Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 5. szám - A háború uj fejezete

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS L.IGA HIVATALOS LAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 5. S Z. BUDAPEST 1941 A háború uj fejezete A vihar magja, úgy látszik, elvonult Európa felől csak azért, hogy annál hevesebben zúgjon a Közelkeleten. Angol részről hangoztatják ugyan, hogy a háború csak a szigetország elfoglalásával nyerhető meg, ebben az állításban azonban — az önbiztatás mellett — súlyos tévedés is van. A Földközi-tenger s ezzel együtt a Közeikelet a tér, melynek birtoklása, vagy veszte ezt a háborút megfellebbezhetetlenül eldöntheti. Itt vághatok el Angia utai gyarmataihoz és itt vághatok el összeköttetései a nyersanyagokhoz, elsősorban a petróleumhoz. Szinte úgy látszik, Anglia — bonyodalmas politikai játszmákon kívül — semmit sem tett életereinek biztosítására. Görögországi veresége nyilvánvalóvá tette gyengeségét és csak, szinte, egyéni akciókban kimerülő offenzív erejének bágyadtságát s a közeikeleti országok érzik, hogy elérkezett ideje annak, mikor maguk dönthetnek sorsuk felől. Igen sok nép újjászületését várja ettől a küzdelemtől, melyet Németország Anglia ellen folytat. Abban a változásban, mely napjainkban világszerte forr, nemcsak osztályok küzdenek osztályok ellen. Éppen az angol politika volt az, mely hidegvérrel osztotta fel az államokat „have and have not", gazdag és szegény államokra s úgy beszélt erről, mintha ő maga egyezséget kötött volna a sorssal, hogy örökké a gazdag államok első sorában áll. Az iraki és angol csapatok megütközése ennek az ítéletnek egyik megfellebbezése és még sok ilyen fellebbezéssel találkozhatunk e háború folyamán. De az iraki megmozdulás még tovább is mutat. Már az első világháborúban is az eddig gyarmati sorsban élő népek belátták, hogy az európai fölény ama része, mely a fegyveres hatalmat biztosítja, könnyen megszerezhető. Ők is építhetnek gyárakat, készíthetnek fegyvereket és képezhetnek ki katonákat. Az európai fölény ilyen gyors elsajátítására az első példa korunkban Japán volt s Japán ma a világpolitika egyik legcselekvőbb tényezője. Amit Japán megtett, ugyanazt megteheti az arabság is, mely a világ legjelentősebb pontjain él. Földje az emberi legrégibb műveltség hazája. Népe maga valamikor Európa tanítómestere volt s hanyatlása nem régi keletű. Az újjászületés, amire korunkban annyi példa van, miért ne lehetne e nép osztályrésze is. Miért ne támadhatna fel egy nép, ma még apró országokra töredezetten, a kizsákmányolás, elnyomatás, kiskorúságban tartás ellen? A mult század az osztályharcot hagyta — többé-kevésbbé elintézetlenül — reánk. Századunk a népek feltámadásának és harcának sokkal nagyobb méretű történelme lesz. Az a történelmi mozgalom, melynek első szembetűnő jele az iraki-angol összecsapás, egy új renaissancenak kezdete és egyúttal nagy figyelmeztetés is Európa számára. Egy államférfiú, aki valamikor békességre intette Európát, azt mondta, hogy Európa viszályai családi viszályok és a világ sorsa a Csendes Óceánon döl el. E mondás egy része nagyon is igaz. Európai ellenfelek közöt az európai civilizáció elve tartósan nem változhatik. De a világ, vagy — mondjuk — a keresztény civlizáció sorsa nem a Csendes Óceánon, hanem ott, ahol született, a Földközi-tengeren dől el. Európa hovatovább új té nyezővel, az öntudatra ébredt, jogait követelő, cselekvőképességét visszanyert arabsággal kerül szembe az emberiség legfontosabb terén, a Földközi-tengeren. A keresztény civilizációt máris sok homály árnyékolja. Az arabságot és a keresztény Európát ma nem a tévhit borzadálya választja el egymástól. Ma — reméljük, csupán a felszínen — petróleumért, ide, vagy oda vezető utakért folyik a küzdelem. Sem az arabság, sem az európai szellem nem az, ami régen volt. Az a benyomásunk, hogy mélyebb szinten folyik most és majdan a küzdelem. Jó volna figyelembe venni, hogy a roppant gazdagság sohsem volt egy birodalom fenntartója. A római birodalom erősebb és tiszteletreméltóbb volt, mikor a város egyetlen ezüst asz tali készlete a vendéglátó házaktól-házakhoz vándorolt, mint akkor, mikor egyetlen lakomára milliókat költöttek el. Ez a háború, mely gúnyosan eldobta magától az aranyat, mégis a gazdagságért, a folyton emelkedő, ki nem elégíthető igények kielégítéseiért folyik. Mivel a jómód minden nép elé veíthető kedvenc álomkép gyanánt, ez a harc nem érhet véget Angliának a harcterektől való távolodásával. A helyzet ma kedvező új meg új erők harci sorakozására s így az államok közti harc új, meg új pontokon lángolhat fel. A harc, ami most folvik, folvtatása a belső osztályharcnak, mely, elvileg, sok helyen felemésztette, vagy épp most emészti fel, a felső- és középosztályt, hogy fölemelhesse az alsóbb osztályok életszintjét. Ez az osztályharc Európa három legnagvobb szárazföldi államában befejeződött. Ez a három állam többé nem ismer osztálykülönbséget és ez a három állam vezeti ma a leghatásosabb nagypolitikát. Mind a három állam szinte játszi könynyedséggel növelte területét. A velük szemben álló