Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 1. szám - Az amerikai magyarok sorsa

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA homlokegyenest ellenkezőjét lehetne megállapítani, mint amilyen következtetést ellenfelünk von le két amerikai magyar „body" beszélgetésiéiből. Mégsem tudjuk megállani, hogy bár ezt érvként nem akarjuk felhasználni, mégis le ne közöljünk egy amerikai levélből az itt következő pár sort. A levelet, mely így hangzik, egy fiatal amerikai lány, Boba Ilona írta Betlehemből (Pennsylvania): „Itt küldöm szerkesztő ürnak a mi magyar templomunk képét, ahová járunk minden vasárnap imádkozni a mi édes magyar hazánkért. Jóságos plébános urunk, Főtisztelendő Resetarics József építtette ezt önfeláldozó munkával szegény magyarok centjeiből, mert itt is, mint mindenütt, ahol tömegesen laknak magyarok, megőriztük szeretetünket szomorú sorsú hazánk iránt s forró imában kérjük nap-nap után az igazságos Istent, hogy se gítse meg szegény nemzetünket . . . Mikor olvastuk az Amerikai Magyar Népszavában, hogy gyűjtenek erdélyi véreinknek, mondtam édesanyámnak, hogy küldjünk mi is Anyám három dollárt akart küldeni, de én kértem, hogy legalább öt dollárt küldjünk. Inkább sohasem veszek én kalapot, — feleltem — csak a szegény, hazátlanná tett magyar testvéreknek küldjünk öt dollárt. A jó magyar anya erre elküldte a gyűjtésre az öt dollárt s nekem is megvette a kalapot." Ismételjük, hogy ezt a levélidézetet nem tartjuk érvnek. Állítjuk azonban, hogy Kender uram és Mr. Liszá'k nem tipus, csak spécies itt nem hivatkozunk ama szeiméHyes tapasztalatunkra sem, hogy szerintünk az amerikai magyarok többsége épen olyan jó magyar, mint az otthoni s amellett őket nem fásította úgy el a mindennapos élet anynyi közvetlen csalódása, annyi küzdelme, magyarrá kovácsolta őket az idegen világ ama sok megszégyenítése, üldözése, fájdalmas súrlódása, ami bőven kijár a másnyelvű, más élet viszonyú országokban minden külföldinek s az a szent betegség, aminek létezését letagadni nem lehet, amit nosztalgiának neveznek. Hogy mennyire nem áll meg ellenfelünknek tétele, megint csak reá hivatkozunk, aki cikkében számszerűen ismerteti, hogy a világháború kitörésekor mily tömegesen akartak hazajönni az amerikai magyarok katonának és aki maga állapítja meg, hogy az összeomlás után onnan óriási tömegek tértek volna vissza haza Magyarországba, ha arra a magyar kormány őket felszólította volna. Márpedig ez éppenséggel nem azt bizonyítja, mintha Ma'ivarország sorsa az amerikai magyarokat nem érdekelné. A háború elvesztése után nagy áldozattal indítottak mozgalmat, hogy felvilágosítsák Amerik közvéleményét a magyarság igazairól. Az ő felvilágosító munkájuknak része volt abban, hogy Amerika nem írta alá a békeszerződést. Valóság, hogy többszázezer dollárra megy az áldozat, amit a szibériai hadifoglyok hazahozataláért adakoztak, amit itthoni intézmények támogatására, óhazái jótékony célra adtak s amit mindenféle szélhámosok, hivatásos gyűjtögetők kizsebeltek tőlük hazafias álcímeken. Áldoztak a revíziós mozgalomért, amelyet olyan megható lelkesedéssel tettek magukévá, hogy az bizony az óhazában követendő példa lehetne. Még tizenegy évvel ezelőtt hónapok alatt gyűlt össze 45.000 dollár a newyorki Kossuth-szoborra, pedig csak egyszerű, hívő magyar kisemberek vettek részt a gyűjtésben, amelyben alig szerepelt egy-két százdolláros tétel. Hivatkozhatunk arra is, hogy az