapodásával párhuzamosan nőtt a magyarság politikai súlya is, úgy az osztrákmagyar monarchia keretén belül, mint nemzetközi tekintetben. A trianoni katasztrófa sem törte meg a magyar nemzet megizmosodott erejét. Az utóbbi években gondviselésszerűen elkövetkezett négyszeres területvisszaszerzés következtében a magyar állam lakossága máris tekintélyes számra,