Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 9. szám - Bulgária

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 szakban, mikor egész Anglia az inváziótól rette­gett és Napóleon a politikai gúnyos propaganda középpontjába került. Az angol propaganda min­dent elkövetett, hogy Napóleont mint törpét, vá­sári szörnyet, állatkerti attrakciót, ördögringatta pólyásbabát mutatva be, ébren tartsa az angolok­ban a háborús kedvet és ezzel együtt a Napóleon leverésében való hitet. A Northcliffe-propaganda, száz év múlva, ennek nyomába lépett. **ma*a Ez a művészet azonban ma már nemcsak az angolé, hanem minden öntudatos nemzeté. A propaganda fejlődésének abba a szakába>~-|> i lépett, mikor szinte nagy és szervezett, még pedig ^ Dlil államilag szervezett üzemmé változott. Noha mai napság az erdők fáit legjobban — papiros formájában — a propaganda fogyasztja, még sincs papiros szaga. Nem marad meg a múlt­nál, az események elbeszélésénél. Múltból jelenné, történelemből cselekvéssé változott és a rádión keresztül, mindenkit odavisz az események forrá­sához, a harchoz, a szenvedéshez, az ünnepséghez, a szerződéskötéshez, törvényhozáshoz, élethez, halálhoz. Ma minden cselekmény, minden törté­nelem: mindenkié. A propaganda tette a ma történelmét igazi népszavazássá. A propagandának van egy korszaka, mikor ragyog és terjeng. Az a korszak ez, mikor közvet­len összeköttetésben látszik lenni a végzettel. Ilyenkor a propaganda csillagzata az uralkodó. De van egy másik korszaka is, melyet az elörege­dés korszakának nevezhetünk. Ilyenkor a propa­ganda ismétlése, örökös jelenvalósága, zaja, csak olyan, mint a vízimalom megszokott zörgése a vízi molnár fülében: csendnek hallatszik. Meg­szoktuk, nem halljuk. Másik csalfa játéka a propagandának, hogy vonala visszatér önmagába és teljes valóságként mutatkozik az előtt is, aki kitalálta és világgá eresztette. Goethe boszorkányinasának esete ez, mikor a boszorkány inasa felöltöztette és csodák végzésére bíztatta a seprőt. Mikor pedig a seprő nagyon is készségesen engedelmeskedett, a boszorkányinas maga rémült meg tőle legjobban. Elfelejtvén a visszavarázsoló szót, a felgerjesztett rém fölött való parancsoló uralmát is elvesztette. Van azonban a propagandának olyan mestere is, akinek tekintélye túl éli ígéreteinek meghiúsu­lását. Híres esete ennek az, mikor Mohamed meg­ígérte híveinek, hogy a hegyet, a sokaság szeme láttára, magához hívja, felmegy a tetejére s onnan imádkozik híveiért. A nép összegyűlt, Mohamed hívogatta a hegvet, de a hegy nem mozdult. Mo­hamed nem jött zavarba, hanem fölkiáltott: - Ha a hegy nem jön Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. A propagandának nem lehetne belső sikere sem, ha hite nem gyökereznék a nép szíve mélyén és nem lehet külső sikere sem, ha népe hitét nem tudja a világ közvéleménye előtt igazságosnak el­fogadtatni. A propaganda a külpolitikát udvarok és ka­binetek köréből kiragadva, a közvélemény akarata alá hdvezte. Marius. garia Irta: Rubletzky Géza A propagandának is szüksége van lélekjelen­létre s ha valamelyik Ígérete nem vahk valóra, szerencsés szólammal megmentheti magát Hi­szen az ígéret tere a jövő és ez végtelen idot ad az igéret teljesítésére. Am nem törhetünk pálcát a propaganda fö­lött azért, mert igazságai nem történelmiek, ha­nem jövőbeliek. A propaganda a jovoert aj ovo megsejtésével harcol. Törekvése nepe erejének feszítése és népe igazának törvénnyé való szilar­dítása. Annyira benne élünk a töriénelmi események forgatagában, hogy a magyar újságolvasó közön­ség legnagyobb része a legeldugottabb falvak ne­veit is tudja, és a közelmúlt politikai eseményeit ismeri, de fogalma sincs a velünk baráti viszony­ban álló nemzetek problémáiról, életéről, történel­méről. Hézagpótlóként a lehető legrövidebb for­mában szándékozom megismertetni Bulgáriát. Epen ezért kell előre bocsátanom, hogy nincs szándékomban tudományos ismertetést adni, csu­pán a bulgár történelem nagy vonalait szeretném megismerteim a magyar közönséggel. A magyar törénetírás kezdetén igen sokat foglalkoznak a bulgárokkal, mert állandó harcban éltek őseink a mai barátainkkal. Bulgáriát 6/9-ben alapították és a VIII., IX., X. században komoly nagy balkáni hatalommá fejlődött, melynek egyik határát a Fekete-tenger, másikat az Adria-, har­madikat az Égei-tenger mosta. Félelmes ellenfele volt Bizáncnak és valamennyi hódítónak. Soroza­tos háborúkat viselt a maga függetlenségéért és nagyhatalmi poziciójáért. A háborúknak ebben a sorozatában, melyet főleg a bizánciakkal viselt, elvérzett és 1018-ban a bizánciak hatalma alá ke­rült. Másfél évszázados rabság után lerázta a bi­zánci igát és új erőre kapva, megalakult a máso­dik bulgár királyság. Ez a második királyság ta­lán még hatalmasabb volt, mint az első, viszont igaz, hogy a bizánciaknál jóval hatalmasabb ellen­féllel kellett tartani a frontot. Ekkor kezdődött meg a törökök borzalmas dinamikájú fejlődése, amelyben Balkánnak minden nemzete elvérzett és elvérzett a magyarság is. Bulgária második király­ságának az élete a török elleni harcokban folvt le. Nem bírhatta sokáig azt a borzalmas nyomást, amelyet a török dinamika jelentett, a törökök igája alá került és csak a bulgár nép nagv vitalitá­sának köszönheti, hogy 500 éves rabság "után újra föléledt az ország és a komoly, alkotó európai né­pek sorába belépett. A bulgár történelem politikai értelemben véve, 1396-ban megszűnt és a bulgár nép nemzeti harcait vallási téren folytatta tovább. A bulgár patriarchátus még a politikai vezetés elvesztése után majdnem négyszáz évig, 1767-ig élt és irányí­totta a bulgár életet. Ez a szellemi irányítás is megszűnt a törökökkel cimboráló görög patriar­chátus nyomására. Ekkor kezdődött a bulgár nép életének legkeservesebb szakasza. Politikailag a török, vallásilag a görög patriarchátus igáját nyögte. Iskoláikat bezárták és az éledő és harcoló

Next

/
Thumbnails
Contents