Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 4. szám - A kis államok az új Európában

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA E gondolat valamelyes megvalósítása nélkül békés Európa nincs. És e gondolat fölvetése és hirdetése az önmagát marcangoló Európa lelkiismerete előtt fölér egy keresztes hadjárat eszméjével és tiszteletére meg kellene kongatni a harangokat, mert fölér egy nándorfejérvári győzelemmel is. Marius. A kis államok az új Európában írta : Török Árpád. I. A világháborúban a kis államok jó része belekeveredett a konfliktusba, utána pedig sokan tudatosan vállaltak szerepet a nagyok játszmájában. Egy időben hallottunk ugyan olyan jelszavakat, hogy „a Balkán a balkáni népeké", de ez nem tartotta vissza a balkáni államokat sem attól, hogy — világpolitikát folytassanak. A kis-antant is kis államok tömörülése volt, mégis szándékosan kapcsolódott bele a nagy politikába. Igaz, hogy felmerült itt-ott olyan felfogás is, amely szerint a kis nemzeteknek távol kell magukat tartamok a nagyok viszályaitól, de ennek foganatja egyáltalán nem volt. Ma némileg megváltozott a helyzet. A kis államok mindent elkövetnek, hogy a világpolitikai feszültségen kívül maradjanak és óvakodnak olyan lépéstől, amely őket a konfliktusba sodorhatná. Sőt ma már arról is lehet beszélni, hogy a kis nemzeteknek bizonyos külön külpolitikai öntudatuk van, mert tudatára ébredtek saját külön problematikájuknak. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy kicsik és nagyok most már nem fognak többé egymással összekeveredni. Annyit azonban az eddigi fejlődés mégis eredményezett, hogy a kis nemzetek felismerték, miszerint az ő sorsuk nemcsak a változó hatalmi konstellációval függ össze, hanem azoktól az alapvető elvektől, illetve szerkezeti formáktól is függ, amelvek a jövő nemzetközi politikájában érvényesülni fótinak. A világháború a hatalmak versengésével indult ugyan meg, a vége felé azonban már elvi kérdések kezdték a nemzeteket érdekelni. Elsősorban az, hogy lehet-e a világnak olyan szervezetet adni. amely állandóságot, rendszerességet és biztonságot visz bele a nemzetközi életbe? Ebből pedig logikusan következett a második kérdés: milyen legyen az a szervezet, amely ezeknek a kívánalmaknak meg tud felelni? A nemzetközi élet megszervezésének szükségessége ma sem vitás. Annyira azonban még nem jutottunk, hogy a jövő nemzetközi szervezetet illetően teljesen egységes felfogás alakult volna ki. Vagyis: tudjuk azt. hogv kell szervezetnek lenni, azt is. hogy annak a világháborúban felállított kívánalmaknak kell megfelelnie, csak a szervezet konkrét formája tekintetében térnek még el a felfoöások. A kis nemzetek tehát mindenképpen feltehetik a kérdést: miiven szervezeti forma felel me<* az ö különleüe* érdekeiknek? Amint elgondolható olyan szervezeti forma, amely a nagy népek képére van teremtve, éppen úgy olvan is lehetséges, amelv jobban számol a kis népek öncélúságával, jobban biztosítja azok függetlenségét és inkább teszi lehetővé azt, hogy a nagyok játszmáiból kívül maradjanak. A jövő nemzetközi szervezetet illetően ma két felfogás érvényesül. Az egyik annak univerzálisabb jelleget akar adni, legalább is az európai népek összeségére akarja azt kiterjeszteni, míg a másik felfogás regionális alapon szeretné a kérdés megoldani. Olyképpen, hogy a gazdaságilag egymásra utalt nemzeteket akarja egy regionális szervezetbe tömöríteni. Mindkét felfogás azonban egyezik abban, hogy a Népszövetségnek eddig lazább szervezetével szemben szorosabb szövetséget tart szükségesnek. Akármilyen elv győz is tehát, ezek szerint a szövetséghez tartozó nemzetek szabad rendelkezési joga nagyobb korlátozásnak lesz kitéve, mint volt például a Népszövetség égisze alatt. A magyar közvélemény a Népszövetség gyengéjét és mondhatjuk bűnét elsősorban abban látja, hogy nem is próbált igazságot szolgáltatni a nemzeteknek, hanem egyoldalú hatalmi érdekeknek állott a szolgálatában. Ezt annál inkább lehetett kifogásolni, mert a Népszövetség eszményi célok érdekében lett megalapítva és az államok azért léptek be, mert ezeket az eszményi célokat akarták támogatni. A húsz év folyamán nem volt hiány bírálatban, amely rámutatott erre az ellentmondásra és nem volt hiány Jóindulatú javaslatokban sem, amelyek hivatva lettek volna ezeket a hiányokat pótolni, a Népszövetséget eredeti rendeltetésének átadni. A Népszövetséggel szemben elfoglalt álláspontunk teljesen jogosult volt és az érzelmek, amelyeket ezen intézménynyel szemben tápláltunk, annál érthetőbbek, mert egyoldalú politikájának elsősorban Magyarország volt az áldozata. Ma senki előtt sem vitás, akármilyen lesz is az új nemzetközi szervezet, az nem szolgálhatja a pillanatnyi hatalmi viszonyok megmerevítését, hanem egy erkölcsi-politikai eszme kell képezze minden cselekedetének legfőbb motívumát, amelynek központjában a népek közötti igazság áll. Bármiiven indokolt is ez a magyar álláspont úgy a Népszövetség múltjának, mint a jövő nemzetközi szervezetnek megítélésénél, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy egy nemzetközi szervezet akár a legideálisabb célokat is csak úgy tudja megvalósítani, ha kellő anyagi hatalommal rendelkezik. Erről éppen úgy kell majd gondoskodni, mint 2rról, hogy mindenkor a nemzetközi igazság legven vezérmotivuma. Még a Népszövetség is inkább szolgálhatta volna ezt az eszmét, ha saját hatalmi eszközök állottak volna rendelkezésére és nem lett volna teljesen az európai diplomáciai játék függvénye, ha nem kellett volna tekintettel lennie a húsz éven át érvényesülő egyensúlyra, amelynek az igazságtalan dunavölgyi helyzet éppen ngv tartozéka volt, mint akár a nyugati hatalmak együttműködése. Bár a jövő nemzetközi szervezetnek hatalmi eszközeiről a tagállamoknak kell gondoskodniok. olvan módon, hogy ezek idott esetben könnyen lehessenek egv renitens tagállammal szemben is érvénysíthetők. Amikor tehát egy ilven hatásos nemzetközi szervezetet akarunk létesíteni, a tagállamoknak eleve is le kell mondaniok arról, hogy akaratukat mindenkor szabadon érvényesíthessék, sőt számolni kell azzal is, hogv a létesített nemzetközi szervhez való viszonyukat nem tudják egykönnyen felbontani, hanem annak tartósan a