Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 4. szám - A lengyel-magyar barátság reális alapjai

12 MAGYAR KÜLPOLITIKA A lengyel-magyar barátság reális alapjai Irta: Dr Kertész János. Lengyelország és Magyarország közti sokszá­zados összeköttetés több irányban nyilvánul meg. Volt idő amikor szoros fegyverbarátság fűzte szo­rosra a két ország érdekét, volt idő amikor a jó barát valamennyi kapcsolata segítette a közös úton, volt idő amikor gazdasági szükségesség tette hasznossá a magvar és lengyel közösséget. Mind­ezeket a történelem feljegyezte, igen sok esemény közismert és mindenki tudja, hogy a magyar-len­gyel közös határon át készségesen segítette egy­más kezét fogva a két nemzet, közösen viselték azonban a sors csapásait is. Jóban és rosszban egyaránt testvérek voltak. Egészen különös hely­zet alakult ki azonban a világháború befejezésekor, a trianoni szerződéssel elszakították egymástól az egymásrautalt két népet és elkezdődött Lengyel­ország és Magyarország közt az érzelmi alapokon való összeköttetés. Gyakran ismétlőitek meg azok a jelenetek, amelyekre még igen sokan tud­nak visszaemlékezni Lengyelország elnyomatásai­nak éveiből — csak sajnos hazánkra vonatkoz­tatva. — Akkor még Lengyelország volt felosztva és rabságban, az elmúlt években pedig hazánkat osztották fel és csonkították meg. Az elmúlt két évtizedben igen gyakran a lengyelség tartotta ben­nünk a feltámadás gondolatát. Revíziós szónoka­ink, irredentáink mindig Lengyelország példáját említették a hallgatóságnak. Reményt nyújtott a lengyel példa és az erős hit, hogy a szabad és füg­getlen Lengyelország mellettünk áll. Ennek nem egyízben adta tanújelét, mindenekelőtt az egye­düli állam volt, ki nem ratifikálta a Népszövetség előtt a trianoni szerződést, de mellettünk állt azokban a kritikus napokban is, amikor a jugo­szláviai királygyilkosság következtében hazánkat a rágalom hadjárata árasztotta el. Legutóbb pe­dig a bécsi egyezménv óta, melynek aláírói közt ugyan nem szerepelt Lengyelország, mutatta meg a lengyel külpolitika, hogy Magyarország európai szerepe nem lehet közömbös a lengyelségre. A kö­zös határ iránti vágy szilárd külpolitikai pro­gramja volt a lengyeleknek és mikor a magyar Felvidék felszabadulása megkezdődött, a lengyel külpolitika úgy Olaszországgal, mint Romániával megtárgyalta a közös határ eshetőségének követ­kezményeit, így ismét bebizonyította azt, hogy ők túl az érzelmi alapokon, a magyarság érdeké­ben reális politikát is folytattak. Ma ismét megvalósult a közvetlen szomszéd­ság és így elsőrendű érdeke a két országnak a szoros együttműködés minden alapon. Elsősorban fokozni kell a gazdasági forgalmat. Az export és import lehetőségek megvoltak ugyan a márciusi események előtt is, de ha figyelemmel kísérjük a statisztikai kimutatásokat, bizony igen gyérnek mondhatjuk a kereskedelmi összeköttetésünket a nagy Lengyelországgal. A téli hónapokban ez a csekély forgalom még jobban esett, mert a friss gyümölcs nagyobb export mennyiséget jelent a Lengyelország felé menő szállítmányainkban és ez természetesen csak a nyári és őszi forgalomban szerepel. Pedig a lengyel-magyar kereskedelmi összeköttetéseknek történelmi múltja van. kere­kes György dr. kassai iskolaigazgatónak most ké­szülő könyvében olvashatjuk, hogy a XIII. század­ban aranyat és ezüstöt szállítottunk Lengyelor­szágba, továbbá rezet, melyet Besztercebányán termeltek hadi, házi és ipari eszközök készítésé­hez. Ezt a rezet krakkóban olvasztották be és küldték szét az országba. A Visztulán keresztül Danzigba szállították. Viszont mi kaptunk Len­gyelországtól posztót. A krakkói posztóvásár hí­res volt, erre a célra egy csarnokot épített Nagy kázmér 13Ő8-ban. Ezenkívül fátyolt, lengyel vász­nat, ólmot, wiclicskai sót. Szőrmét a magyar pré­mes ruházathoz is importáltunk Lengyelország­ból. Hzckböl az adatokból láthatjuk, hogy mindig megvolt a gazdasági összeköttetésünk is a lengye­lekkel. Napjainkban különösen nagyobb mennyi­ségben nyers és megmunkált fát, cinket, szenet, nyers fémet stb. hozunk be. Néhány adat, melyből arra következtethetünk, hogy elsősorban a gaz­dasági kérdések várnak rendezésre, hiszen ha­zánk még sok árut tudna juttatni a lengyeleknek, viszont a lengyelség is kiegészítheti a mi hiányzó árukészleteinket. Ezenkívül a vízum megszünteté­sével fokozni kell az idegenforgalmat. Ez a tétel igen jelentős lehet mindkét ország forgalma szá­mára, ha kellőképpen szervezik meg és hatalmas propagandával előmozdítják számtalan kedvez­mény megteremtése által a kölcsönös utazási le­hetőségeket. Ehhez kapcsolódik még a kulturális kiépítés a két ország közt. Hiszen a lengyel kul­túra produktumai nagy érdeklődésre számíthat­nak hazánkban, a lengyel irodalom, művészet, szí­nészet feltárása, magyar nyelvre való átültetése által is nagy figyelmet von maga után. De ugyan­akkor vigyük a lengyelekhez a magyar művészet kincseit, hol bizonyára méltó siker fogja kísérni a magyar tehetség felvonulását. Ezek a reális el­gondolások képezhetik jelen pillanatban az egye­düli serkentő munkát a két ország összekötteté­seinek további kiépítésénél. A politikai függetlenségen kívül a gazdasági függetlenség a legnagyobb biztosítéka az állami létnek, ezt pedig csak kölcsönös megegyezések út­ján lehet kiépíteni. Ha Lengyelország megtalálja a maga gazdasági érdekeit a magyaroknál és vi­szont a lengyel tengerpart és a lengyel piac helyt ad a magyar áruk tengerentúli szállításaira és a lengyel fogyasztás számára, úgy a kölcsönösség biztosítékot is jelent. A külpolitika lehetőségei ma párhuzamosan haladnak a gazdasági élet érzékeny vonalával. Ta­pasztalhatjuk, hogy igen gyakran a külpolitikai biztonságot megelőzik a gazdasági megeüyezések. A magyar-lengyel viszonyban azonban az évszá­zados barátság következtében előbb következett be a külpolitikai siker és azután kell következnie a gazdasági felkészültségnek a két állam közt. Nem tudhatjuk mit hoz a jövő, Magyarország és Lengyelország számára, egy biztos pont van amire mindkét ország építhet és ez a rendíthetetlen ma­gyar-lengyel barátság és érdekközösség. Az ér­zelmi alapok gyönyörűek voltak, ébren tartották a testvériség érzetét, de most már térjünk át a reális alapokra, építsük fel a lengyel-magyar szik­la szilárd bázisokat, melyek a mai forrongó Euró­pában megnyugvást és megelégedést fognak kel­teni, nemcsak a két érdekelt ország közt, hanem világszerte is.

Next

/
Thumbnails
Contents