Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 3. szám - A vereckei szoros

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 A vereckei szoros A vereckei szoros, ahol ma katonáink állnak, a magyar élet kapuja. Visszaszerzése több, mint a dicsőséges revízió második szakasza, nemcsak jelképiesen és történelmi emlékezést idézően megy honfoglalás számba. Katonáink és a magyar felségjelvények feltűnése a vereckei szorosban, épp úgy, mint Árpádé és vezéreié, a magyarság számára a hazát, fejlődést, a szabad lélegzést, tehát az életet jelenti. A magyar és lengyel kézszorítás a vereckei szorosban pedig Európa új erőinek feltárása és kapcsolata. Ünnepi pillanata annak a harmadik Európának, mely, épp úgy, mint Közép-, vagy Nyugateurópa, nagy történelmi és kulturális feladatokra volt hivatva a múltban és nagy feladatokra a jövőben. Mind a három Európának sajátságos színezete van, mindegyik hivatott arra, hogy a művelődés, erőkifejtés bizonyos elveit jobban és sajátosabban munkálja a többinél. Mind a három kölcsönhatással van a másikra, mind a három egymásra van utalva a legmagasabb kultúra rendszereinek elfogadásában és yédelmezésében. Magyarország otthon érzi magát mind a három Európában, de az a szerencsétlen földrajzi bezártság, melybe a trianoni ítélet kergette, megfosztotta attól a — szinte — vérkeringési kapcsolattól, melyben történelme egész folyamán a nemes lengyel nemzettel állott. Lengyel- és Magyarország elválasztása természetellenes volt és nemcsak Magyarország életereinek elmetszését, hanem az európai lelki, történelmi, hivatásbeli konstrukció megbontását is jelentette. Magyarországot szellemi és gazdasági egérfogóba szorította és megfosztotta mindkét államot, hogy történelmi feladatai felé teljes erejé vei törekedjék. A vereckei szoros elfoglalása megnyitotta Magyarország előtt az utat a harmadik Európába és lehetővé tette számára, hogy, amint értékes szol gálatot végzett Középeurópában, nagyrabecsült tagja legyen a „harmadik" Európának is. Éppen a magyar-lengyel barátság, szinte misztikus forrásaival, a közös végzet varázsával, a hasonló lelki alkat vonzó erejével, kiválik a puszta katonai, gazdasági, vagy hatalmi szövetségekből s mutatja egyúttal azt is, hogy a Középeurópához való tartozás nem jelent kizárólagos merev szerkezeti szerepet. Magyarország, régebbi baráti szerepe töretlenségében, hitet tesz történelmi sorstársa, a nagy Lengyelország mellett. Ez a barátság értékes egész Európára nézve, értékes mindkét, ismét szomszédságba került országra, de különösen értékes lelki szempontból azért, mert Magyarországgal saját szabadságát, függetlenségét, valódi önrendelkezési jogát érezteti. Verecke után az egész világ láthatja, hogy valódi, független magyar politikát csinálhatunk. Magyarország, éppen azért, mert nem vazallus ország, jó szívvel és örömmel vállalja minden külpolitikai állásfoglalásának következményeit. Talán a mai világban is, mikor a túlnyomó erő érinteni véli a mindenhatóság határát, értékesek és eléggé nem becsülhetők a szabad és férfias barátsági kapcsolatok, aminőket Magyarország Középeurópában kötött, de a lengyel-magyar közös határ a baráti kapcsolatok önkéntességét még jobban megerősíti, kidomborítja. Barátaink barátai vagyunk, de önként, szabad akaratból és remélhető, hogy ez az önkéntesség barátságunkat még értékesebbé teszi. A vereckei szorosban álló katonáink a magyar szabadság örök és elveszthetetlen voltát hirdetik, mint ahogy ezt hirdette a Hét Vezér és serege is. A vereckei szoros megszállásával mintha a honfoglalók támadtak volna fel, hogy megmutassák az eljövendő magyar élet útját és azt, hogy államot alkotni, országot vezetni e földön csak a magyarság eszméje hivatott. Ez az eszme nagylelkű, türelmes és méltóságos, bölcs és méltányos. Azt lehet mondani, keresztény volt a kereszténység felvétele előtt, mert benne élt a szeretet és az igazságos ítélet. E benne élő szeretet miatt tudott fiává fogadni minden nyelvű népeket. A Kárpátok bércei közt él a rutén nép, mely a magyarságtól való elszakítás két évtizedében a cseh uralom fakéregből készült kenyerét ette és vágyódva gondolt tápláló anyjára, a magyarságra és a magyar alföldre. Mi is úgy éreztük, hogy legkisebb testvérünk vész el nyomorban a cseh elnyomás alatt. Mert hűséges népünk a rutén, a gens fidelissima, Rákó czi népe hajdan. Nem a nyelv, a lélek egysége kötötte hozzánk. Kapcsolatunk a szeretet kapcsolata volt. De, vájjon, nehéz-e szeretni a magyart, akinek vannak ugyan hibái, de ezek csak neki ártanak, erényei pedig mindenkire sugároznak. És nem ugyanilyen lelki alkatú-e lengyel testvérünk? Azt hisszük: a lengyel-magyar barátság olyasvalamivel fogja megajándékozni Európa mindhárom sávját, amire Európának a legnagyobb szüksége van. Ez a barátság meg fogja mutatni, hogy van olyan állami közeledés, mely nem hatalmi, hanem lelki motívumokon alapszik, — mely nem kelt aggodalmat sehol, nem akar elragadni senkitől semmit, hanem derűt, biztonságot, jóindulatot sugároz mindenfelé. Van állami közeledés, melynek alapja a szeretet. Parancsuralom helyett szereteturalmat akar és felderíti a nemzetközi politika komor hangulatát. A nemzetközi erkölcsöt mint valóságot állítja a világ szeme elé. A vereckei szoros megszállása nemcsak Magyarország területének gyarapodása, nemcsak materiális elégtétele a történelemnek. A vereckei szorosban megjelent magyarság most is, mint ezer év előtt, új elvet jelent az európai életben, magasabb nemzetközi erkölcsöt, a lovagiasság, nagylelkűség, szabadság, barátság mindhalálig való megvallását, tehát az igazi Európának a magyarságra bízott védelmét. Most, mint hajdan, a magyarság a vereckei szorosban biztató igéret a valódi, keresztény Európa védelmére és egyúttal biztató ígéret a magyarság új, második évezredére. Istentől ránk bízott feladatunk van: élnünk kell, hogy azt teljesíthessük. Pécsi Mária.