Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 11. szám - Történelmi erők

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XXIII. ÉVFOLYAM. 11. S Z. BUDAPEST 1942 Történelmi erők, Irta: Török Árpád. \ magyar társadalom ma is magán viseli azoknak az erőknek a hatását, amelyek évszáza dókon át döntő módon befolyásolták a nemzet életét és alakították annak történelmét. Más nemzeteknél is fellelhetők ezek a történelmi erők, azonban vagy régen elvesztették befolyásukat a politikai életre vagy pedig ez a befolyás csak igen gyenge. Hogy Magyarországon miért tudtak ezek a történelmi erők fennmaradni és befolyásukat szinte változatlanul érvényesíteni, annak elsősor ban szociológiai okai vannak. Az ország a maga ősi agrár-feudális szervezetével szinte máról holnapra jutott bele az európai liberalizmus eszme áramlatába és a gazdasági erők hatása alatt arány lag gyorsan kellett társadalmi-gazdasági szervezetét megújítani. Bár ehhez megvolt a szándék és a gazdasági feltételek sem hiányoztak teljesen, nem volt meg azonban az a társadalmi réteg, amely más nemzeteknél ennek az eszmeáramlatnak és társadalmi-gazdasági rendszernek tulajdonképpeni hordozója: hiányzott egy széles polgári réteg. A történelmi osztályok és a régi polgárság, — bár elismerték az új rendszert — mégsem ők váltak annak fő gazdasági pillérévé. Ök megtartották a politikai vezetést, de megőrizték történelmi érzéküket is. A magyar politikai életre rányomták saját bélyegüket és érvényesítették azokat a történelmi erőket, amelyek a magyar politikai múltban is mindenkor éreztették hatásukat. Tisztában vagyunk vele, hogy a történelmi erőknek nem szabad az ország társadalmi-politi kai életének megmerevedéséhez vezetni. Nagyon jól tudjuk, hogy a nemzeti élet nem állhat meg ott, ahova száz-százötven év előtt ért, hanem fejlődnie kell, állandóan meg kell újulnia és a folyton változó szükségletekhez akalmazkodnia. Nem nyugodnánk mi sem abba bele, ha a történelmi erők abban látnák hivatásukat, hogy megállítsák a fejlődés menetét, vagy éppen visszacsinálják azt, amit az élet szükséglete máris megvalósított. Ámde bármilyen szigorú mértékkel mérjék ide haza vagy a külföldön a magyar történelmi erők működését, az igazságos és a dolgok mélyébe te kintő szemlélő észre fogja venni azokat az előnyö ket is, amelyeket a történelmi erők érvényesülésének köszönhetünk. Nézzük mindenekelőtt a mult század reformkorszakát és azokat a törekvéseket, amelyek végül is a negyvennyolcas szabadságharchoz vezettek. Köztudomású, hogy azt a történelmi osztályok indították el. Forradalmi megmozdulás volt ez, amely hivatva volt Magyarországot a modern élet követelményeinek megfelelően átalakítani. Ha a történelmi osztályok akkor nem álltak volna az élre, ha nem ők indították volna el azt a mozgalmat, Magyarország bizonyára még sokáig megtartotta volna réi>i agrár-feduális jellegét. Ne gondoljuk azonban, hogy ezek a haladást kiharcoló történelmi erők megtagadták önmagukat, megtagadták nemzetük történelmét, amikor ilyen mozgalmat elindítottak. Ök nagyon is telítve voltak a magyar történelmi szemlélettel és talán ez volt náluk a legnagyobb mozgató erő. Hiszen ők egy modern Magyarországot azért is akartak, hogy a történelmi Magyarország újjáéledhessen, hogy az ezeréves magyar függetlenséget vissza lehessen állítani. Ez volt Széchenyinek is világos programja. Ha a történelemhez való ez a ragaszkodás nem lett volna az akkori nemzedékben olyan eleven, aligha épülhetett volna fel egy modern nem zet és egy független ország. Amikor a történelmi erők az események hatása alatt nem tudtak érvényesülni, az 1918-as öszszeomlás után, hanem merőben ideológiai, a történelmi fejlődéssel nem számoló törekvések kerekedtek felül, az országot egy meredek lejtőn hamarosan katasztrófába is vitték. Ebből a mélységből megint csak a történelmi erők emelték ki a nemzetet. A szegedi mozgalom, amely hamarosan úrrá lett az egész trianoni ország felett, volt az, amely a kommunizmus romjait eltakarította és megteremtette a felemelkedés feltételeit. Magyarországon akkor az európai fejlődéssel ellentétben a történelmi erők érvényesültek. Ezt külföldön nem jó szemmel nézték, aminek számtalan hátránya volt, hiszen akkori helyzetünkben nagyon is rá voltunk szorulva a külföld jóindulatára. Ámde ezek a történelmi erők, amelyeknek akkor legkifejezőbb alakja Bethlen István volt, újjá építették az országot, mindenekelőtt megerősítették azt belsőleg, hogy később, amikor az idő megérett rá, kifelé is erős tényezővé váljék és bekövetkezhessen a történelmi országnak legalább részbeni viszszaállítása. A történelmi erők uralma egyáltalán nem zárta ki az ország korszerű átalakítását, megfelelő reformok bevezetését, amit egyébként az a haladás is bizonyít, amelyet szociális téren tettünk. A magyar történelmi erők az utolsó tíz évben is igen hatásosan jutottak érvényre. Ebben az időben Európa jelentékeny részét ismét forradalmi megmozdulás rázkódtatta meg. Ez :iz átalakulás azonban, éppen mert nacionalista eszmeáramlat volt az alapja, nem volt minden nemzetre egyformán alkalmazható. Hiszen az egyes nemzetek legegyénibb helyzete, érzelmi világa, sajátos társadalmi-politikai struktúrája képezte ennek az átalakulásnak az alapját és inditékát. Egészen más volt a helyzet, amikor 100—150 évvel ezelőtt a liberá-