Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 12. szám - Magyarország és Jugoszlávia

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 Magyarország és Jugoszlávia A most megkötött jugoszláv-magyar barátsági szerződés szinte nem is hat hivatalos aktusként, oly annyira mindkét nép valódi akarata és kíván­sága. A magyarság mély külpolitikai öntudatát a jó szomszédi viszonyra való törekvés jellemzi és jel­lemezte. Mi a szomszédban sohasem láttuk szü­letett ellenségünket, következőleg politikánk sem volt csavarulatos, intrikus, szövevényes és nem volt soha csalárd sem. A szomszédban nemcsak a véletlenül mellettünk élőt, hanem a Gondviselés mellénk vezérelte barátot is láttuk, akit velünk a közös végzet, közös öröm és közös bánat kötött össze. A szomszédság — a mi értelmezésünkben — némiképpen testvériség is. Nem volt-e közös végzetünk a szerbekkel? Nem sújtott-e egyképpen a török átok? Hőseink nem együtt harcoltak-e? Jugoszlávia mai főváro­sáé a dicsőség, hogy déli tizenkét órakor a keresz­ténység harangjai megszólalnak a falai alatt kiví­vott magyar gvőzelem emlékére. Ha más nem, ez az emlékeztető jel is összeköthetné a két nem­zetet. A magyar-délszláv testvériségnek jele volt az is. hogy a töröküldözte hős nép negyvenezernyi családiát fogadta be, egyenrangú társként, a ma­gyarság. Magvarország fővárosa különös vonzerővel hívta a szerbeket. Egész szerb városrészek voltak itt. szerb templomok, magas színvonalú szerb kul­túrintézetek. Amíg Magyarország önálló külpolitikát csi­nálhatott, ennek a külpolitikának alapja volt a szerbekkel való testvériség. Csak mikor Magyar­országot önállóságától és erejétől meg akarták, vagy. csaknem. meg tudták fosztani, sikerült mes­tersérségesen ellenteteket szítaní a két nép között. Különben a két nép lelkesülten szerette egy-mást s ha mi Hunyadit küldtük hozzájuk. ők el­küldték hozzánk Damianichot és Gasparich Márkot Legélesebb Habsburg politika és a csodá­latos módszer ezt utánzó trianoni politika igyeke­zett elválasztani a délszláv- magyar testvériséget. Mindezek szerencsés elmúltával a délszláv­magyar testvériségnek újra fel kellett ragyognia. A mohácsi csata négyszázadik évfordulóján Horthy Miklós kijelölte a magyvar külpolitika újí s egyszersmind régi iránvát- a Jugoszláviával való in barátságban és egyetértésben. Az önállóságát visszavert még csonkaságban vérző ország első külpolitikai megynyilvánulásával szem­ben a régi nagy Magyarország történeti útjára és feladatára utalt Hogy ez a barátság kibontakozhassék, ahhoz el kellett tűnnie annak a boszorkánynyomásnak, mellyel a Benes—Titulescu-politika gyötörte Euróra egész politikáját A Benes—Tituleseu­politka Magyarország teljes megsemmisítésére törekedett, tehát nem is tűrhette és minden erejé­vel megakadályozta a magyar-jugoszláv barátság nyilvánvalóvá tételét. A habsburgi. a trianoni és a kisantant politika elszáradt, mint a réti fű. Senki sem beszél róla. Elmultával szinte magától támadt fel a jugoszláv­magyar barátság. Semmi sem tartóztathatta fel, mintahogy — magyar mondás szerint — tavasszal a füvet kalapáccsal sem lehet a földbe visszaverni. A délszláv-magyar testvériség régi. Az, hogy mindegyiknek külön állama van, s állami függet­lenségét mindegyik féltékenyen őrzi, nem jelent köztük versengést. A Zrínyiek, Frangepánok keze köti őket ösz­sze. Hajdan a közös harc, most a közös béke viszi őket egy cél felé. A hely, ahová őket a Gondviselés állította. Európa, sőt a világ legérzékenyebb területe, mond­hatnók idegközpontja. Minden válságra érzéke­nyen vonaglik. Távoli és közeli bonyodalom egya­ránt hat reá. Ennek a földnek legelszántabb, legharcedzet­tebb, de egyúttal legérettebb két nemzete áll most váll-váll mellett az új jugoszláv-magyar barátsági szerződésben. Az a politika, mely nem erőszakolt elmélete­ken és paragrafusokon nyugszik, hanem a népek valódi érzésén, érdekén és pszichológiáján, nem hagyhatja ki számításából a jugoszláv-magyar ba­rátság értékét és erejét. Ezzel minden józan, nagy­vonalú politikának számolnia kell. A jugoszláv-magyar barátság egy nagy terü­let békéjét és további békés fejlődését jelenti. E barátság kisugározza békeakaratát távolabbi terü­letekre is. E barátság szimbóluma annak, hogy a Balkán nem csupán a bonyodalmak tűzfészke, ha­nem Európa ereje is. A magyar-jugoszláv szerző­dés Európa elvét, Európa erejét, civilizációját és kereszténységét védelmezi. Az új Európában, bármiként rendezzék is a jövőben, minden ország új rangsorba jutott. A ju­goszláv-magyar barátsági szerződés mintegy bizo­nyítéka ennek az új rangsornak. A statisztika ma­gában nem elegendő az új rangsor meghatározá­sára. Sem a népesség száma, sem a terület nagy­sága nem döntő tényező ebben. Az új rangsort a történeti feladat és ennek vállalása szabja meg. Mi, jugoszlávok és magyarok, vállaljuk ezt a feladatot. Békét teremtünk két ország között, megmutatjuk másoknak is és megkívántatjuk ve­lük is e béke áldásait. Megmutatjuk, hogy szom­széd népeknek kötelességük megismerniük és meg­szeretniük egymást. Megmutatjuk, hogy a béke, mint hajdan az Apostol útja, a Balkánról indul ki. Teljes mértékben átérezzük a külpolitikai feladat fontosságát, melyet a jugoszláv-magyar örök barátság ró ránk. Nagy feladat ez. Nem kisebb, mint Hunyadi János feladata volt: a veszendő Európa védelme­zése. E feladatban, e feladatban való egyetértésben mindkét ország különös, sérthetetlen méltóságra tesz szert. Aki őket sérti, bántja, vagy kisebbíti, nem csupán országukat, hanem magát az európai princípiumot, a fehér ember civilizációját, min­dent, amiért Európa valaha küzdött, sérti, bántja és kisebbíti. A két ország barátságának szerződésben való megpecsételése nem csupán két ország közti ál­lamközi cselekedet, hanem, a Balkán békéjének remélhető megerősítésével, a legnagyobb kihatású nemzetközi aktus, az egész Európa és az egész civilizáció megmentésére és megvédésére. Magyarország déli határain immár megint

Next

/
Thumbnails
Contents