Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 7. szám - Szent-istváni feladatok

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA természetesen csak a most folyó háború befejezése után fogunk tudni magunknak alkotni. Alig hihető azonban, hogy ez a háború a most kialakuló új európai egyensúlyt ellentétes irányban még befolyásolni tudja. A tengelyhatalmak megerősödött európai pozícióját már nem lehet meggyengíteni. A jövő európai egyensúlynak kétségkívül ez lesz egyik tartó pillére. Ezzel nem mondtunk semmi olyant, amivel a magyar közvélemény nem volna tisztában, amivel a jövőre vonatkozólag nem számolna. Ebben a tekintetben magyar szempontból nem is áll fenn semmiféle probléma, hiszen a magyar politika eddig is a tengely vonalán haladt. Az új európai egyensúlynak azonban még egy másik tartó oszlopa lesz, ez pedig a Szovjetunió. A szemünk előtt fejlődik fel a Szovjetunió új európai politikája és jut közelebb a testünkhöz. De még ha a Szovjetunió nem indulna az európai egyensúly második alapillérének, egymagában ez a közelség is komoly problémát jelent számunkra, amellyel szembe kell néznünk. Nem lehet feladatunk, ennek az új ténynek minden következményét itt felvázolni, vagy akár irányt mutatni a Szovjetunióval szemben követendő politika számára. Elég ha rámutatunk erre az új tényre, ennek rendkívüli jelentőségére és ha a magyar közvéleménynek mélyen a lelkébe véssük, hogy ezen a ponton egy új magyar sorskérdés van kialakulóban. Nem szabad a dualizmus korszakának hibájába esni, amikor is a közvélemény az akkori két sorskérdésnek a jelentőségét nem értette meg és sok mindent mulasztott el, ami esetleg megkönnyítette volna az ország helyzetét a korszak végének fejleményeiben. Ettől az európai fordulattól, mint említettük, a trianoni igazságtalanság felszámolását várjuk. A bekövetkezendő területgyarapodás azonban nem fog csak tisztán magyarlakta vidékeket viszszahozni. Mennél kedvezőbb lesz a fordulat, annál több lesz azoknak az új magyar állampolgároknak a száma, akik nem magyar anyanyelvűek. Nem tudjuk, mekkora lesz ez a szám, de ha az arány nem is lesz olyan, mint volt a Trianon előtti Magyarországon, a nemzetiségi kérdés jelentősége azért aligha lesz kisebb. Az a folyamat, amely jóval a világháború előtt elindult és a századfordulónál aránylag magas fokot ért el: a nemzetiségek népi öntudatra ébredése, a saját népi életre való törekvés, a világháború után sem szakadt meg, sőt éppen az utóbbi években erős lendületet vett. Az államvezető népek szempontjából ez természetesen fokozott problémát jelentett. A háború előtti Magyarországon ezt a problémát bizonyos fokig enyhítette az a tény, hogy nemzetiségeink egy ezeréves magyar állami élet tradicióiban éltek, ami részben tompította azokat a centrifugális erőket, amelyek nagyrészt külföldi befolyásból táplálkoztak. Á trianoni korszakban a magvarországi kisebbségi kérdés viszont azért nem képezett túl nehéz problémát, mert az itt visszamaradt kisebbségek mindenkor erős magvar állami öntudattal bírtak és ezt most sem vesztették el, bár népi életük további fejlődése náluk sem szakadt meg. Sokan vannak ma a magyar politikai és szellemi élet vezetői között, akik elismerik, hogy a magyar közvélemény a világháború előtt ezt a kérdést nem ismerte meg a maga teljes jelentőségében és nem kezelte úgy, hogy végül is megnyugtató megoldást találhasson. A trianoni korszakban pedig számtalan magyar tényező emelte fel szavát a közvéleménynek közönye, illetve helytelen felfogása ellen. Csak nemrégiben tartotta szükségesnek gróf Teleki Pál miniszterelnök, hogy újólag figyelmeztesse a magyar társadalmat a hazai kisebbségi kérdés jelentőségére és felszólította, hogy ezzel a kérdéssel a kor követelte szellemben és alaposabban foglalkozzon. Az új Magyarországon a kisebbségi kérdésnek kétségtelenül nagyobb lesz a jelentősége, mint volt a trianoni országban, dé megváltozik a kérdés a világháború előtti helyzettel szemben is. A most visszatérő kisebbségek jó része kiszakadt a magyar állami élet tradíciójából és húsz éven át idegen nemzeti államnak eszmekörében ált. Akik pedig Trianon után is kisebbségek maradtak az új államokban, mint pl. a németek, nzok is szinte hiánytalanul kiépítették népi életüket, kifejlesztették népi intézményeiket és ennek megfelelően lényegesen nagyobb igényeket támasztanak az állammal szemben, mint támasztottak a világháború előtt. Ezzel csak érzékeltetni akartuk, hogy a probléma más 'síkba tolódott át és súlyosabb feladatok elé állítja a magyar politikát, mint állította a trianoni korszakban és bizonyos tekintetben a világháború előtt is. Nem lehet vitás, hogy az új körülmények között a magyar közvéleménynek a hazai kisebbségi kérdéssel nemcsak alaposabban kell majd foglalkoznia, de egyben egészen új szemszögből megítélni. Ha valamikor indokolt volt Teleki Pál említett felhívása a magyar közvéleményhez, hoay értse meg a kisebbségi kérdés jelentőségét, ebben az új korban, a magyar remények hajnalhasadása alkalmával, az százszorosan indokolt. Szentistváni feladatok előtt állunk. Egy új állami életnek alapjait kell leraknunk. Ezért úgy mmt neki, ennek a mai generációnak is be kell illeszkednie az új európai rendbe. De szűkebb értelembein is állunk szöntistváni feladatok előtt.' Az állami élet belső berendezkedésében közvetlenül Szent István nyomdokain kell elindulnunk. Az uj Magyar Birodalom népei között meg kell találnunk a szintézist, amint ő találta meg hosszú évszázadokra kiható érvénnyel. A különbség akkor és most között legfeljebb az, hogy míg Szent István, az egy nagy államférfiú oldotta és oldhatta meg korának problémáját, addig ma az egész magyar társadalomnak kell a probléma megoldásán közreműködnie. Meg kell mutatnia, hogy tradicionális államalkotó és államépítő képessége töretlen, hogy az, amit ma lerakni fog és felépíteni akar, nem a konjunktúra műve, hanem, Szent Istvánhoz hasonlóan, hosszú évszázadokra biztosítja majd a magyar állam fennmaradását és európai pozícióját. Perl kenyér jó és olcsó