Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 4. szám - Jugoszlávia végzete

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA rendszer hordozását vállalta magára, mint ahogy a kisantant másik két tagja is tette. Hiányoztak ehhez hagyományai, kultúrabeli ós országlási képességei a maga alá gyűrt országokhoz viszonyítva. Mindemellett Jugoszlávia, egyelőre legalább, igen szerencsés helyzetben volt. Hatalmas szomszédjai elfeledték a keletkezése folytán szenvedett sérelmeiket, az Ausztriától kapott zsákmánydarabokat. Németország nem vonatkoztatta Jugoszlávia földjére Versailles «evizióját. Olaszország nem akart emlékezni arra, hogy a békekötés' ehette tőle a tipikusan olasz kultúrájú Dalmáciát és a latin műveltséget a ciril betű uralma alá vetette. Magyarország barátsági szerződést kötött vele, azzal a háttérrel, hogy Jugoszlávia később tesz békés ajánlatot a magyar területek visszaadására. Jugoszlávia tehát olyan helyzetben volt, mely minden élő állam előtt a boldogulást és megerősödés kilátását jelentette volna. De Jugoszlávia, merő mechanizmus létére, nem bírta sem elviselni, sem teljesíteni az élő állam politikáját. Régebbi és korábbi történetéhez következetesen Ü sokszor gyakorolt államcsínyhez nyúlt és kivetett magából minden gondolatot és minden államférfit, aki az életre vezethette volna. Jugoszlávia nem akart élni. Szerkezete, mint a robbanásra beállított bomba, szabályosan működött és szétvetette országát atomjaira, sőt még annál is tovább. Ami szemünk előtt lefolyt, valódi állami atombontás volt, egy birodalom öngyilkossága. Egy meteor pattant szét szemünk láttára. Kormányrendszere szétzúzva, kormánytérliai, méltatlan színjáték után, száműzve, még forradalmárai is szétugorva, hadserege fej és vezetés nélkül, Jugoszlávia a szó szoros értelmében ..senki földje' államjogilag légüres tér lett. Sokkal inkább megszűnt, mint Lengyelország, sokkal inkább, mint Csehszlovákia. Jugoszlávia nincs többé. Talán nem is volt. Hol van népe, mely ragaszkodott hozzá, hol a fegyverek, melyeket férfiak viseltek? Egy szerződés magában még nem teremthet államot. Vájjon egy napig tart a vajúdás egy országért? Vájjon egy nap alatt születik-e a nép? — kérdi a próféta. És ha kérdezzük, vájjon szerencsétlenség-e a volt Jugoszlávia szétrobbanása Jugoszlávia népére nézve, — azt kell mondanunk, nem. Jugoszlávia részekre pattanása nem is hasonlítható össze más állami katasztrófákkal. Ha valakinek, nekünk magyaroknak, a trianoni áldozatnak, kell finom és résztvevő érzékünknek lenni az állami tragédiák iránt. Aki maga is érezte, tudja, hogy mi a haza feldarabolása. Mi ezt a gyászt éreztük és érezzük minden idegszá lűnkban, minden nap és minden pillanatban. Nekünk a haza eleven valóság, édes anya. több. mint gyermekeink élete. Nekünk a haza minden. Mi elmúlt és eljövendő nemzedékek közösségét érez zük. Nekünk a hazát s velle együtt a feladatot Is ten adta. Mi hazánkat Istenben szeretjük. Ne éreznők tehát más nemzet szerencsétlenségét? Mi akarnánk egyszerű haszonélvezői lenni más- nemzet szerencsétlenségének? Nem. De érezzük, hogy Jugoszlávia nemcsak nem volt élő, hanem életképtelen is volt most és mind örökre. Isten nem lehelt lelket bele. Nem volt ország, nem volt haza, nem volt nemzet, nem volt nép és> Isten nem adott neki saját, csak általa végrehajtható feladatot. Különös érzésünk van vele szemben: azt mondjuk, hogy Jugoszlávia nincs többé, — de érezzük, hogy ez a mondatunk száraz, mert: Jugoszlávia nem is volt. A szétrobbant Jugoszlávia darabjaiból boldog és eleven országok lesznek, amik saját hagyományaik, kultúrájuk, szokásaik, lelkük szerint élhetnek Talán kicsinyek lesznek, de nem lesznek Európa bajkeverői. A maguk üdvösségére és nem Európa romlásán munkálkodnak. Jugoszlávia magja, Szerbia, is életképesebb ksz, mint mikor Jugoszlávia holt súlyát kellett hordoznia. Mint kis, de élő, nemzeti állam, teljesíteni fogja népével szemben feladatait és megtanulja, hogy el kell fordulnia Európa boszorkánymesterének szerepétől. Ami pedig Jugoszlávia mai nemzetközi helyzetét illeti, erről nem is beszélhetünk. Jugoszlávia nem állam, nem nemzetközi alany, tehát nem is lehet hadviselő fél. Igaz, Jugoszlávia szinte utolsó állami ténykedése az volt, hogy jugoszláv harci gépek bombázták Magyarországot, alig négy hónappal az örök barátsági szerződés aláírása után, de ezzel egyidőben Jugoszlávia meg is szűnt, épp ezért. Magyarország rendcsinálása a Duna-Tisza közén, az egykor tőlünk elszakított részeken, szintén nem háború, hanem rendcsinálás. Oly természetes e résznek visszatérése a magyarhoz, mint ahogy az elszakadt ér visszatér a folyóhoz, mint ahogy a gyermek visszafut anyja ölébe. Azok, akik jobban szeretik a mesterséges államot, mely nem boltoz hazát, talán csodálkoznak és megbotránkoznak ezen. Az ilyenek azonban ne foglalkozzanak nemzetközi joggal és még kevésbbé államok kormányzásával. Hogy képzelhették ezek az államférfiak, hogy a volt Jugoszlávia, kivetve régi erőrendszeréből melyet a kisantant és még távolabb a francia-angol versaillesi béke jelentett, meg tud állni agyaglábán, meg tud állni szemben Németországgal, Olaszországgal, Magyarországgal, eldobva és megcsúfolva ezek baráti gesztusát? Mert ha volt valaha vak árulás, akkor az a jugoszláv eljárás volt, három nappal a bécsi szerződés ünneplés aláírása után. Ez az, amiről nem szól semmiféle külföldi rádiókrónika és diplomácia. Ez az árulás semmisített meg nemcsak . minden baráti szerződést, melyet Jugoszlávia a hármas paktum rendszernek keretében aláírt, hanem magát Jugoszláviát is. Egy álam, mely nincs, nem is támaszthat nemzetközi jogi igényeket. Nem akarunk tehát hallani Versailles és Trianon gondolkodói és jogászai szájából semmiféle erkölcsi és nemzetközi jogi oktatást. A nemzetközi jog és erkölcs mélyebb, mint puszta formalizmus és ha szerződésellenes magatartásról beszélnek, legjobb ha a volt Jugoszlávia öngyilkos politikáját hozzák fel például. Jugoszlávia megszűnt és népe mindazt a szenvedést viselni kénytelen, melyet az államtalanság, vezetés-, szervezéshiány jelent. De a jugoszláv