Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 5. szám - Uj helyzet a Földközi-tengeren

MAGYAR KÜLPOLITIKA 15 nák egymás mellett estek el s nem pártoltak át a hívogató szóra a fajrokon ellenséghez. Az orosz schizma nagy kudarcot vallott az 1914—1915-ös kárpáti harcokban is s a rutén nép. — amint ismeretes — az orosz „gőzhenger" minden barátkozása és felszabadító kísérlete mellett is hűen kitartott magyar hazája mellett. Kelet-Galíciában (Lengyelországban) még ma is kemény dió az ukrán kérdés megoldása a lengyel kormánykörök számára, sok hütlenségi és kémkedési pör volt ott a nagyukrán propaganda következtében, a békebeli Magyarországon a fentemlített és köztudomású szigeti és Huszt melletti izai pörön kívül alig akadt hasonló eset. A nagyorosz magnetikus erő keveseket mozgatott meg. A 20 éves megszállás alatt is csak Huszton tör tént erre vonatkozó törekvés, amikor a Brascsajkó testvérek 1919 elején elszakadni kívántak a nyugati magyarbarát radától (Ungvártól) és Ukrajnához akartak csatlakozni. Eziránt a mozgalom iránt azonban a nép túlnyomó többsége nem érdeklődött. A közöny pedig az eszme halálát jelenti. Az a földmegindulás, amely az idei szabadság ünnepén visszahozta közénk ezt a hűséges népet, arra kötelez minden magyart, hogy a rutén népre sok figyelmet szenteljünk s őrizzük meg ezt az árpádkori magyar földet. Az — Itt élned, halnod kell — keretei most már kitágultak s a rutén nép számára is érvényesek. Velünk kell élniök hűséggel a békében s velünk kell harcolniok a békéért. Uj helyzet a Földközi-tengeren Irta: Nyíry László ny. vezérkari ezredes. Amióta a földközi-tengeri válság kiélesedett. Franciaország és Nagybritannia egyaránt különös súlyt helyez Portugália barátságára. Csak nemrégiben is magasrangú brit katonatisztek látogatást tettek Lisszabonban és más portugál kikötőkben. önkéntelenül felvetődik a kérdés, mi lehet ennek az oka? Köztudomású, hogy Franco tábornok végleges győzelme határozottan gondolkozóba ejtette a demokrata államok kormányait. A romjaiból feltámadt nemzeti Spanyolország ma közelebb áll a tengely hatalmakhoz, mint a nyugati demokráciákhoz. Az Ibériai-félsziget nyugati részén tehát Portugália ma már a győzedelmes „Fehér Spanyolország" szomszédja, amely így habár csak hét milliónyi lakosával, 900 kilométert kitevő szárazföldi és 800 kilométeres tengeri határával, de viszont földrajzi fekvésénél fogva a földközi-tengeri egyensúly fenntartásánál, vagy megbontásánál közreműködhetik. A mai helyzetben ugyanis nem lehet közömbös Franciaországra és Angliára nézve, milyen magatartást tanúsít majd az erős nemzeti hadsereggel bíró Spanyolországgal közvetlenül határos Portugália velük szemben. Ez az ország bizonyos vonatkozásokban hidat alkot az Atlanti Óceán és a Földközi tenger között, amely utóbbi mint tudjuk, a legrövidebb tengeri összekötő út Nagybritannia indiai gyarmatai és az anyaország között. Portugália viszonylagosan közel fekszik az északafrikai francia támaszpontokhoz, Orán és Bizettához is. így bátran nevezhetjük Portugáliát bizonyos mértékig a Földközi tenger nyugati kijárata őrének is, amely az esetben, ha francia- és angol-ellenes magatartást tanúsítana, különös azonban mint a nemzeti Spanyolország atlanti-óceáni háttámasza a francia és brit érdekek veszélyeztetője lehetne. Közel feküdvén Gibraltárhoz is, ezt a fontos angol bázist a nemzeti spanyol erőkkel együtt esetleg hátba támadhatná, vagy legalább is ilyen támadással fenyegethetné. Madeira és a funchali portugál támaszpontok ideális megfigyelőhelyei a Földközi tenger nyugati bejáratának. így ezek az Azori portugál bázisokkal egyetemben hatékonyan zavarhatnának az Atlanti Óceán északi részében a Földközi tenger felé irányuló francia és angol tengeri és légi erők hadműveleteit. A francia és brit hadvezetőség azonban minden eshetőséggel számolva, arra is előkészül, hogy abban az esetben, ha a Földközi tenger egyensúlya netán e két állam kárára billenne el, akkor a már említett gyarmati összeköttetéseit az Atlanti Óceánra helyezze át. Ilyen nem várt esetben Portugália és a már említett támaszpontjai „támadó bázisokká" válhatnak a „Jó Reménység" fokát megkerülő és a földközi-tengeri útnál kb. 40%-kai hosszabb útvonalon észak felé előretörő brit és francia tengeri erők ellen, melyeknek ilyen esetben a portugál támaszpontokhoz közel és a portugál partok mentén kellene elhajózniok. Természetes ezek után, hogy Nagybritannia és Franciaország is súlyt helyez a portugál barátságra. Ez az ország jóakaratú semlegessége útján, esetleg európai kikötőinek átmeneti átengedésével nagy előnyöket tudna biztosítani Francia- és Angolországnak, de viszont a nemzeti Spanyolországgal karöltve, nehézségeket is okozhatna azoknak a francia és brit szállítmányoknak, amelyek akár a Gibraltáron át, akár az Atlanti Óceán felől igyekeznének rendelkezési helyükre jutni, a gyarmatokhoz, vagy megfordítva. Portugália politikai állásfoglalása, eltekintve attól, hogy Franco végleges győzelmének kivívása óta nem egyszer hangoztatta békés szándékát a demokráciákkal szemben is, a mai helyzetben józan, meggondolt és mérsékelt. A „Le Novidades" című portugál lap Lisszabonból például ezt írja: — .... Portugália sem kommunista, sem fajvédő, hanem portugál és keresztény ... — Ebből arra lehet következtetni, hogy a portugál kormány kül- és belpolitikai vonalvezetésében is minden valószínűség szerint a mérsékelt középutat követi és nem tanúsít majd ellenséges magatartást egy európai konfliktus esetén Angliával és Franciaországgal szemben. Franciaország szintén elkövet mindent, hogy a francia érdekeket Portugáliában védelmezze. Lisszabonban például egy francia iskola működik, amelynek 10 tanára körül 6 francia. Francia templomok és kórházak arról tanúskodnak, hogy a