Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 12. szám - Uj világ-régi igazságok

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAG \ A R REVÍZIÓS LIGA H 1 \ A T A LOS LAPJA XXI. ÉVFOLYAM, 12. S Z. BUDAPEST 1940 Uj világ-régi igazságok Irla Török Árpád Sokat beszélünk és írunk mostanában egy új európai világról, aminek egyszerű magyarázata, nogy valóban egy új Európa kezd előttüic kibontakozni, amelyet azok igyekeznek létrenozni, akik ehhez a kellő hatalompolitikai előfeltételekkel rendelkeznek. Igen helyes, hogy a közvélemény meghanyja-veti ezt a kérdést, hiszen nagy terv ez, amely, ha valóra válik, döntő módon fogja az emberek és nemzetek életét befolyásolni. Nem kívánatos, hogy bekötött szemmel lépjünk bele az új Európába, de -még az sem kívánatos, hogy az egyes nemzetek aktiv közreműködése nélkül jöjjön az létre. Nem csak azt kell tudnunk, milyen lesz, hanem azt is, milyen legyen, hogy érdekeinknek teljesen megfelelhessen. Sok szempontot lehet és kell is ezzel kapcsolatban felvetni és figyelembe venni. Az ellen sem lehet szólni, ha egyesek részletkérdésekben merülnek, ha felvázolják Európa új szerkezetét, alkományát, benne az egyes államok jelentőségét, hivatását. Végre is egy új politikai szervezeti formáról van szó, amelyet ki kell tervezni, részeiben felvázolni, alkotó elemeiből összetenni. Mindehhez természetesen fantázia is kell. A célszerűségi szempontokat sem szabad alábecsülni. Hiszen azért törekszünk egy új világ felé, mert az életet a nemzetek számára meg akarjuk könnyíteni és a meglevő erőforrásokat eredményesebben hasznosítani, a súrlódási felületeket csökkenteni. Ezért kell sok mindent célszerűbben megcsinálni, mnit amilyen a régi Európában volt. De bármilyen jogosultak legvenek a célszerűségi szempontok, a fantázia, az ideológia, egy dologról nem szabad megfeledkezni, sőt ennek döntő befolyást kell biztosítani: ez nedig a szerves fejlődésnek a törvénye. Azért lesz lehetséges Európát egységesen megszervezni, azért nem tartjuk ezt naiv utópiának, mert Európa ősidőktől fogva természetes egységet, életegységet képez. Ezt az igazságot a tudós gróf Teleki Pál már régtől fogva hirdeti. Még mielőtt Európa egységes megszervezésének mai előfeltételei adva lettek volna. Olyan időben, amikor ez igazán csak jámbor óhaj volt, fektette ő le azokat az igazságokat, amelyeknek az új Európa alapjait kell képezniök. Tíz év előtt megjelent tanulmányaiban olvashatjuk, miért tartja ennek a földrésznek egységes megszervezését lehetségesnek és szükségesnek Lehetségesnek azért, mert ez az Európa minden belső, történelmileg kialakult feszültségei ellenére is szerves egységet képez. Már akkoriban beszélt ő az egységes európai élettérről, bár a politikai célkitűzés ezt a fogalmat még nem alkalmazta, Ezt az egységet elsősorban kontinensünk földrajzi helyzete determinálja. Ebből adódik az életrendnek, a gazdálkodásnak, még az államtípusoknak is bizonyos egysége. Teleki szerint minden ilyen, a történelem folyamán kifejlődött szerves egység szervezett egységgé igyekszik átalakulni. Vagyis, amit a természet és történelem így kitermelt, azt az emberek organizatorikus befolyásolással irányítani, szabályozni törekszenek. Európa akkor kezdett a szervezés szükséges tudatára ébredni, amikor elvesztette hegemóniáját, amikor más kontinensen hasonló erőcentrumok alakultak ki, amelyek Európával versenyre keltek. Mindezek tudós megállapítások, amelyeknek azonban politikai időszerűséget az a megismerés ad, hogy a létesítendő szervezetnek lépést kell tartani a szerves fejlődéssel. Telekitől megtanuljuk, hogy azért lehetséges egy szervezett Európa, mert már van egy szervesen fejlődött európai egység. Közelfekvő a gondolat, hogy ugyanezt a szempontot azon kérdésnél is alkalmazzuk: milyen legyen közelebbről a szervezett Európa? A szerves fejlődésnek milyen törvényeit kell figyelembe venni, hogy az új szervezet tulajdonképeni céljának megfelelhessen és egyben tartóssá váljék? Népeket különböző alapon lehet egységbe foglalni. Aki mechanisztikusán gondolkodik, aki a célszerűség fanatikusa, az egy hatalmas szervezetet fog kigondolni, amelyben mindennek és mindenkinek a helye mái eleve ki van jelölve, amelyben nincsenek ©Pvéni, sem nemzeti érdekek és törekvések, amelyben minden eltörpül az egy nagy eszme, az egy nagy cél: a teljesen egynemű, teljesen nivellálódott európai emberiség mellett. Egy nagy falanszter lenne ilyen Európa, amelyben a mechanisztikus összeműködés szinte tökéletes. Helyes volna azonban ilyen Európa felé törekednünk? Teleki a szerves fejlődés törvényeinek kutatása folyamán erre vonatkozólag is érdekes megállapításokat tesz. Szerinte Európát nem lehet más kategóriájú, idegenszerű alkotások mintájára megszervezni. Nem szabad azokat lemásolnunk, mert ezzel nem fogunk célhoz jutni, hanem inkább megrázkódtatásokat előidézni. Teleki itt az Északamerikai Egyesült-Államokra gondol, amelyeknek mintájára nem lehet az Európai EgyesültÁllamokat megteremteni. Oka ennek pedig az, hogy •az amerikai életegység asszimilál, egységessé teszi az embereket külső életmegnyilvánulásaikban és belsejükben ,míg az európai életegvség differenciál. Más szóval, a többi életterekben lehet az embereket homogén tömeggé fejleszteni, Európában a kisebb részek, az államok, nemzetek ragaszkodnak különálló egyéniségükhöz, őket tehát csak égy magasabb szintézisben lehet összefogni. Vagyis, Európában a részek külön életét nem szabad megszüntetni csak egymással összekapcsolni. Megmondja Teleki azt is, hogy miért. „Mert sehol