Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 4. szám - Magyar irók külföldön

MAGYAR KÜLPOLITIKA 15 Magyar irók külföldön Irta: vitéz Nagy Iván dr. Hogy a magyar irodalom értékes termékeinek, mint kulturális exportcikkeknek külföldi felvevőpiacai iránt hivatalos kultúrpolitikusaink kutatásokat szervezhessenek, mindenek előtt szükséges természetesen a jelenlegi helyzetnek megállapítása. Szinte azt merném mondani, hogy kis expedíciós járőröket kellene megszervezni és kiküldeni minden egyes nép szépirodalmi és tudományos termékeinek átvizsgálására, hogy megállapíthassuk: vajon érdeklődnek-e és milyen mértékben az idegen nemzetek a magyar irodalom és tudomány termékei és eredményei iránt. Voltak korszakok tízszázados történelmünk folyamán, amikor sokat beszéltek rólunk határainkon túl; az egykorú krónikák elég részletesen emlékeznek meg a kalandozó magyarokról, a tatárjárás idején ugyancsak szó esik a külföldi gestákban rólunk és a török háborúk idején egyenesen „en vogue" voltunk: — soha annyit nem írtak és beszéltek rólunk, mint ez alatt a másfél század alatt; de volt irodalma a Rákóczi-felkelésnek is és különösen sokat foglalkozott velünk a nyugati közvélemény a szabadságharc után, amikor Európa minden szabadságszerető népének szimpátiáját birtuk. Ez utóbbi időszakra esik a magyar irodalom remekeinek külföldiek által való megismerése is. Az első és a külföldiek által sajnos ma is még szinte egyetlenként ismert költőnk: Petőfi Sándor. Már 1846-ban kiadták Bécsben 55 költeményének fordítását, amiket azóta elég szép számú újabb kötet és életrajz követett. 175 válogatott költeményének nagyobb gyűjteménye mégis csak ennek a századnak az elején jelent meg a „Klassiker Bibliothek"-ben, 1910-ben Lipcsében, Neugebauer László fordításában. Neugebauer az Osztrák-Magyar banknak volt tisztviselője és Petőfi nagy szerelmeseként 36 évig dolgozott munkáján. Mint a rézmetsző az eredeti után, úgy készítette ő is ritka művészi erővel sikerült fordításait. Nem ilyen művészi, de mégis gördülékeny és ízléses fordítást jelentetett meg Steinbach József 1902ben Boroszlóban; ő Petőfi összes versei közül mindössze hármat hagyott ki, köztük az „Akaszszátok fel a királyokat" címűt. Sajnos, ezek a kötetek könyvkereskedelmi forgalomban már nem igen kaphatók; e hiányt csak részben pótolja Gragger Róbertnek, a kiváló magyar eredetű germanistának „Válogatott költemények" címmel megjelentetett füzete, melyet a lipcsei Insel-Verlag adott ki. 1920-ban Budapesten a „János vitéz" német fordítása külön kiadásban is megjelenik Jaschik Álmos szép illusztrációival; jellemző azonban, hogy a 68 oldalas kis füzet ma már csak 10 pengős ritkasági áron kapható. Franciaországban a magyar irodalomról Petőfiig semmit sem tudtak. 1851-ben a Revue des Deux Mondes egyik cikkében jelenik meg először Petőfi neve. Saint-René Taillandier a János vitézt ismerteti meg a franciákkal. Később többször is ír Petőfiről. Rajta kívül még Thalés Bernardnak köszönhetjük, hogy a magyar irodalom iránt a franciák érdeklődni kezdtek. A fordítók különböző irodalmi folyóiratokban jelentették meg Petőfi költeményeit, úgyhogy Le Chevalier Jean címmel a Bibliothéque Orientale-ban csak 1877-ben jelenik meg az első önálló Petőfi-kötet. Ez a könyv azonban már éppúgy nem kapható, mint 1871-ben Desbordes Valmore és Újfalvi fordításában „Poé sies Magyares" címmel megjelent kötet, úgyhogy Petőfit a mai francia generáció, sajnos, egyáltalában nem ismeri már, de nem is ismerheti, mert hiszen magunk sem gondoskodtunk róla, hogy költeményeiből egy reprezentatív modern kiadás jelenjék meg. Egyébként összes műveinek kiadása is hiányzik még francia nyelven. Az osztrák nyomás alatt szenvedő olaszok már jobban megismerték a magyar Tyrtaeust. 1860-ban a Perseverenza folyóirat mintegy 200 Petőfi-fordítást hozott Helfy Ignác magyar újságíró fordításában. 1868-ban jelent meg több mint 100 költeménye egy kis kötetben, Pianpieri fordításában, amelyet később több szép munka követett. Sirola 1911-ben Fiúméban adott ki egy könyvnyi fordítást. F. Vellani-Dionisi olasz publicista 1929-ben Milanóban jelentetett meg egy Antológia Petőfiana-t. Sőt legújabban 193<l-ben Umberto Norsa és Silvia Rho fordításában egyszerre két válogatott verskötete is megjelent, ami bizonyítja, hogy az olasz-magyar barátság abban is megnyilvánul, hogy ismerni kívánják a magyar költőfejedelmet. Angliában Sir Yohn Bowring fordításában li866-ban „Translations from Alexander Petőfi, the magyar poet" címmel jelenik meg 74 kisebb költeménye. 1886-ban 239 oldalon egy újabb kiadása már több költeményt tartalmaz. Sajnos, ez a kötet sem kapható már, pedig Petőfi iránt még mindig nagy az érdeklődés az angol nyelvterületen. 1923-ban Szófiában jelenik meg egy 100-oldalas kis kötet Fehér Géza gondozásában, Finnországban pedig Manninen Ottó neves finn költő 1924-ben jelenteti meg két kötetben Petőfi költeményeit „Runoja" címmel és két év múlva a János vitézt: „János sankari"-t. Ugyancsak a háború után jelent meg Haarlemben Petőfi hollandul is. Petőfin kívül a legismertebb magyar író volt: Jókai Mór. 25 különböző nyelvre összesen 1154 regényét és elbeszélését fordították le és épp úgy, mint idehaza, a század végén Európa számos országában igen sok regénye a legkedveltebb olvasmányok közé tartozott. Lengyelországban például Sienkiewicz után ő volt a legolvasottabb író. A német Reclam's Univ. Bibliothek egész sorát jelentette meg regényeinek: Die Dame mit dem Meeraugen, Ein Goldmensch, Die goldene Zeit in Siebenbürgen, Ein ungarischer Nábob még ma is kapható. De szerették az angolok is; 1930-ban is jelent meg még tőle Londonban regény, az Aranyember „Timár's two Worlds" címmel. Spanyolországban igen olvasták „La rosa amarilla" című itiiiiittt tiiiiiitiiiiiiiiiiiiit iiiMitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiimii iiii itiiiiiiiiiiiiiiiit •iiiiiiiiritiiiiitiii KCTTER ÉTTEREM XI., Horthy Nikjós-ut 48 Esténkint győri LftK^TOS FLÓRIS cigányzenekara muzsikál Fajborol^, Részvénysör, Külön termek JIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIH