Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 10. szám - Európa és Ázsia

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XXII. ÉVFOLYAM. 10. SZ. BUDAPEST 1941. K Európa és Ázsia Soha, sem a népvándorlás nagy mozgalmában, sem azokban a támadásokban, melyek során Kelet a Nyugatot elárasztotta, nem nyilt ilyen távlat hatalom, népesség és kultúra változásában, mint most, mikor a háborúval kapcsolatban az új japán kormány programja Ázsia öntudataként jelentkezik. Mert bármily gigantikus mérkőzéseknek voltunk is tanúi a mai napig, ezek eddig jóformán csak Európa nemzeteinek életében hoztak be változást. Ami ezután következik, az már nem az európai hatalmi egyensúly politikája, hanem a világ hatalmi egyensúlya rendeződik most. A történelem, úgy látszik, nem ismeri az állandó és örökös megtelepedést. A vándorlás, foglalás egyképpen hozzátartozik a történelmi fiziológiához. Azok a népek, melyek sohasem vándorolnak, épp oly sorvadtak, mint azok, melyek örökké vándorolnak. A gyarmatosítás, mellyel a rajkibocsátó állam mintegy utánanyúl a kivándorlóknak, e két ösztön ideális egyesítése. A mostani mérkőzésben nagy szerepet játszik a szegénység és gazdagság gondolata. Az angolamerikai hadviselés lanyhasága nyersanyagbeli bőséggel vigasztalja magát, holott ebben a népmozgalommá mélyült zajlásban a nyersanyagszükséglet a második legnagyobb ösztökélő erő, A sűrű népességű, nyersanyagban szegény, mostoha sorsú népek küzdelme ez, melyhez éppen a hiánv érzete adja a ki nem apadó erőt és kitartást." Különös, de úgy van, az anyagi jólét nem az igazi államfönntartó és nem az igazi honfoglaló erő s a szegénység biztatóbb igéret a jövőre nézve, mint a tunyaságba süllyesztő jólét. A kívánságokkal teli Ázsia mellett a fehér fajnak és ebben Európának, el kell készülnie a megegyezésre. Európa nagy elvein keresztül uralkodott a világon. A klasszikus görög-római kultúra, a kereszténvség egyetemessége, a gondolkodás és erkölcs magaslata volt az, melynek felsőbbségét minden nép elismerte és amellyel felülmúlt minden hatalmat és minden más kultúrát. Nemcsak európai érdek, hanem a világ egyetemes érdeke is, hogv a világ jövendő hatalmi megosztásakor Európa úgy jelentkezhessék, mint ezeknek az elveknek teljesértékű hordozója. E kincs Európa hatalmának titka. Míg ezek elevenen élnek benne, ő a világ igazi lelke. Sem szerepe, sem hatalma nem fakulhat el. A civilizáció minden más titka elleshető. Vegyi, gyártási, szervezési eljárásra bármely nyers riép betanítható. Gyárak, erőművek bárhol építhetők. De az a gondolkodás, mely mindezek fölött feszül, mely nem technikai, nem anyaghoz tapadó, mely mindezeken túltör és melynek semmi köze nincs a kézügyességhez, mely hitet, rendszert épített a világegyetemből s részeire bontotta azt, mely megállapította a hit és erkölcs elveit, rendszereit és kőtábláit: ez az európai szellem és ez Európa igazi gazdagsága. A görög gondolkodás igen másodrendűnek vélte a ma oly nagyrabecsült gyakorlatiasságot és ez az értékbecslés az igazi európai gondolkodás alapja. Európa azonban, a Bacon-i filozófia árnyékában, egyre többre kezdte becsülni a gyakorlatiasság eredményeit és, szinte elfeledkezve különleges méltóságáról, — hatalmát és erejét a technika és politika mesterkedéseiből vélte meríteni. Ez a tévedés számos ponton kimutatható, legnyersebben pedig a szovjetrendszerben mutatkozik. Az európai akaratnak tehát nemcsak a szovjetrendszert, hanem az idevezető ellapult gondolkodást is ki kell magából irtania. Európának a háború után, inkább, mint valaha, fölfelé kell tekintenie. A mostani háború végén az államok és népek sorsának rendezésébe öt világrész szól bele. A párizskörnyéki békekötés-sorozat volt az utolsó, melyben csak Európa határozott. Most már nemcsak Európának kell új rend, hanem az egész világnak. Mert bizonyos, hogy eddig a világon Európáé volt a vezető szerep. Más világrészek nagyobbak, gazdagabbak, mégis Európa volt a művelt emberiség igazi otthona. Minden embernek honvágya volt Európa után. Ahová Európa ment, magával vitte szellemét, kultúráját, civilizációját. Hogy gyarmatosítani tudott azt, ereje mellett, ennek köszönhette. Európa legnagyobb győzelme e korszakban az lesz, ha szellemének hagyományait továbbra is féltékenyen őrzi. Csak így maradhat ezután is a világ fő színtere. Európa „szegény országai", melyek most a nagy küzdelem élén állanak, máris sokat tettek az európai szellem megmentéséért, összeroppantván a bolsevizmust, melynek rendszere a kereszténység és szabadság elvét irtotta ki az uralmának alávetett területen. Ha Európa meg tudja tartani hagyományos szellemét, akkor az ázsiai, teljes lendülettel megindult népmozgalom mellett is egyenértékű fél marad és átitathatja szellemével és ezzel együtt akaratával azt, amit — a világ nagy változását értve alatta — a világ új rendjének neveznek.