Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 12. szám - A magyar külpolitika célkitűzései

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 óvja? A kérdésre elméleti úton, tehát közvetve is kereshetnénk választ. Erre azonban most nincs is szükség. Ami az új Európa tájékán már eddig történt, elegendő ahhoz, hogy megállapíthassuk: nem látjuk semmi nyomát annak, mintha erről az oldal ról a magyar állam füi«.iíetlcnsúi»ét bármii veszély fenyegetné. November végén Berlinben az antikominternegyezmény meghosszabbítása alkalmával megtartották az ..első európai kongresszust", amint ezt német részről megállapították. A kongresszus legkiemelkedőbb eseménye Ribbentrop német külügyminiszter nagy beszéde volt. Élénk színekkel ecsetelte azokat az erőket, amelyek az új, egységes Európa felé törekszenek, mindig kiemelve az érdekelt népek közös akaratát és önként hozott közös áldozatait. Még határozottabban megnyilatkozott ez a szellem azokban a félhivatalos kijelentésekben, amelyek a kongresszust követték. Azokban már világosan rámutattak arra, hogy valóban kongreszusról, tehát az egyenjogúak közös tanácskozásáról volt ott szó, nem pedig a nagyhatalmak diktátumáról. Az új Európa tehát az európai népek szabad egyesülése lesz, nem pedig egyes hatalmasok akaratának megvalósulása. Ha pedig ez így van, illetve így lesz, ha valóban az történik, amit Berlinben hangoztatnak, abban az e>etben az új Európa és a magyar függetlenség nem ellentétes fogalmak, akkor Magyarország nyugodtan bevárhatja a történelem fejlődését, korunk uralkodó világpolitikai célkitűzéseinek megvalósulását, abból a magyar függetlenségre veszély nem hárulhat. A másik célkitűzésünk, hogy Magyarországnak a Dunavölgyében erős hatalmi állást biztosítsunk. Nyilvánvaló, hogy minden nemzet szeret erő, lenni, mert hiszen ebben rejlik legnagyobb biztosítéka egyben önállóságának és függetlenségének. De vájjon _ ez a kívánság összeegyeztethető-e a magasabb európai érdekkel, vagy éppen osak a szűkebb magyar glóbusz szemszögéből indokolható? Ha az utóbbi érdekkörön nem jutunk fúl, akkor, bármilyen kívánatos is az erős hatalmi pozició. csak nehezen fogjuk tudni ezen álláspontunkat a világpolitika tényezőivel elfogadtatni. Már pedig kétségtelen, hogy magyar külpolitikát ez utóbbiak figyelembe vétele nélkül csinálni, legalább is eredményesen csinálni nem lehet. Szeretünk hivatkozni arra, hogy évszázadokokon át testünkkel védtük Európát a törökké! szemben, hogy a nyugati keresztény kultúra előretolt bástyái voltunk és ennek a védelmi harcnak esett az ország egysége áldozatul. Ezen állításnak — bár a gyakori ismétlés meggyöngítheti a benne való hitet, — nyugodtan a szemébe nézhetünk. Milyen helyzetben volt Európa, amikor Magyarország egy része már török uralom alatt állott és milyen volt azelőtt? Amikor a török betört az Alföldre és itt katonailag és politikailag berendezkedett, Európa örökös bizonytalanságban élt. Hiszen azon százötven év folyamán volt idő, amikor Bécs kapujáig nyomultak előre a török hadak. Már pedig, ha Bécs is állandó török megszállás ala került volna, az akkor érvényes európai rendszer alig tarthatta volna magát sokáig és előbb-utóbb az ozmán hatalom vált volna annak egyik fontos, talán döntő tényezőjévé. Hiszen, hogy Európa milyen bizonvtalanságban érezte magát, amikor a török Budavárában volt a/, úr. legjobban bizo nyítia az a tény, hogy végül mégis összefogott annak kiűzésére. Az erős magyar államhatalom európai funkciója legjobban akkor mutatkozott, amikor a Duna völgye még nem volt egy expansiv keleti nagyhatalom birtokában. Az Anjouk idejében egy szerb nagyhatalom veszélyeztette a nyugati kultúrát, ugyanakkor a török is felütötte fejét, míg Hunyadi Mátyás idejében ez utóbbi már Magyarország határán állott. Nos, Magyarország hatalmi pozíciója akkor megakadályozta aizír, hogy akár az egyik, akár a másik keleti hatalom nyugatabbra törjön. Mondhatjuk, Európa nyugodtan alhatott, amíg a Balkán kapujánál erös Magyarország állott őrt. Ezzel persze a történelemnek csak egyik korszakát világítottuk meg, és könnyű volna ellenvetni, hogy a történelemnek nem kell megismétlődnie, mindenekelőtt pedig, hogy dél felől nem mutatkoznak olyan hatalmi törekvések, amelyek Európát veszélyeztethetnék. Ne felejtsük azonban el, hogy Magyarország a nyugati kultúra tartozéka és ami tőlünk délre vagy keletre van, az már egy másik kultúrkörhöz tartozik. Keleteurópa jövendő új rendjét a nyugati kultúra szellemében biztosifám kell annak már a létrejöttekor, és nem lehet várni ezzel a feladattal addig, amíg a kialakult új rend esetleg felborulással kezd fenyegetni. Már pedig ennek az új rendnek Magyarország igen erős biztosító tényezőjévé válhat abban az esetben, ha itt erös az államhatalom. Ha biztosítani akarjuk Európa keletén és délkeletén az új rendet, akkor azonban nemcsak a kívülről jövő veszélyekre kell tekintetünket szögeznünk. A rendet belső veszélyek is fenyegethetik. Legalább is meggyöngíthetik a belső frontot, amelyik azután előbb-utóbb külső veszélyeknek is áldozatul eshet. Délkeleteurópa belső rendje attól függ, sikerül-e itt a kis népek között olyan egyensúlyi helyzetet teremteni, amely az egymásközti rivalitást politikai, különösen katonai-poltikai téren kizárja. Maga az a körülmény, hogy majd egy új európai rend fog kialakulni, még nem zárja ki a délkeleteurópai népek közötti belső feszültséget, annak minden káros következményével. Hiszen itt olyan történelmi beidegződöttséggel van dolgunk, amely még akkor sem szűnik meg egyhamar, ha e népek életfeltételei messzemenően megváltoznak. A történelmi beidegződöttség meg van és virulens-, míg az életfeltételek legfeljebb fokrólfokra és csak lassan változnak meg. A történelmi ellentétek nyomában fellépő feszültségek pedig igen könnyen veszélyeztethetik az új rend kialakulását és stabilizációját. Ennek elejét kell venni azáltal, hogy a rivalitás nyomában fellépő célkitií zéseket eleve is kilátástalanná tesszük. Vagyis, hiába van történelmi beidegződöttséig, hiába szeretnék az itt élő népek egyiknek vagy másiknak a rovására vágyálmaikat megvalósítani, ha a reális tények oly erősek, hogy azok megváltoztatásához nem rendelkeznek kellő ellenerővel, maguk is le fognak mondani túlhajtott célkitűzéseikről és ennek nyomában a'akulhat itt ki egy valódi nyugalmi állapot. Ebben a nyugalmi állapotban azután lassan elvesznek a történelmi beidegzödöttségek és majd egy olyan belső egyensúly keletkezik, amely nemcsak hatalmi, hanem lelki tényezőkre is támaszkodik. Minden azon múlik tehát, tudunk-e