Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 11. szám - Magyar-jugoszláv közös érdekek

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA Magyar-jugoszláv közös érdekek Irta: Dr Kertész János A történelem folyamán gyakran találkoztunk népek egymásrautaltságának következményekép létrejött szövetségekkel, de gyakran megtaláltuk az ellentéteket is. A külpolitikai vonalvezetés minden állam öncéluságának a kiépítését kellett, hogy eredményezze. Olyan államokkal kötöttek szövetséget, melyek érdeke megegyezett, melyek vagy közös úton kellett, hogy haladjanak, vagy legalább is biztonságot nyújtott. De ép így bomlottak fel érdekcsoportosulások, ántántok és új államszövetségek vagy hatalmi egyesülések keletkeztek. A külpolitikában ismételten felmerülhetett érdekazonosság és érdekellentét két szomszédos állam közt. Ez volt körülbelül a helyzet Magyarország és Szerbia közt a diplomácia történetében. Ma mát délszláv-magyar- vagy jugoszláv-magyar érdekekről hallunk állandóan beszélni. Azok után a nagy ellentétek után, melyek a közelmúlt negyedszázados történelmének határkövei voltak, igen érdekes a kialakulása annak a megértő hangnak, mely ma a két nép közt fennáll. Talán nem is egészen újkeletű az a közeledés, mely napjainkban észlelhető. A háttérben mindenesetre ott mozog a rendíthetetlen magyar-olasz barátság. Ismertük a nagy ellentéteket Olaszország és Jugoszlávia közt, mintahogy mindenki előtt ismeretes volt a magyar-jugoszláv ellentét is. De az, hogy ma már barátságról beszélhetünk, az elsősorban a két nemzet kölcsönös megértő politikáján alapult. A délszlávok felismerték az uralmuk alatt élő magyarságnak a jelentőségét és tudatában voltak annak a hatásával és visszhangjával, mely Magyarországon mutatkozhatna a magyar kisebbség helyzetének megváltoztatásával. És ez mint tény be is következett. Az olasz-jugoszláv viszonynak a megjavulása, fokozatosan magával hozta a magyar-jugoszláv viszony megj avulását is. Az ország belpolitikájának szüksége is volt a magyarság megnyugtatására, éppen a horvát-szerb ellentétek következtében is, viszont a horvátok számára is megnyugtatásul szolgált a szerb belpolitikának a megerősödése a jelentős magyar kisebbség sorsának megj avulásával is. Ami utána következett, az a közelmúlt ismeretes történelme, a horvát kérdés megoldása. Ha végig taglaljuk a két állam küzdelmét, a kisántántnak nevezett szövetséget és annak teljes felbomlását és apró részleteiben is vizsgáljuk a mai helyzetet, akkor biztosan megtaláljuk az érdekközösséget a két ország politikájában. Hiszen lassan be kell látnia Jugoszláviának is, hogy ma már az ő érdekszférája is a tengelyállamoknál van. Különben elszigetelődne. Gazdasági és kulturális téren pedig nagyon sok érdek és közös vonás kapcsolhatja össze a két nemzetet. Vannak még meg nem oldott feladatok a két ország közt, van még olyan terület, mely nincsen egészen kidolgozva, de történelmi kutatások, gyakori kulturális érintkezések bebizonyítják majd, hogy mennyire mélyen nyúlik vissza a magyar-jugoszláv összeköttetés. A két nép közt ezenkívül temérdek közös vonást találunk. Ezen sem kell csodálkoznunk, hiszen voltak területek, hol együtt élt a magyar és a szerb. A szerb nép Magyarországon saját faji tulajdonságait mindenkoron gyakorolhatta. A Bánátban, Bácskában évszázadokon keresztül nemzeti szokásaikat használhatták, nemzeti eledeleiket fogyaszthatták, átvették igen sok eseben azonban a magyar szokásokat is, mintahogy viszont a magyarság is eltanulta a szerb ételeket, táncokat és dalokat. Rokontermészetük megnyilvánult a vendégszeretetben, vitézségben, tüzes természetükben, de rokontermészetük még több vonása is bizonyíték. Együtt harcoltak a nyugati kultúra védelmében a török pogányság ellen. Sokszor küzdöttek közös ellenség ellen és mindig dicsőségteljesen. Trianon szelleme azonban a népek egymásrauszítása, el is érte egyidőre hatását. A gyűlölködés korszaka temérdek áldozatot követelt. De ma, a két nemzetet isméit sok érdek kapcsolja össze. Nagyon jó szolgálatot tesznek és még tehetnek mindazok, kik feltárták a két nemzet közös küzdelmeit, történelmét, érintkezéseit, kulturális összeköttetéseit, gazdasági egymásrautaltságát és mindazokat a szempontokat, melyek kimutatják, hogy a jugoszláv nép és a magyar nemzet megtalálhatják azt az utat, melyet egykoron elhagytak. Mű különösen minden nemzetnek szüksége van arra, hogy baráti kapcsolatait főképpen szomszédaival kiépítse. A magyar diplomácia megtalálta az utat, melyet nem hagyott el, ennek gyümölcseit már élvezi is. De még mindig találhat olyan barátságot, melyet "nagy barátai is szívesen vesznek. Sok szempontot lehet még belevinni a magyar-jugoszláv megértésbe. A két nép közös érdeke, hogy még jobban megismerjék egymást és ennek következtében szorosabb barátságot építhessenek ki egymás boldogulásáért. IRODALOM Röptében: Egy magyar diplomata emlckeib'íl. Ezzel a címmel jelentek meg Nemeskéri-Kiss Sándor, az ismert kiváló diplomata emlékiratai. Nemeskéri-Kiss nem diplomáciai kulisszatitkokról rántja le a leplet, derűs, finom csevegés formájában mondja el mindazt, amit három évtizedes diplomáciai működése során tapasztalt. Társadalmi, közgazdasági, művészeti följegyzések, érdekes intimitások töltik ki a vaskos kötet túlnyomó részét s mire az olvasó végiglapozza a 350 oldalas könyvet, úgy érzi, hogy egy érdekes regényt olvasott végig. MAGYAR KÜLPOLITIKA Szerkesztőbizottság: dr. Sziklay János szerkesztő, dr. Fali Endre, a Magyar Revíziós Liga ügyvezető igazgatója; Faluhelyi Ferenc egyetemi tanár; dr. Szerelemhegyi Ervin felelős szerkesztő; Csikszentmihályi Sándor László felelős kiadó Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Mozsár-utca 9. Telefon: 12—28—97. Előfizetési ár egész évre 18 pengő. Postatakarékpénztári számla: 16.123. Hungária Lloyd Lapkiadó Vállalat rt. Fővárosi Nyomda Rt. Felelős vezető: Duchon János.