Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 5. szám - Az erdélyi probléma és a nemzeti gondolat

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 Az erdélyi probléma és a nemzeti gondolat Milánó, május. Ettore Cozzani, a kiváló olasz író és szónok, Milánóban már számos előadást tartott a magyar problémákról a szabadegyetemen, éppen úgy. mint a Fascio székházában és az „Amici deli Ungheria"-ban. Ezekben az előadásaiban a magyar irodalommal foglalkozott, amelynek minden újabb megnyilvánulását és sikerét számontartia. Most a „Magyarbarát Olaszok Egyesületének" évadzáró előadásán Ettore Cozzani ismét a magyar irodalomról beszélt és előadásának magva az erdélyi probléma volt. — A nemzetközi események, — kezdette előadását Cozzani. — elterelték a figyelmet hosszú ideig Délkelet-Európától és a Dunavölgye, azokkal a viszontagságokkal szemben, amelyek nemcsak Európát, hanem az egész emberiséget érdeklik, csak másodlagos fontosságú lett.. . De most, hogv a földközitengeri probléma ismét előtérbe került, ez a punctum dolens, a Dunavölgye is magára vonta újra az érdeklődést, mert ez a kettő összetartozott a múltban és összetartozik most is. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogv Olaszország őrszemeinek a Kárpátokban kell állaniok, és csakugyan, ott is áll Magyarország, amely mindig őszinte barátia volt Itáliának. . . Ez pedig nagy megnyugvás, különösen ma, Olaszország számára, mert Magyarországban mindig megbízhat, mintahogy a magyarok is megbízhatnak Itáliában. — Magyarország, — folytatta azután a nagy olasz író, — már húsz esztendeié a Via Crucist iária. Teszi azonban ezt olv méltósággal, olyan férfias büszkeséggel, hogv kiérdemelte vele az egész világ bámulatát. Megcsonkítása nemcsak fáidalmas, de igazságtalan is volt. és méP.is, olyan lelki na&vsáU&al viseli el ezt, aminőre csak az iaazi hősiesség képes. Olaszország nemcsak régi kulfúrkapcolatai, őszinte rokonszenve, de irtaz csodálata folytán is Magyarország oldalára állott és elkövet mindent, hogy elősegítse a magyar reviziót. .. — A magyar revízió! — jelentette ki Cozzani — Ez a magyarság sarki csillaga: erre néz minden tekintet, ez a pont, amelvet egyetlen pillanatra sem tévesztenek szem előtt, effelé törekszik minden magyar akarat, ha most nem is beszélnek róla, mert a magvarok a maguk baiával nem akarják még súlyosabbá tenni Euróna helyzetét. De a magyarok hallgatása hősi hallgatás és iaj annak, aki ezt félremagyarázná! A magvarok bámulatra méltó önmegtartóztatással viselik^ el mártir-sorsukat és tanúságot tettek már róla, hogy tudnak várni . . De hallgatásuk nem lemondás, hanem erő és feűvelem jele és hit abban, hogy az igazság el kell hogy nyerje győzelmét... A magyar revízió gondolata az elmúlt húsz év alatt egyetlen tapodtat sem. tágított és nem adott fel egyetlen miliméternvi teriiletet sem... És ha nem is kiált ma a világba, de azért nem tétlen ma sem a magyar revízió: a magyar diplomácia folytatja szívós, óvatos munkáját, amely nemes és úri eszközöket vesz igénvbe. És ez a munka a legteljesebb összhangban és egyensúlvban folytatódik avval a másik diplomáciai munkával, amelyet a magyar irodalom, művészet, színház, festészet végez el, hogy a magyar nemzeti gondolatot eljuttassa a külföldre. Mint a lehulló vízcseppek a sziklát kivájják, úgy omlasztja szét ez az apostoli hivatáshoz hasonló kultúrmunka azt a szörnyű sziklafalat, amely Magyarországot a meg nem érdemelt, igazságtalan fájdalomba zárta be. És míg Magyarországon a költők és írók egész légiója ébren tartja a nemzeti érzés és a hazafiasság lángját, munkájuk a külföldön ezer és ezer újabb hívet szerez a szenvedések hazájának, Magyarországnak. Élőadásában Ettore Cozzani kiemelte, hogy a magyar írók és művészek ma a legnagyobb irodalmi és művészeti díjakat nyerik el a külföldön és legutóbb Itáliában is, az egyik legnagyobb irodalmi díjat magyar író és költő, Babits Mihály kapta, akiben, a sanremói díjjal, nemcsak a nagy regényírót és költőt, hanem a kiváló Dante-fordítót is jutalmazni óhajtotta Itália. — És akárcsak Babits Mihályban, aki minden modernsége mellett is az antik mediterrán műveltség emlőjén nevelkedett, az egész új magyar irodalom jellegzetessége, — állapította meg a nagy olasz író, — a modernség és a hagyomány. Az új magyar írók, mind, mind, ízig-vérig magyarok, és mégis, modernek, merész felépítésükben, lelki mélységekben való elmerüléseikben, a mai élet reális és mégis misztikus megfigyelésében és megrajzolásában. Ettore Cozzani ezután, mint a magyar irodalom jellegzetességét kiemelte a nép életének, bajának, örömeinek, szenvedélyeinek megrajzolását regényekben, elbeszélésekben, a néplélek megértését és a nemzeti élet, a nemzeti aspirációk visszatükrözését az irodalomban. A nagy magyar nemzeti gondolat ott él minden új magyar regényben és különösen gyakran kerül így a világ elé az erdélyi gondolat, az erdélyi probléma, amely egyike a legégetőbb magyar problémáknak ... Ha a politikusok nem is beszélnek róla, ha a nagyvilágot nem is nyugtalanítják most ezzel a problémával a magyarok, ez csak újabb bizonyság amellett, hogy Magyarország tud áldozatot hozni az európai kultúra, az európai sors érdekében. De ha a politikai hangszórók csöndesek is ma, a költök, a magyar költők nem tudnak hallgatni, amikor a magyar fájdalomnak hangot adnak ... Az erdélyi probléma, a revízió problémája ott él tovább könyveikben, regényeikben, hogy felrázzák a lelkeket és feltárják a magyar lélek tragédiáit! Az erdélyi problémát, a magyar nemzeti érzéseket, az egyéni tragédiákban a magyarság, sokszor csak a kisebbségi magyarok szenvedéseit illusztrálta Cozzani három magyar regény ismertetésében. Ezek: Zilahy Lajos: „Földönfutó város", Ignácz Rózsi: „Anyanyelve magyar" és Nyirő József: „Az én néném" című regényei. Valamennyit részletesen jellemezte, kiemelte a kisebbségi magyarok bizonytalan sorsát, azt az új, szinte bibliai népvándorlást, amely az ezeréves magyar haza urait, az ősi magyar föld népét is földönfutóvá tette, és azt a hitet, amely mégsem engedi elcsüggedni a magyarságot, mert törhetetlen erővel bízik a győzelemben, reményei megvalósulásában. A nagysikerű előadást, előkelő és nagyszámú közönség hallgatta végig. Ballá Ignác.