amerikai magyarok sok gyűlésen foglaltak állást a revízió mellett. Hogy az amerikai magyarság minden alkalmat felhasznált arra, hogy demonstráljon a revízió mellett és a megszállott területek kisebbsége érdekében. Magyar népgyűlések és egyletek munkájának köszönhető, hogy az amerikai sajtó még a legkisebb vidéki városokban is a magyarság mellett foglalt állást és hogy Borah szenátor a nyilvánosság előtt tette magáévá a magyarság igazát. Hogy mennyire nem áll az, mintha az amerikai magyarokat nem érdekelné az óhaza sorsa, azt bizonyítja az a tény is, hogy az amerikai magyar lapok közül csak azok tudnak jelentősebb olvasóközönséget vonzani, amelyeket magyar nacionalista irányban szerkesztenek s amelyek rendszeresen foglalkoznak az óhaza nagy nemzeti kérdéseivel. (Folytatjuk.) A KÖZSÉGI TAKARÉK 1940. ÉVI ZÁRSZÁMADÁSA. A Budapsst ^ Székesfővárosi Községi Takarékpénztár Rt. most tette közzé múlt évi zárszámadását, amely céltudatos és kemény munka szép eredményeit foglalja össze. Ezt azért is érdemes kiemelni, mert dr. Liptay Lajos v zérigazgató a legszélsőbb mértékig és következetesen érvényesíti azokat a szilárd irányelveket, melyeket a székesfőváros takarékpénztáránál különös szigorral kell szem előtt tartani. Ennek természetes hatása viszont a bizalom állandósága, mely • mult évben is erőteljesen táplálta a terjedelemben is egyre gyarapodó üzletágakat, s köztük különösen a betéteket. Olyan érték ez. mely egyik legfőbb tényezője az intézet élénk fejlődésének és gyarapodásának. Az igazgatóság megállapította az 1940. üzletévre vonatkozó mérleg- és eredménvszámlát. Ezek szerint a takarékpénztár mérlege az előző évi 956.756.29 pengővel szemben 1,018.570.46 pengő tiszta nyereséggel zárult. Ennek felosztására az igazgatóság a közgyűlés elé azt a javaslatot terjeszti, hogy osztalékra változatlanul 1.5 százalék, vagyis részvényenként 1.50 pengő, összesen 300.000 pengő fizettessék ki, 100.000 pengő a Takarékpénztár elismert nvimdíin^nztára javára fordíttassék. a fennmaradó összeg pedig a rendes tartalékalaphoz csatoltassék, miáltal az intézet rendes tartalékalap ja 2,349.614.28 pengőre emelkedik. A takaréknénztár nemcsak a főváros, de az állam és a magángazdaságok felé is teljes mértékben megfelelt magasabb hivatásának. \ fii•zerő állami hitelekben való részvétel 20.1 millió pencő és külön szerepel 4 3 millióval az állami kötvényadósság. — Váltótárcája 61 (+ 2.6) millió, ehhez kell sorolni, hogy mobilitásának további tényezője: készpénz- és bankári követelése 15.7 (+ 0.7) millió, az adósok tétele 31.2 (+1.2) millió, ami mellet azonban lényegesen nagyobb az üzleti forialom a visszafizetések újabb folyósításával. Az eredményszámla főösszeee 4 8 millió nengő, amelvből kiadások: adók 0.67, személyzeti kiadások 1.93. költségek 1.07, leírások 0.12 és nyerésé? 1.02 millió nengő. Bevételek: tiszta Icamatjövede delem 3.28, jutalék-, ingatlan- és egyéb jövedelem 1.53 millió pengő. MAGYAR KÜLPOLITIKA Szerkesztőbizottság: dr. Sziklay János szerkesztő, dr. Fali Endre, a Magyar Revíziós Liga ügyvezető igazgatója; Faluhelyi Ferenc egyetemi tanár; dr. Szerelemhegyi Ervin felelős szerkesztő; Csikszentmihályi Sándor László felelős kiadó Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Mozsár-utca 9. Telefon: 12—28—97. Előfizetési ár egész évre 18 pengő. Postatakarékpénztári számla: 16.123. Hungária Lloyd Lapkiadó Vállalat rt. Fővárosi Nyomda Rt. Felelős vezető: Duchon János.