Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 7. szám - Középeurópa a nyugati országok ember reservoirja

MAGYAR KÜLPOLITIKA tengerentúlra mondhatni teljesen megszűnt, és a középeurópai országokból erősödött. Ennek a kivándorlásnak az okait már nemcsak a gazdasági nyomásban kell keresnünk, mert ez a nemzetiségi elnyomással is párosult. Az 1920-as békék után újonnan uralomra jutott nemzetisegek mohó vagygyal vetették magukat az áhított gazdagságra és tekét nem ismerő sovinizmusukban kiebrudalták a gazdasági poziciókból az őslakó kisebbségeket. Nem véletlen az a tény, hogy a háború utáni Közép-Európából történő kivándorlások Magyarország és Ausztria kivételével főleg a kisebbségekből rekrutálódtak. Magyarország és Ausztria egyrészt nem voltak nemzetiségi államok, tehát a ki vándorlóik nem lehettek nemzetiségek, másrészt pedig a háborút követő gazdasági összeomlás következtében e két ország képtelen volt eltartani a szűkreszabott határai közé szorult emberfölösleget. Tehát az innen irányuló kivándorlás kizárólagosan gazdasági. Viszont a ..győztes országok" mérhetetlen gazdagságukban lakosaik számánál még jóval többet is eltarthattak volna. De ezek a kisebbségi elnyomást szisztematikusan gazdasági térre vitték át, hogy kisebbségeiket kivándorlásra kényszerítve, nemzeti államot alkossanak. A leglehetetlenebb törvényekkel és rendszabályokkal akarták elvenni a mult háború középeurópai ,,győztes országai" a kisebbségi munkástól a munkát, mint ahogy a kisebbségi paraszt alól kihúzták a földet. A középeurópai országok embervesztesége annál érzékenyebben érinti ezeket az országokat, mert a legképzettebb és legvállalkozóbb, ennek következtében a legértékesebb munkásréteg hagyta el ezt a földrészt. A világháború utáni kivándorlás Í9 kezdetben az Egyesült Államok és a tenge rentúli országok felé irányult. Mikor a tengerentúli országok, félve a középeurópai bérletörő munkástömegektől, elzárták a tömeges kivándorlás elől az útat, akkor a középeurópai országokból Franciaország és Belgium felé irányult a kivándorlás. A rendelkezésünkre álló adatok szerint 1925 —1937-ig, tehát 12 év alatt Középeurópa tengerentúlra dobott embervesztesége 700.000 körül mozóg. Ez a kivándorlás már beleszámítva a visszavándorlúkat a középeurópai országok szerint a következőképen oszlik meg: Lengyelország Csehszlovákia Jugoszlávia Rorríánia Magyarország Ausztria 402.000 lélek 69.000 „ 52.000 „ 56.000 „ 31.000 „ 19.000 „ Itt meg kell jegyeznünk, hogy Jugoszláviára vonatkozó adat 1927—1935-ig terjed, tehát csak kilenc évre vonatkozik. Viszont az 1925 előtt és az 1935 utáni kivándorlásokról adat rendelkezésünkre nem áll, csupán becslésekre szorítkozhatunk, amely szerint egyes országok évenkinti kivándorlása a következő: Lengyelország 35.0CÜ Jugoszlávia 4.000 Ausztria 5.000 Románia 5.500 Magyarország 3.0C0 Nem hanyagolható el ezeknek a számoknak a vizsgálatánál az, hogy a kivándorlók majdnem teljes egészükben kisebbségiek Ausztria és Magyarország kivételével, mint ezt már említettük. Lengyelországból főkép a zsidók és az ukránok vándoroltak ki, jóllehet igen nagy volt a lengyel kivándorlók száma is. Csehszlovákiából a kivándorlók főleg tótok és magyarok, Jugoszláviából horvátok, Romániából a kivándorlók zömét a magyarok adják. A fenti adatok, miint már említettük, csupán a tengerentúli kivándorlókra vonatkoznak. Viszont Közép-Európa emberfeleslegét nem tudta fölvenni a tengerentúl, épp ezért a nyugati országokba vándoroltak. A Franciaország és Belgiumba vándorolt középeurópai munkások számáról pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre, itt csupán becslésekre szorítkozhatunk, amelyek a francia és a belga lapokban jelentek meg. Ezen becslések szerint, a Franciaországban és Belgiumban dolgozó középeurópai munkások száma a következő: Lengyel SCO.CűO Román 60.000 Csehszlovák 70.000 Jugoszláv 50.000 Magyar 40.000 Amíg a tengerentúlra vándorolt emberek előbb-utóbb beleolvadnak a nagy amerikai kohóba s ennek következtében a második, legkésőbb a harmadik generációban róluk az őket kibocsátó ország lemondhat, addig a Nyugat-Európába vándorolt középeurópaiak ejóbb-utóbb visszatérnek anyaországaikba, ha egy olyan becsületes középeurópai rendezés ezt megengedi nekik, ahol a munkás munkát, a paraszt földet kap és ha olyan nyelven dicsérheti az Istent, amilyenen akarja. R. G. MAGYAR KÜLPOLITIKA Szerkesztőbizottság: Dr. Sziklay János szerkesztő, dr. Fali Endre a Magyar Revíziós Liga ügyvezető-igazgatója, dr. Faluhelyi Ferenc egyetemi tanár, dr. Szerelemhegyi Ervin Neller M!i*v4«=. A szerkesztésért és kiadásért felelő-,: Csikszentmihályi Sándor László. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Mozsár-utca 9. Telefon: 12—28—97. Előfizetési ár egész évre 18 pengő. Postatakarékpénztár! számla: 16.123. Hungária Lloyd Lapkiadó Vállalat rt. Fővárosi N vonnia K r. Felelős v,.y.-tö: Duchon János.