Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 10. szám - Miként menthető meg az amerikai magyarság?

MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 mind Norwalkba jöttünk. Közel is volt a vízhez, két és fél dollár a napibér, meg túlórázás elegendő. Az első esztendőben kereken 300 dollárt küldtem haza az asszonynak. A második esztendőben csak 250 dollárt küldtem, de akkor vettem a tiszteletes tanácsára két lot-ot (háztelek), amin most ház meg kert áll. A rákövetkező esztendőre semmit sem küldtem, hanem hajójegyeket a családomért. Abban az esztendőben szűken voltunk, mert akkor jött a pánik is, hogy négy hónapig nem dolgoztam. Üjév után megint csak elkezdtük a munkát a fiammal. Ami földünk otthon volt, azt árendába akkor adtuk ki, hogy itt házat építessünk. Most meg már itt a ház, a gyermekeink is itt raktak fészket. Leányomat ír ember vette feleségül, unokáim nem is konyítanak a magyar nyelvhez. Öreg Rajky Andrásnak tehát megadta Amerika mindazt, amit benne kereshetett. Nagy anyagi károsodása nélkül nem térhetett volna vissza Magyarországra. Háza és kertje volt. Hat év óta tagja két magyar betegsegélyző és temetkezési egyletnek. Ha beteg, az egyiktől heti hat, a másiktól heti öt dollár betegsegélyt kap. Ha meghalna: temetési költség fejében 75, illetve 100 dollárt és halálozási illeték fejében 600, illetve 1000 dollárt kapna a felesége. A biztosítás azonban kölcsönös. Ugyanez jár az asszony betegsége vagy halála esetén is. Rajky András polgár lett, elnököt választott. Lakását nem mérheti össze azzal, amit Magyarországon hagyott. Norwalkon még fürüdőszobája is volt, az asszony gázkályhán főzött, meleg és hideg vízvezetéke volt. Magyar napilap járt házához. Esténként megszólalt a gramofon. A vacsorához sör járt és legalább egyszer hetenként mozgóképet néztek. A visszaemlékezés tehát nem ütött ki Magyarország javára. És ha ehhez még hozzávetjük a családi szálakat, a magyar vérbe ojtott angol unokákat, nem csodálhatjuk, ha ez a házaspár megragadt Amerika földjén. A magyarság volt eredetileg Amerika egyik legnyomorúságosabb bevándorló tömege. A magyarok azonban lassanként kezdtek szervezkedni. A magukrahagyott, kihasznált, megtagadott emberek megalapították a maguk kezdetleges egyesületeit. Azután magyar templom, magyar pap után áhítoztak. Megjelentek a kis magyar lapok, amelyek közül egyik-másik erőteljes napilappá fejlődött, holott indulásakor a szerkesztő írta, szedte, nyomta s tolta ki talyigán a szétosztásra kerülő lapokat. Megalakultak a magyar betegsegélyző és temetkezési egyletek is. Ez az árva magyarság teremtette meg mindenkitől elhagyatva, otthoni tökéletes „ közömbösséggel dacolva a maga intézményeit. Önmaga szervezte magát — magyarrá. Nincs erre példa az amerikai bevándorló fajták történetében. Az utóbbi években valósággal lángra lobbant az amerikai magyarok szunnyadó magyar érzése. A háború elvesztése után nagy áldozatokkal indítottak mozgalmat, hogy felvilágosítsák Amerika közvéleményét a magyarság igazairól. Az ő felvilágosító munkájuknak része volt abban, hogy Amerika nem írta alá a békeszerződést. Valóság, hogy többszázezer dollárra megy az az áldozat, amit a szibériai hadifoglyok hazahozataláért adakoztak, amit itthon intézményeink támogatására, óhazái jótékony célra adtak. Áldoztak a revíziós mozgalomért, amelyet olyan megható lelkesedéssel tettek magukévá, hogy az bizony az óhazában követendő példa lehetne. Még tizenegy évvel ezelőtt hónapok alatt gyűlt össze 45.000 dollár a newyorki Kossuth-szoborra, pedig csak egyszerű, hívő magyar kisemberek vettek részt a gyűjtésben, amehben alig szerepelt egy-két százdolláros tétel. Az Amerikai Magyar Népszava a Magyarok Világszövetsége támogatásával ifjúsági mozgalmat kezdett. Magyar tárgyú pályázatokat hirdetett s a győztes ifjak vendégként töltötték szünidejüket Magyarországon. E mozgalmat igen helyesen felkapták a vidéki lapok, a nagyobb egyesületek s mind több ifjú ismerte így meg Magyarországot. Tömegesen jöttek át az ifjak magyar főiskolákra. Egymás után jelentek meg Amerikában magyar tankönyvek, ismeretterjesztő könyvek. Az amerikai magyar ifjúság kezdett büszke lenni származására. Magyar ifjúsági egyesületek, cserkészcsapatok, sportkörök alakultak. Már magas színvonalú, angolnyelvű folyóiratuk is van. A nagy magyar betegsegélyző egyletek ifjúsági osztályokat állítottak fel és azok tagjai száma meglepően nő. És ez óriási siker! Az amerikai magyar ifjúságot maradéktalanul átmenteni a magyarság számára lehetetlen, ellenben megtarthatjuk az új nemzedékek jelentős tömegeit a magyar kulturközösségnek, érzelmi szolidaritásnak, ha ezért módszeres, céltudatos munkát folytatunk. Hogy pedig ennek nemcsak gazdasági, idegenforgalmi, de nemzeti jelentősége sern becsülhető le, arra elég döntő érv, ha az amerikai írekre hivatkozunk, akiknek oroszlánrészük volt az ír szabadállam kialakulásában s Pittsburghra, ahol az amerikai csehek s tótok egyesületeinek megegyezése alapján született meg a mult világháború idején Csehszlovákia. Hivatkozhatnék a világ olasz telepeire vagy a német kivándorlók virágzó kolóniáira — a Volga mentétől Nagyszebenig —, amik a német érzelmi, művelődési közösség erőforrásai, pedig például az erdélyi szászok majdnem ezer éve szakadtak el hazájuktól. Az amerikai magyar élet ez átmentésének eszközei pedig 1. a szervezett s meleg összeköttetések erősítése az „Óhaza" s az amerikai magyarság közt, 2. mentől több magyar könyv kiküldése, 3, amerikai magyar ifjúsági tanulmányútak rendszeresítése, 4. „óhazái" előadók körutainak szaporítása. K. Fizessünk elő a Magyar Külpolitikára Perl kenyér fó és olcsó